- Sokkal könnyebb egy pszichiátriai osztályra bekerülni, mint bárki is gondolná - jelenti ki Varga Erika, a Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért Alapítvány egyik munkaügyi mentora, amikor ügyfeleiről beszél. A pedagógus végzettségű fiatal nő tavaly nyár óta segít a kecskeméti pszichiátriai osztályon megforduló betegeknek abban, hogy kezelésüket követően munkához jussanak, s ezáltal talpra állhassanak. - Bármi előidézhet traumát, lelki kimerültséget, szellemi leépülést. Egy házasság tönkremenetele, egy közeli hozzátartozó elvesztése vagy az állástalanság egyaránt kiválthat depressziót, előidézheti, hogy valaki nem tud megbirkózni a problémáival, ezért alkoholistává, lelki beteggé válik, s egy idő után valamelyik pszichiátriai osztályon köt ki.

A negyvenkilenc éves Horvát Dezső korábban üvegező-képkeretező vállalkozóként dolgozott, mígnem házassága zátonyra futott, vállalkozása tönkrement. Horváth Dezső utóbbi körülménnyel magyarázza elesettségének okát: hiába költözött korábbi lakóhelyéről, Nagykőrösről nagyvárosba, szakmájában Kecskeméten sem tudott elhelyezkedni. Kórházba végül skizofréniával került. A mélyponthoz képest állapota mára sokat javult, immáron csak havonta kell bejárnia a pszichiátriára kontrollra és felíratni a gyógyszereit. A középkorú férfi ennek ellenére minden hétköznap a kórházban van: rokkantnyugdíjasként az intézmény területén működő foglalkoztatóban dolgozik, délelőttjei leginkább papírdobozok ragasztásával és csomagolásával telnek. Azt mondja: bízik abban, hogy hosszú távon megtarthatja állását. Korábbi tapasztalatai alapján úgy látja: önállóan máshol nem találna munkát.

- A pszichiátriai gondozottak jelentős része halmozottan hátrányos helyzetű: pácienseink betegségük mellett anyagi gondokkal is küzdenek, sokuknak nincs versenyképes végzettsége, egy idő után sokan elszigetelődnek családjuktól is, s végleg magukra maradnak - érzékelteti betegei szociális helyzetét dr. Szűcs Attila, a kecskeméti kórház pszichiátriájának osztályvezető főorvosa, a részleg mellett működő mentori szolgálat megalapítója. - A rendszerváltást követően ugrásszerűen megnőtt azoknak az elhagyatott embereknek a száma, akik feleslegessé váltak munkahelyükön. Egzisztenciális kiszolgáltatottságuk sok esetben párosult lelki bajokkal, s vezetett alkoholizmushoz, depresszióhoz, szellemi és fizikai leépüléshez. Ráadásul a kilencvenes években a megszorítások miatt egyre több betegre egyre kevesebb egészségügyi kapacitás jutott: Kecskeméten például száznegyven pszichiátriai kórházi ágy szűnt meg, ami a teljes ágyszámunknak csaknem hatvan százalékát tette ki - emlékezik vissza Szűcs Attila, majd hozzáteszi: a körülményekhez alkalmazkodva igyekeztek új ellátási formákat meghonosítani.

A kecskeméti modell lényege, hogy a pszichiátriára bekerült betegeknek már kezelőorvosaik felajánlják a foglalkoztatást, amelyet a páciens állapotának függvényében több lépcsőben valósítanak meg. Az utógondozás keretében van lehetőség az intézmény nappali kórházában munkát vállalni, a későbbiekben pedig a mentori szolgálat révén próbálnak minél több embert rehabilitációs célszervezeteknél vagy az elsődleges munkaerőpiacon álláshoz segíteni, majd ott megtartani.

- A klasszikus kórházi módszer rendszerint a betegek elsődleges ellátására koncentrál. Ez a pszichiátria területén sokszor vezet oda: a magánéletében magára maradó páciens időről időre ismét orvosi kezelésre szorul, nem tud kilábalni a válságból. A programban mi komplex ellátásra törekszünk, az utógondozás nem merül ki a havonkénti konzultációban: a mentori szolgálat a legkülönfélébb területeken igyekszik segíteni. A programba bevontak körében számottevően kisebb a visszaesés aránya - számol be a szociálpszichológiai program egészségügyi vonatkozásairól a főorvos.

Amint azt a projektben immáron harmadik éve dolgozó mentor, Tankó Gabriella hangsúlyozza, minden klienssel személyre szabottan foglalkoznak, egy-egy emberre sokkal több időt szánnak, mint a hagyományos munkaerő-közvetítők.

- Felkészítjük a munkavállalóinkat arra, hogy a kórháztól függetlenül is megállják a helyüket. Szerepvállalásunk ugyanakkor a munkába állással sem ér véget: mind a munkavállaló, mind a munkáltató bármikor kérhet tőlünk segítséget, ha a foglalkoztatás során nehézsége támad - fogalmaz Tankó Gabriella.

Két vállalkozó, Szabó Attila és Szabó János Hetényegyházán a közeljövőben indítják el elektronikai hulladékfeldolgozó üzemüket, ahol kizárólag a mentori szolgálatnál regisztrált, csökkent munkaképességű embereket alkalmaznak majd. Szabó Attila nem tagadja: kezdetekben idegenkedtek attól, hogy családi vállalkozásukban pszichiátriai betegeket foglalkoztassanak, a mentori szolgálat támogatása nélkül nem is vágnának bele. Első körben huszonöt embert vesznek fel, később - a piaci viszonyok függvényében - a létszámot akár hetven-nyolcvan főre is bővítenék.

A hetényegyházihoz hasonló pozitív példák ellenére a mentoroknak sok nehézséget okoznak a páciensekkel szemben meglévő előítéletek.

- Sokan azt gondolják, hogy mi bolondokat képviselünk, akikben nem lehet megbízni. Évek óta próbálunk küzdeni ez ellen a téveszme ellen, ugyanis: a pszichiátriai betegek jelentős része csak azért nem tud talpra állni, mert nem kap rá lehetőséget. A rehabilitációs foglalkoztatás pedig a vállalkozóknak sem rossz üzlet, hiszen azt a költségvetés kiemelten támogatja - érvel Tankó Gabriella. - Csak olyan pácienseket ajánlunk külső munkahelyekre, akiknél azt a kezelőorvosuk és a mentoruk is jónak látja, s akiről a foglalkozások során bebizonyosodott, hogy alkalmas az adott feladatra. Kezeskedünk az általunk állásba juttatott emberekért. Mikor kap egy vállalkozó ilyen garanciát, ha az utcáról vesz fel valakit? Abban bízunk, hogy a térségben egyre több cégvezető felteszi magának ezt a kérdést.