Ez rendben is lenne, mert a vadászkutyák falkában érzik igazán jól magukat. Természetük szerint nyugodtak, legfeljebb akkor válnak nehezen kezelhetőkké, ha a gazdájuk ideges. Most még nem ez a helyzet. A Fidesz gondosan építgeti a hajtók csapatát, akikkel kiverné az erdőt bitorló vadat a sűrűből. Látszatra eközben új és új körök, egységek állnak fel, de ezeknek nincs önálló szerepük, csak az, amit a hajtóvadászat szervezői szánnak nekik. Most egy kutya véletlenül kiszaladt a tisztásra, de majd visszaintik. Egy szavukba kerül.

A politikai terepen is azt sugallja minden, hogy a Fidesz csak egy szereplő a sok közül, olyan széles összefogást teremtett körülötte Orbán Viktor. És valóban: szinte a teljes legújabb kori magyar politikatörténet fellapozható a Fidesz jelenléti ívein. Ott van Lezsákékkal a volt rendszerváltó MDF, Semjén Zsolt vezetésével az egykori KDNP emléke, egy kisgazda "utózenekar", nem nélkülözik Pozsgayval az egykori MSZMP reformvonalát, Szűrössel a tradícióját. A külső körökön megjelennek munkás- és paraszttagozatok (gazda néven), évente megújuló hullámokban mutatják magukat értelmiségi pártfogók a nemzeti konzultációs testülettől a civil egyeztető fórumig. Minden azt sugallja, hogy a jobboldali pártok beszalámizása egy fensőbb cél érdekében történt: kiteljesíti és pártokon felüli párttá teszi a Fideszt. Szervezetté, amely becsatornázza a polgári progresszív gondolkodás eredményeit, és arcot ad nekik.

Történetesen ugyanazokat az arcokat másfél évtizede, plusz Rogán Antal, akinek a szobájából most kiugrott a vizsla. Akárhány új réteget épít is be a Fidesz, egyetlen új karakter sem jelenik meg a tablón. A pártnak a logója és a jelmondatai változnak, az "üzenethordozói" nem. E körben nem eshet meg, ami az MSZP-ben a múlt nyáron, amikor a vezetők miniszterelnöknek jelölték Kiss Pétert, a pártnép mégis úgy döntött, hogy Gyurcsány Ferenc lesz az.

A Fidesz e tekintetben hibátlanul kiszámítható, hogy - ezzel szoros összefüggésben - minden más vonatkozásban kiszámíthatatlan legyen. A rendszerváltozás előtti első hősi megszólalásoktól kezdve, majd a konzervativizmus korai megvetésétől az SZDSZ-barátból ellenséggé váltásán át, a jobbra forduláson keresztül a Kádár-kor minap újra megtalált kisemberéig, akit a teljes foglalkoztatottság rituális üzenetével, illetve a vadkapitalizmus legyőzésének debreceni (!) ígéretével lehetne tán kezessé tenni, itt bármi megtörténhet. Csak egyvalami nem: az, hogy bármely beemelt szövetségesnek egyetlen szava is lehetne arról, hogy mi legyen a sorsuk az általa képviselt ideáknak. Ezek a vizslák soha vissza nem ugatnak. Ha igen, benn felejtik őket az erdőben, vagy visszakergetik a faxgép mögé - mintha ott sem lettek volna.