A moszkvai olimpiai bajnoknő nemrég maga kérte, hogy érvénytelenítsék a tizenöt évig világcsúcsnak is számító idejét, mivel azt doppingszerek segítségével érte el. Ugyanakkor megszerzett érmeitől Schneider nem szívesen válna meg, hiszen érvelése szerint azok mögött rengeteg munka áll, de nem akarja, hogy eredményei túl nagy nyomásként nehezedjenek a mai úszók vállára. "Tegyünk úgy, mintha ez az eredmény nem létezne, és adjuk meg a lehetőséget a mai versenyzőknek" - kérte.

Nem Schneider az egyetlen, aki a minap vallomást tett a közszolgálati ARD televízió Kontraste című műsorában. Ines Schmidt, a női vegyes váltó tagjaként 1984-ben állított fel azóta is megdöntetlen rekordot. "Az én szememben ez mérgezett eredmény. Egy letűnt kor szüleménye" - mondta az íróként Ines Geipel néven publikáló egykori úszónő. Azt persze eddig is sokan sejtették, hogy a mackós léptű keletnémet atléta- és úszónők nem mindig legális módon érték el szenzációs eredményeiket a hetvenes és a nyolcvanas években, de a rendszerváltás után indított vizsgálatok során konkrét bizonyítékokra nem akadtak. Pedig a keletnémet sportszakemberek gondosan dokumentálták, hogy úszóik és atlétáik milyen szereket kaptak és milyen dózisokban - állítják most a tévéműsor készítői.

A németek szerették volna megszólaltatni az úszólegenda Kristin Ottót is, aki a szöuli olimpián 59 másodperc alatt teljesítette a százméteres pillangót. Otto edzője, Stefan Hetzer már korábban bíróság elé került azzal a váddal, hogy hormonkészítményeket adott a versenyzőinek. Otto viszont rendületlenül állítja, az ő eredményét tiltott szer nem befolyásolta - rekordja tizenhét éve fennáll.

Schneider és Ines Schmidt kezdeményezése lavinát indíthatna el, ennek ellenére - talán az év eleji szokásos közönynek köszönhetően - meglepő csönd fogadta. Igaz, a tizenöt-húsz évvel ezelőtti sporttörténelmet már nem lehet újraírni: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1998-ban elutasította a brit és az amerikai úszószövetség követelését, hogy a doppinggyanús keletnémet úszóktól utólag vegyék el az érmeket, és adják a második helyezett (brit vagy amerikai) riválisoknak.

Mások azt is hozzáteszik, hogy az úszás vagy az atlétika más országokban is "trükkös" sportnak számított, és ma már lehetetlen megmondani, hogy a sportpályán vagy a medencében hány valóban tiszta sportoló versenyzett. Ennél fogósabb kérdés, hogy a sportolónők vajon mennyire tekinthetők maguk is áldozatoknak, akik az anabolikák használata következtében ma súlyos egészségi problémákkal küzdenek, továbbá mi a helyzet a sportvezetők, az orvosok, a tiltott szereket gyártó cégek illetékeseinek a felelősségével?

Kristin Otto, Szöul hatszoros aranyérmese egyelõre nem jelentkezett