Mese, mese, meskete

Olyan sokfélék az emberek. Az egyik unja már a sárdobálást, mert úgy véli, nem az ellenféllel kellene foglalkozni, hanem programokat, jövőképet felmutatni. Higgadt, tényekre koncentráló politikus urakat szeretne látni, nem olyanokat, akik folyton a másik zsebében turkálnak. A másikat nem érdeklik a programok, túl bonyolultnak tartja a világot; csak azt mondják meg, ki, mit lopott - ez elég érzelmi muníciót szolgáltat neki a választáshoz. Csakhogy egy szájból nem lehet egyszerre hideget és meleget fújni; ha ugyanaz akar konstruktív ellenzéknek mutatkozni, aki a sarat hajigálja, akkor valaki nem hisz neki. Lehet, hogy előbb-utóbb senki sem.

Igen ám, de a sárdobálás roppant hatékony eszköz. Lemondani nem érdemes róla, akkor sem, ha a sár azt is koszossá teszi, aki dobja. Meg kell osztani a teendőket. Már csak azért is, mert így bólogatni lehet az államfő újévi szózatára, amely szerint óvakodni kell a lejárató kampánytól, másnap pedig arra ébredhet a polgár, hogy a hirdetőoszlopokon ott virít a Gyurcsány meg a Kóka, akiknek ugye semmi se drága. Egy civil szervezet önálló kezdeményezésként igazán eljuttathatja majd hárommillió példányban az általa igaznak vagy legalább hatásosnak vélt állításokat a választópolgárokhoz. Hogy honnan van erre pénzük? Ugyan már, gyűjtötték, mint annyian mások.

Amúgy - bár kizárólag logikai alapon - evidencia volt, hogy a Magyar Vizsla a Fidesz nyíltan nem vállalt kampánylapja. A lapszámot reklámozó iszonyatos mennyiségű plakát zömmel a Változás 2006 plakátjai helyén jelent meg. Az Adózók Érdekvédelmi Szövetségét ugyanaz a Horváth Éva jegyzi, aki a Friss Levegőt polgári körnek is vezetője, és jártas a színes újságok készítésében, hiszen már az első számot is ő jegyezte. Ahhoz sem kell túl nagy fantázia, hogy valakik átnézték megjelenés előtt a durva és leegyszerűsített szlogenekre, számokra épülő kampánylapot, kihúztak, beírtak.

Persze, nincs annál kínosabb, mint mikor az evidenciából egzakt bizonyosság lesz, faxon szereplő adat, híváslistáról ellenőrizhető szám. Nyilván nem Rogán Antal küldte az üzenetet, meg légmentesen zárva volt az iroda - de nem volt eléggé zárva, még sincs szó hamisítványról, kiderült, hogy valaki elhamarkodott szívességet tett, súlyosabb megfogalmazással élve katasztrofálisat hibázott: a két ünnep között a nyomda embere (mivel Pesten járt) éppen a Fidesztől faxolta el a postának a szöveget. Persze. Mese, mese, meskete. Nem volt ez másként a Makón terjesztett Polgári Szó ügyében sem, amely a szocialista polgármester, képviselőjelölt lejáratására készült. Akkor is körömszakadtáig tagadták, hogy a helyi fideszes képviselő munkatársai rendelték meg a kiadványt a nyomdától.

A civil szféra, ahogy a magánélet is, átpolitizálódott Magyarországon. A rendszerváltáskor naivul azt hittük, ennek vége, a szakmai kérdések kizárólag szakmaiakká, a magánügyek - ha nem közéleti szereplőről van szó - privát ügyekké válnak. Nem így történt. Mindenhová befurakodott a politika, ahová véletlenül nem, ott is gyanítják jelenlétét. A civil szervezetek háromnegyede nyíltan vagy burkoltan pártkötődésű, több eleve pártbolygóként születik. Alkalmasak arra, hogy amit egy politikai szervezet nem akar nyíltan vállalni, azt ezek megtegyék - ráadásul a hívek hamar dekódolják nemcsak a szöveget, hanem a feladót is; az pedig egyenesen kívánatos, hogy a tájékozatlanabbak lássák: egy semleges, politikától távoli szervezet a legnagyobb ellenzéki párthoz hasonlóan változásért kiált.

Kiderült: szó sincs kórusról. Egyetlen hang szól hozzánk. A plakátra plakát a válasz - a változás és a győzelem fideszes "V" betűje most a vizsla szó elejére került - a szocialisták ezzel ragasztják tele a villanyoszlopokat. Mire maga az újság jövő hétfőtől az olvasóhoz kerül, már túl is leszünk rajta.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.