Külföldinek számít-e a Magyarországon tartósan letelepedett ember? A migránsok többsége szerint nem. "Belföldi" öntudattal rendelkeznek, s e tekintetben csekély a különbség a magyar és a más nemzetiségűek között. (A magyar nemzetiségű bevándorlóknak csak kilenc, ám a többieknek is mindössze 23 százaléka mondott igent a kérdésre.) A válaszok szórása még kisebb, ha a bevándorlóktól azt kérdezik: milyen gyakran tekintik őket külföldinek az itt lakók. A magyar nemzetiségűek 10 százaléka számolt be gyakori, 49 százaléka ritkább ilyen jellegű tapasztalatokról. A nem magyarok esetében hasonlóak ezek az arányok: 28, illetve 42 százalék.

Az adatokkal Gödri Irén szolgál, akinek tanulmányát a KSH Népességtudományi Kutató Intézetének Kor-Fa című kiadványa ismerteti. Az elemzés a környező országokból érkezett, és Magyarországon 2001-ben huzamos tartózkodási vagy bevándorlási engedélyt kapott 18 évesnél idősebbek (számuk összesen 5763) 1015 fős reprezentatív mintájának kikérdezésével készült.

Az elégedettség, a beilleszkedés mértéke időben is változik, a frissen érkezettek életét az érkezést követő hónapokban adminisztratív, anyagi, nyelvi problémák nehezítették, s sokaknak a honvágy érzésével is meg kellett küzdeniük. A válaszok tanúsága szerint a legtöbb gondot a hivatalos ügyintézés okozta, ennél jóval kevesebben számoltak be anyagi, megélhetési bajokról. A "toplista" harmadik helyén lelki problémák, köztük a honvágy szerepel, s a lakásgondokat, a munkahely megtalálását még a helyismeret hiánya és a mindennapi életben való eligazodás buktatói is megelőzik. A már gyökeret eresztettek persze jó-val könnyebben boldogulnak, a problémák intenzitása a megkérdezés idejére minden kategóriában csökkent, miközben a lakásgondok égetőbbekké váltak.

Otthonosan érzik magukat Magyarországon a letelepedettek: a megkérdezettek több mint fele inkább itt, 33,7 százalékuk pedig régi és új lakóhelyén egyformán otthon van. A "jó érzést" megpróbálták szétszálazni a kutatók, s tizenhárom dimenzióban mérték fel, mi határozta meg a letelepedettek véleményét. A tízes skálán a legmagasabb átlagos értéket a családi élet kapta (8,98), amit szoro-san követ az egészségi állapot (8,28), a lakókörnyezet (8,20), a baráti kapcsolatok (8,13), a jövőbeli kilátások (8,07), a közbiztonság (8,04) és a társadalmi megbecsültség (8,03). A sor végén a háztartás jövedelmével való elégedettség 6,69-os osztályzata szerepel.

Elégedettségről és optimizmusról árulkodik az is, ha a jelenlegi és a várt életkörülményeket a migráció előtti állapottal vetjük össze. A bevándorlás előtti életkörülmények értékelésének átlaga 5,5, a jelenlegi helyzet indexe 7,2, az öt év múlva várt élet pedig 8,7-es mutatóval jellemezhető. (Ez az érték Ukrajna esetében a legalacsonyabb, 5,1 és Szlovákia esetében a legmagasabb, 7,3, ám a perspektíva megítélésében már elmosódnak a különbségek: 8,5 és 8,8 közötti mutatókkal jellemzik a válaszadók azt, mire számítanak öt év múlva.)

Jövőbeli kilátásaival áttelepedése előtt mindössze a kérdezettek 3,2 százaléka volt elégedettebb, most az arányuk 85 százalék. Ehhez hasonló szakadék egyetlen más tényező esetében sem mutatkozik.

Lassan kialakuló magyar identitásuk mellett a bevándorlók őrzik kisebbségi önazonosságukat is. Ez nem a kibocsátó ország egészét illető, hanem egyfajta regionális kötődés. A megkérdezettek körében az identitásuk jellemzésére felkínált kategóriák közül 4,8-es átlagot kapott a "magyar" azonosságtudat, mégpedig valamennyi országból érkezett esetében: 4,6-ot az "erdélyi magyar", 4,5-öt a "felvidéki magyar", 4,3-at pedig a "vajdasági magyar" és a "kárpátaljai magyar". Az "ukrajnai", a "szlovákiai", a "romániai" és a "jugoszláviai magyar" öszszességében 2,8-es átlagot kapott, a jelző nélküli áttelepült kategória pedig mindössze 2,4-es arányszámot ért el.

A KSH adatai azt mutatják, hogy 1995 és 2005 között 155 ezer külföldi állampolgár érkezett bevándorlóként hazánkba. Egy részük (21 ezer) időközben el is hagyta az országot: továbbutaztak vagy hazatértek. 2005. január 1-jén 142 153-an rendelkeztek tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel. A tartósan Magyarországon élő külföldi állampolgárok így a magyar népesség közel

1,5 százalékát teszik ki. Tíz év alatt Romániából 63 ezren, Ukrajnából közel 16 ezren, Jugoszláviából 9 ezren érkeztek, 75 százalékuk magyar nemzetiségű. Az EU-ból valamivel több mint 10 ezren jöttek, köztük 3584-en Németországból, 1468-an Nagy-Britanniából, 1214-en pedig Franciaországból telepedtek át. Az USA-ból 3003 bevándorló érkezett. A számok szerint nincs szó ázsiai invázióról: a 14 ezer, a Távol-Keletről érkezett letelepedő többsége (5253 fő) kínai, Vietnamból 1438-an, Japánból pedig 1204-en jöttek.