A politikusok réme is lehetne Hans Leyendecker, pedig csak a munkáját végzi. Németország egyik legismertebb oknyomozó újságírója korábban a Der Spiegel, ma a Süddeutsche Zeitung hasábjain rántja le a leplet a német pártok korrupciós ügyeiről, a fegyvercsempészetről és egyéb visszaélésekről. A szakma nagy öregjének tartott zsurnaliszta Budapestre készül: a Göbölyös Soma alapítvány - tényfeltáró újságírásért járó - idei díjának átadására hivatalos.

Az 56 éves Leyendecker skalplistája imponáló: nevéhez fűződik a német pártrendszert alapjaiban megrendítő Flick-ügy felgöngyölítése. A Flick-konszern az 1970-es években titokban minden német parlamenti pártot támogatott, a botrány végül Otto Lambsdorf FDP-s gazdasági miniszter székébe került, mert ő cserébe még adókönnyítést is megszavazott a vállalatnak. Leyendecker derítette fel a kilencvenes években a CDU illegális pártfinanszírozását (a botrány következtében katapultált a pártelnöki székbe Angela Merkel). A 2005-ös különösen munkás év volt: foglalkozott "megvett" focimeccsekkel, a Joschka Fischer exkülügyminiszter nimbuszát megtépázó vízumbotránnyal és a Volkswagen szakszervezeti vezetőinek korrupciós ügyeivel is.

Az efféle botrányok Németországban előbb-utóbb fejeket követelnek, de Leyendecker nem mindig elégedett. A tényfeltáró újságírók itt sincsenek könnyű helyzetben: a közönség kíváncsi ezekre a történetekre, a kiadókat és a tévés vezetőket nehéz meggyőzni a műfaj támogatásáról. - Ez a munka sok időt és pénzt igényel, és még így sem vehető biztosra, hogy eredményt hoz - mondta lapunknak telefonon. Vannak érdekes kísérletek: a skandináv országok lapjai között határokon átívelő együttműködés alakul ki, párhuzamosan kutatnak az újságírók, majd egyszerre közlik a közös cikket.

Hibákat persze mindenki elkövet, Leyendecker készségesen beszél karrierjének legarcpirítóbb baklövéséről: 1993-ban a Der Spiegel címlapsztorijaként egy német RAF-terrorista feltételezett kivégzéséről írt. Utóbb kiderült, a rendőrökkel vívott tűzharcban megsérült Wolfgang Grams valószínűleg öngyilkos lett, de a botrány akkora volt, hogy Rudolf Seiters belügyminiszter vállalta a felelősséget, és lemondott. "Túlságosan megbíztam az egyik informátoromban, és nem ellenőriztem elég gondosan a részleteket. A hibákból tanulni kell" - vallja.

Leyendecker főként széles informátorhálózatától szerzi az információkat. Általában a korrupció, a fegyverkereskedelem, a különféle visszaélések érdeklik. - Ha észreveszek egy gyanús történetet, igyekszem hozzájutni egy írásos, belső dokumentumhoz, amire építhetek. A beszélgetések önmagukban nem elegendőek. A legnehezebb a minisztériumi alkalmazottakat vagy az adónyomozókat szóra bírni, bezzeg a politikusok szívesen beszélnek bármiről! - Az információhálózat iránt időnként a titkosszolgálat is érdeklődik, de ez az újságírót nem lepi meg: - Nyilván szeretnék tudni, hogy min dolgozom, és kikkel, de nem hiszem, hogy lehallgatnák a telefonomat. Újságíróként az a feladatunk, hogy mindenáron megvédjük az informátorainkat. Ez alapszabály, különben később senki sem fog velünk szóba állni.

Leyendecker lapunknak azt is bevallotta, hogy ő kitartó SPD- szavazó, de ez a munkájában nem befolyásolja. Ha a szociáldemokraták homályos ügyeiről ír, mindig bevonja egy munkatársát, nehogy kétségbe vonják a szakmai függetlenségét. - Egy újságírónak mindig kritikusnak kell lennie, különösen azokkal a politikusokkal szemben, akikkel esetleg szimpatizál. Nálunk is előfordul, hogy az olvasó azért veszi az újságot, hogy saját előítéleteit lássa benne viszont, de egy újságíró ehhez nem asszisztálhat. Nekünk igenis függetlenül kell tudósítanunk a világ dolgairól, nem egy speciális közönségnek írunk. Tudom, ezt néha nehéz elviselni.

Így van ezzel néhány politikus is. Leyendecker büszke rá, hogy Manfred Kanther egykori belügyminiszter nyilvánosan nem volt hajlandó kezet fogni vele, de nem szíveli Helmut Kohl exkancellár sem. "Számomra csak egy tabu van a munkámban: a magánéletről nem írok, kivéve persze, ha annak hatása van az illető munkájára. De a hálószoba nem tartozik a tényfeltáró újságíró kutatási területei közé."

Hans Leyendecker