A legtöbb politikai elemzővel ellentétben Franciaország egykori szocialista kormányfője úgy véli, hogy Saron kényszerű politikai visszavonulása nem teremtett politikai űrt és tehetetlenséget Izraelben. Szerinte tagadhatatlan, hogy egy politikai vezető lényeges szerepet tölt be a történelemben, de elsősorban a társadalmi erők és az intézmények működése határozza meg a valódi döntéseket és azok korlátait.

Rocard szerint Saron szerepe az izraeli társadalom formálásában leginkább Kádár Jánoshoz és az 1956-os forradalom utáni Magyarországhoz hasonlítható.

A demokrata felkelőkkel szolidaritást vállaló hatalommal ellentétben Kádár János értette meg először, hogy a szovjetek nem fognak engedni, és a forradalom után kíméletlenek lesznek Magyarországgal. Ez a felismerés azért is volt különleges - állítja Rocard -, mert Kádár korábban a kommunisták demokratikusabb vonalához tartozott, ült börtönben és kezdetben nem ellenezte a felkelést. Politikai választásával a forradalom lényegét próbálta megőrizni, magára vállalva ezzel a piszkos munkát: miután a szovjetek hatalomra segítették, kivégeztette elődjét, Nagy Imrét és több száz felkelőt. Ez volt az engedelmesség és a szovjet bizalom elnyerésének a záloga - emlékeztet a francia politikus.

A kivégzések után Kádár 31 évig kormányzott. Uralma alatt az ötvenhatosok szabadulása után Magyarországon többé senkit nem ítéltek el politikai okokból, a sajtó a szovjet birodalom többi országaihoz képest viszonylagos szabadságot élvezett, a gazdaság teljesítménye javulni kezdett. Nemcsak hogy a magyaroknál lehetett a legjobbakat enni, de a térség legfőbb exportőreivé is váltak.

"Kádár hosszú ideig szimbiózisban élt a népével. Az orosz hadsereg jelenléte ellenére az 56 utáni Magyarországon felülkerekedett a másként élés vágya: a szovjetekkel cinkosságot vállaló gyilkos Kádár emlékét elhalványította egy népét meghallgató vezető képe" - mutat rá Rocard.

A nemzetközi közvélemény hosszú ideje elsősorban azért aggódott, mert az izraeli társadalom többsége nem volt egyértelműen békepárti. Ennek oka Rocard szerint elsősorban az, hogy az izraeli társadalom félelemben él, ennek indokolt voltát a palesztinok is elismerik. Ugyanakkor az Izrael valamennyi döntését meghatározó biztonságpolitika problémáját a nemzetközi közvélemény és Európa nem tudta megoldani. Ezt ismerte fel kitűnően a francia politikus szerint egy brutális, de nagyon okos tábornok, Ariel Saron, aki egész életét Izrael biztonságának szentelte.

Katonaként azt is felismerte, hogy a biztonság többé nem biztosítható a hadsereg által, a béke vállalása és a palesztin állam izraeli telepesek lakta területeinek kiürítése nélkül. Úgy érezte, hogy szét kell törnie az izraeli társadalom vallási referenciákra hivatkozó Nagy Izraelről dédelgetett álmát, amelyet a Likud nem tett volna lehetővé.

Új pártját, a Kadimát olyan árulással és politikai bátorsággal, logikával és koherenciával hozta létre a társadalmi béke és a konkrét béke megteremtésének érdekében, ahogy Kádár János 1956 után piszkos munkával maga mögé állította a magyar közvéleményt - hangsúlyozza a volt francia kormányfő.

Aki azt állítja, hogy Saron eltűnésével Izraelnek nincs politikai perspektívája, az semmibe veszi az izraeli nép többségének egyértelmű akaratát és azt, hogy a lényeget Saron már véghezvitte: az izraeli jobboldallal való szakítás politikailag nyilvánvalóvá vált, az új párt körül csoportosuló politikusok által megfogalmazott békestratégia minden valaha elhangzott izraeli javaslatnál világosabb, bárki folytatja is a béke felé Saron által megnyitott utat - írja Michel Rocard.

(forrás: MTI)

Ariel Saron