Orvosként és közéleti szereplőként is kiemelkedő pályát futott be. Kezdeményezésére alakult meg 1988-ban a Magyar Orvosi Kamara, melynek három évig elnöke is volt. 1986 és 2002 között az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgató főorvosaként dolgozott. A Horn-kormány idején a mentálhigiéné miniszteri biztosa, 1997-98-ban a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság elnöke, 2002-ben a miniszterelnök személyes tanácsadója volt. Emellett miniszteri biztosként felügyelte az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézetet, az Alkohológiai Intézetet és a kábítószer-problémákat. 2003 közepétől az Országos Személyügyi Kollégium vezetője volt.

A közvetlen politikai életben a Köztársaság Párt alelnökeként, a Demokratikus Charta szóvivőjeként vált ismertté. 1994-ben a Köztársaság Párt, 1998-ban az SZDSZ, 2002-ben az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje. Barátai szerint afféle modern reneszánsz emberként gondolkodott a világról. Örökségül páratlan könyv- és modern kortárs képzőművészeti gyűjteménye mellett számos saját művet hagyott az utókorra: köztük egy regényt is, amely Thoma Andrásról, az utolsó orosz hadifogolyról szólt.