A Jövő Háza pénztárosa még csak el sem mosolyodik, kedvesen, ámrezzenéstelen arccal néz, valószínűleg így képzeli el Korda György azideális pókerjátékost. Azt mondja, mégiscsak jegyet kell vennünk, merta NAVA, azaz a Nemzeti Audiovizuális Archívum egyelőre a Jövő Házarésze. Rövid, ám udvarias huzakodás után beadjuk a derekunkat. Báreredetileg beiratkozni szerettünk volna, napijegyet veszünk, hogy aztánfelettébb bonyolultan bejussunk a Jövő Házába, azon keresztül a NAVAdigitális archívumba. Előbb papír karperecet rögzítenek a csuklónkra,hogy a rajta található vonalkódot leolvassa egy beléptetőrendszer, avonalkódért cserébe nyakba akasztható csipkártyát adjon, amely főlegazért kell, hogy kifelé le lehessen adni.

A NAVA, azaz a digitális archívum tulajdonképpen egy számítógépes terem, az emeleten található, közvetlenül a "Szatelit-vezérelt kinetikus installáció", valamint a genetika, a klónozás és az őssejtek titkairól szóló kiállítás között. Kicsit elveszetten téblábolunk, ezért segítségünkre siet egy hölgy, aki elmagyarázza, hogy csodát még ne várjunk, ez csupán afféle próbaüzem, főképpen az elmúlt fél év televíziós híranyagait találjuk meg a gépen, egy-két - ki tudja, mi alapján kiválasztott - filmet, riportokat, ismeretterjesztő anyagokat, ilyesmit.

Futrinka utca, mondjuk ekkor. Azt szeretnénk látni, a Futrinka utcát. Segítőnk arca meg se rezzen, beüti a keresőbe, és pillanatok múlva már peregnek is Böbe baba kalandjai fekete-fehérben. Felbátorodunk, a géphez ülünk, és előbb találomra Rákay Philip lemezlovas munkásságát próbáljuk felidézni, de ezzel megbukunk, nincs találat. Utána a tapírok életéről szeretnénk megtudni valamit, erről sem jegyez digitálisan tárolt filmfelvételt a kereső. Találomra kezdünk vadászni, rábukkanunk a politikai hírekre, aztán Ökrös Ottóra, aki néhány hete a bárzongorista-versenyt nyerte meg, találunk kortárstánc-filmeket, valamint megtudjuk, hogy a Kultúrház jóvoltából akár a Szent Efrém Bizánci Férfikar előadásába is belekukkanthatnánk.

A bővebb merítés érdekében ekkor azt kalapáljuk a keresőbe, hogy autó, és a komputer néhány autós híranyagot pöttyint elénk, meg ki tudja, miért, a Madárvírus című filmecskét, amelyből megtudhatjuk, hogy Magyarországot még nem fenyegeti a madárinfluenza. Hogy ez milyen összefüggésben van az autóval, az örök titok marad, a film szó beírása után kiderül viszont, hogy megnézhetnénk például Fellini Amarcordját, a Harry Potter és a titkok kamrája című alkotást, az Armageddont, valamint egy dokumentumfilmet Iharos Sándorról, az ötvenes évek kitűnő futójáról.

Ekkor elhatározzuk, hogy végképp megkavarjuk a gépet, és azt a szót ütjük a keresőbe: légy. A számítógép nem jön zavarba, filmeket kínál a légyről, de biztos, ami biztos, felcsillantja annak lehetőségét, hogy megtekintsük a Légy jó mindhalálig című opuszt is. Utóbbi ugyan nem kecsegtet azzal, hogy légyről szóló ismereteink jelentősen gyarapodnak majd, viszont megtekintése után alighanem jobb emberek leszünk, mint előtte, és azért ez sem csekély eredmény.

Kísérőnknek igaza volt: ez az archívum egyelőre csak egy kitűnő kezdeményezés, amely a Jövő Háza látogatóinak csipetnyi érdekesség. Más kérdés, hogy csipetnyi érdekességnek, alkalmi gyerekjátéknak azért kissé terebélyes és drága, igazi "közkönyvtárként" viszont most még nem használható, beiratkozni nem lehet, alkalmanként ezer forint meg súlyos öszszeg azért a néhány filmrészletért, amely az archívumban megtalálható.

Kifelé menet újra megállapítjuk, hogy a be- és kiléptetés túl macerás, sok benne a felesleges hókuszpókusz. Hirtelen a Petőfi Csarnok bolhapiacára gondolunk. Ott például az ember átnyújtja a százast, a kezébe nyomnak egy jegyet, és már mehet is befelé. Az ügymenet ugyan korszerűtlen, de nem tart tovább két-három másodpercnél.

Ja, és ezen a bolhapiacon minden megtalálható, amit az ember keres.

Múltkutatás a Jövõ Házában