A helyzetünk jobb, mint a hírünk
- Legtöbb elődjéről lehetett tudni, hogy melyik határon túli magyar szervezet vagy politikus ajánlásával jutott hivatalához. Ön kinek az embere?
- Csakis a magamé.
- Önről sem ez terjedt el. Mit kell tudni kinevezése körülményeiről?
- Egy közös ismerős révén én is belecseppentem abba a kis létszámú értelmiségi körbe, amelyet a miniszterelnök úr nem sokkal kormányfővé válása után beszélgetésre invitált. Korábban én nem ismertem őt személyesen. Valamivel később Gyurcsány Ferenc felkért, hogy legyek a tagja egyik tanácsadó testületének. Valószínűleg az ottani beszélgetéseink nyomán vetődhetett fel a mostani megbízatásom gondolata, a közvetlen megkeresés pedig Szabó Vilmos államtitkár révén érkezett, aki viszont már régóta ismerte tevékenységemet a határon túli magyar ügyekben.
- Vagyis az csak legenda volna, hogy az MSZP népi baloldala járt közben önért?
- Kétségtelen, hogy az elmúlt több mint három évtizedben sok olyan embert ismertem meg, aki még a rendszerváltás előtt baloldali reformernek számított. Tabajdi Csabával például a romániai falurombolás idején a református egyház hetilapjának főszerkesztőjeként kerültem kapcsolatba. Emlékszem, akkoriban történt (és erről most beszélek először nyilvánosan), hogy kijuttattam a strasbourgi Európa Tanácshoz egy olyan dokumentumcsomagot, amely a Ceausescu-rezsim falurombolási bűneiről adott számot. Ez amolyan féllegális akció volt, és egyházi emberre bízták a küldemény célba juttatását. Az említett körrel azóta sem szakadt meg a kapcsolatom.
- Nem tart attól, hogy kinevezése támadási felületet hagy az ellenzéknek, hiszen nemrégiben az ön neve is szerepelt egy állítólagos III/III-as listán?
- Állok elébe, a lelkiismeretem tiszta. A szóban forgó internetes honlapon egyébként is azonnal közzétettem, milyen hamis és félrevezető ez az ügy. Mi több, kikértem a Történeti Hivataltól a rám vonatkozó adatokat. Ezekből mindenki számára világos lehet, hogy a velem kapcsolatos állítás teljesen hamis.
- Milyen állapotokat talált a HTMH-nál?
- Sokféle jelzőt hallottam mostanában külső fórumokon az itteni állapotokról, köztük a kaotikus és a szétzilált jelzőt. Semelyiket nem tapasztaltam. Ennek a háznak a híre rosszabb a valós helyzetnél. Kicsit megtépázott állapotban van persze a HTMH. Ennek fő oka, hogy az elmúlt fél évben átmeneti helyzet alakult ki az intézményben.
- Mit gondol a Mucuska-ügyről?
- Annyi véleményem van róla, amennyi egy külső szemlélőnek lehet. De nem is fogok rákérdezni, mert nem szeretnék olyasmiben vájkálni, ami tulajdonképpen már lezárt ügy, és a következményeket talán érdemtelenül viselik azok is, akik az ügyben egyáltalán nem érintettek.
- Azóta viszont időről időre felvetődik: megengedhető-e, hogy külföldi állampolgárok nagy számban dolgozzanak egy politikailag ennyire kényes helyen. Van, aki 90 százalékra teszi ezt az arányt.
- Ez a szám kétségkívül túlzó. Ilyen jellegű speciális statisztikánk egyébként sincs, nem is volna túlzottan ildomos, ha ilyesmit kurkásznánk. Az említett tisztviselők amúgy is már magyar állampolgárok, következésképpen ugyanúgy kell rájuk tekintenünk, mint bármelyik más magyar állampolgárra.
- Fennállása óta rendszeresen elhangzik a vád a HTMH-val kapcsolatban, hogy nem ügyeket, hanem pártokat finanszíroz.
- Ügyeket támogatunk, pártokat nem pénzelünk. Hozzá kell tenni: Magyarországnak és az éppen hivatalban levő kormányoknak a legitim magyar érdekvédelmi szervezetekkel van kapcsolatuk a határon túl. A támogatásokat odaítélő testületek tagjait ők delegálják. Az említettek ebből következően kötődnek az adott szervezetekhez. Lehet persze erre azt mondani, hogy Magyarország valójában a határon túli pártokkal trafikál, de ez azért nem volna igazságos dolog. A kuratóriumok, a Szülőföld Alap kollégiumai munkájának végeredménye ugyanis a határon túli magyarok programjait segíti.
- A határon túliak egy része panaszkodik, hogy kevesebb támogatási pénz jut nekik.
- Ezek az összehasonlítások attól is függenek, hogy ki milyen szándékkal és csoportosításban veti egybe ezeket az egyébként korrekt módon csak igen sok forrásból összeállítható adatokat. Én viszont úgy gondolom, hogy amikor az említett statisztikákat összeállítják, fontos figyelembe venni a kormány ötpontos nemzeti felelősség programját. Ennek egyes céljai - a határon túli magyarságra vonatkozó alkotmányos státus kialakítását leszámítva - lényegében megvalósultak.
- Nemritkán keletkezik olyan benyomás, hogy a szomszédos államokban működő magyar kisebbségi pártok közvetlenül bekapcsolódnak az anyaországi belpolitikába. Nem gondoltak még arra, hogy a támogatási pénzek elosztásakor feltételként szabják például az anyaországi pártok iránti politikai semlegességet?
- Az alapstruktúra ma az, hogy a magyar állam azokkal van dialógusban, akik pártok küldöttei. Vagyis a mindenkori magyar kormánynak kötelessége meghallgatnia minden véleményt.
- Nem lehetne elvárni tőlük, hogy ne szóljanak bele - mondjuk - a mostani választási kampányba?
- Szerintem ezt el lehet várni az érintettektől, hiszen a határon túli magyar közösségeket képviselő pártoknak nem feladatuk, hogy Magyarország belpolitikai életébe beleszóljanak.
Komlós Attila
1947-ben született. 1966-tól a Budapesti Református Teológiai Akadémia, majd a princetoni teológiai szeminárium. 1972-1978: több egyházi tisztség betöltője az egyházi sajtó és a nemzetközi kapcsolatok terén. 1978-1984: a Reformátusok Lapja hetilap munkatársa. 1984-1996: a lap főszerkesztője és kiadója. 1990-1992: az MVSZ megbízott főtitkára, majd ügyvezető alelnöke. 1993-2004: a MÚOSZ ügyvezető elnöke, majd általános elnökhelyettese, elnökségi tagja. 1996-2005: az Anyanyelvi Konferencia ügyvezető elnöke.
