Dunakiliti térségében, a jelenleg csak árvízvédelmi célokat szolgáló duzzasztómű környékén az utóbbi években már többen próbálkoztak energiatermelő mobil turbinák letelepítésével, de eddig még senki nem kapott rá hatósági engedélyt. A szigetközi településen régóta rozsdásodó monstrum egyébként eredendően duzzasztóműnek épült, s bár az energiatermelést a szlovákiai Bősre tervezték, ebbe a létesítménybe is beépítettek volna egy kisebb teljesítményű turbinát. Erre a vízierőmű építésre kötött magyar-szlovák államszerződés felmondása miatt azonban már nem került sor, és a duzzasztóművet az érvényes parlamenti határozat értelmében energiatermelésre jelenleg nem is lehetne használni.

Szlovák és magyar vállalkozások ezért most mobil turbinák telepítésével próbálkoznak a térségben. Legújabban egy, a szlovákiai Martinban működő társulás ajánlja 186 országban szabadalmazott találmányát, a 60 méter hosszú és 12 méter széles hajó aljára szerelt forgólapátos turbinákat az elterelt Duna melletti szlovák és magyar falvaknak. A szlovákiai Dobrohost (Doborgaz) polgármestere, Boráros József szerint - aki felkarolta a kezdeményezést - összesen negyvennyolc hajót horgonyoztatnának partközelben az itt határfolyónak számító Dunában. Szokoli Sándor dunakiliti polgármester ehhez azt tette hozzá: egy-egy hajótest alján három-három lapátkereket hajtana a víz. Az így keletkező energiából nyolc év múlva termelődne ki a beruházás összege.

A hajókon termelhető energia mennyiségéről Boráros József annyit jegyzett meg: ha három part menti magyar és három szlovák település ruházna be erre a műszaki megoldásra, akkor falvanként évente akár 50 milliós bevételhez is juthatnának. Jelenleg egyébként ilyen berendezések nem működnek sehol a világon, csak az idén tavasszal kezdik meg a szlovákiai Martinban egy lapátkerék-turbinás kishajó üzembe állítását. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy Martinban nem síkvidéki folyóban, hanem a hegyekről lezúduló vizet összegyűjtő mederben működtetnék ezeket a speciális turbinákat.

A dunakiliti polgármester arra hívta fel a figyelmet: egyelőre csak elképzelésről van szó, amely legkorábban is csak jövőre valósulhat meg. Most nyújtanak be pályázatot az engedélyeztetési tervek elkészítésére az Interreg III. programhoz. A polgármester úgy véli, minden olyan településsel egyeztetni kell az elképzelést, amelyet valamilyen módon majd érint a hajók lehorgonyzása. A tervek szerint hatos csoportokban helyeznék el ezeket, huszonnégyet magyar, ugyanennyit szlovák oldalon. A hajókat egyébként nemcsak energiatermelésre lehetne hasznosítani: a fedélzetén az adott falvak vendégszobát, éttermet, irodahelyiséget tudnának alakítani.

A tervezés, engedélyeztetés mintegy nyolcmillió szlovák koronába kerül, ennek 95 százalékát vissza nem térítendő támogatás keretében szeretnék megkapni az uniótól, mondták el a polgármesterek.

Megkérdeztük az elképzelésről Janák Emilt, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjét is, aki arról tájékoztatott: őket senki sem kereste meg hivatalosan ebben az ügyben, de a tervről hallott és blöffnek tartja azt. A vízsebesség ugyanis kicsi az elterelt Duna medrében, ezért jelentős energiatermelésre ezzel a módszerrel nem lehet számítani. Ráadásul a térség elsősorban a kajakos, kenus, csónakos vízi turizmus fejlesztésére alkalmas, ezt pedig nehéz úgy elképzelni, hogy negyvennyolc hajó horgonyoz a két part közelében. Hozzátette: a legfontosabb feladat most mind a két ország számára a természetközeli állapotok megteremtése, az ökológiai célú vízpótlás.

Környezetvédelmi szervezetek egyelőre nem foglaltak hivatalosan állást az általuk közelebbről még nem is ismert energiatermelő hajók telepítéséről.