Megfizetett szakértelem
Oroszországban és Lengyelországban volt az alkalmazottak fizetése a legmagasabb tavaly a közép- és kelet-európai régióban - állapítja meg a Mercer nemzetközi tanácsadó cég 16 országot átfogó összehasonlítása. Ez a meglepő eredmény feltehetően elsősorban annak tudható be, hogy a vizsgálat alanyai termelő és kereskedő multinacionális cégek voltak. A kereseteket ugyanis többnyire egy-egy ország átlagában döntően a hazai össztermék szintje határozza meg.
A fizetéseket azonban nagymértékben módosíthatják a különböző juttatások. Ezt jól mutatja - szintén a Mercer összehasonlítása -, hogy a felsővezetők szintjén, a teljes javadalmazást nézve nagyjából egyforma a javadalmazás Magyarországon és Lengyelországban, míg csak a fizetés alapján 16 százalékkal kevesebb a keresete a magyar top-menedzsereknek. A szakképzett alkalmazottak körében még erőteljesebb az átrendeződés: a teljes kompenzációs csomagot vizsgálva a legmagasabb a magyar specialisták jövedelme, míg csak az alapfizetéseket figyelve a harmadik helyen vagyunk. Érdekes az, hogy a Mercer eredményei ennek alapján is mennyire eltérnek a német kamaráétól. A tanácsadó cég adatai szerint ugyanis a cseh munkavállalók mindkét kategóriában és mindkét szempont alapján a negyedik-ötödik helyen vannak, érzékelhetően elmaradva, a magyar, a lengyel, de akár az Oroszországban elérhető jövedelmektől.
Azt, hogy a jövedelmet milyen mértékben és módon osztják meg a cégek az alapfizetés és a béren kívüli juttatások között, döntően két tényező befolyásolja: az, hogy az adott országban mi motiválja leginkább az embereket, és milyen kedvezményeket enged az adórendszer. Egyre kell vigyázni - állapítja meg, Allen D. Engle-lel közelmúltban megjelent tanulmányában Poór József, a Mercer budapesti irodájának vezetője: a kelet-közép-európai régióban a túl bonyolult ösztönzési rendszer visszaüthet. Érdemes pontosan meghatározni, hogy a helyi sajátosságok és szokások alapján mely ösztönzőktől és juttatásoktól várható a legjobb eredmény.
Az említett vizsgálatból egyébként jobbára az derült ki, hogy a nemzetközi cégek ösztönzési rendszere inkább az anyavállalat kultúrájához, semmint a helyi hagyományokhoz igazodik. Talán ennek tudható be, hogy Oroszországban hazánkhoz hasonló arányban léteznek a hosszú távú ösztönző csomagok, és nagyon magas arányban használják a rövid távra szólókat. Bulgáriában és Törökországban a vállalkozások 90 százalékánál létezik hosszú távú ösztönzés, míg nálunk 80 százaléknál, és ez az átlaghoz viszonyítva még mindig magas arány. Fontos viszont kiemelni, hogy gyakran csak felsővezetők jogosultak a hosszú távú ösztönzőkre és az ösztönző programokat nem minden országban alkalmazzák, annak ellenére, hogy ezek léteznek az anyavállalat szintjén. Az alapbér szerepe a teljes jövedelemben a környező országokkal összehasonlítva nálunk a legalacsonyabb - mintegy 60 százalék - míg a juttatásoké a legmagasabb. Ennek oka feltehetően az adózási jogszabályokban, az öngondoskodáshoz és a béren kívüli juttatásokhoz kapcsolódó kedvezményekben rejlik.
Magyarországon a cégek által adott juttatási csomagok mértéke eléri a 20 százalékot, míg Lengyelországban vagy Oroszországban ez az arány 7-8, a régió átlaga pedig 12 százalék.
A közép- és kelet-európai országok közül csak Szlovéniában kötnek országos kollektív szerződést. Magyarországon és Lengyelországban országos ajánlás van a bérekre, míg Szlovákiában általánosak a kétoldalú, illetve ágazati kollektív szerződések.
