Bírálják, de erősítik az ügyészséget
- Hat éve, Györgyi Kálmán váratlan lemondását követően választották önt legfőbb ügyésszé. Elemzők szerint ez a parlament biztosan nem szavazna önnek újabb hat évre bizalmat. Kérdés persze, hogy a jelenlegi vagy az új összetételű Országgyűlés választja-e meg az új legfőbb ügyészt. Ön hogy számol?
- A köztársasági elnök úr joga legfőbb ügyészt jelölni. Nyilván megkérdezi azokat, akiket alkalmasnak talál e poszt betöltésére, hogy vállalják-e a megbízatást, és ha igen, milyen elképzeléseik vannak a jövőre nézve. Nekem idő előtti ezzel a kérdéssel foglalkoznom. Természetesen tudom, hogy mit felelnék egy esetleges államfői kérdésre, de kérdés nélkül illetlenség lenne erről a nyilvánosság előtt bármit mondani.
- Pedig mostanában mintha kisebb lenne az önre nehezedő politikai nyomás, mint az elmúlt hat évben bármikor. Decemberben a parlament módosította az ügyészségi törvényt, amivel nemhogy csökkentette volna az ügyészség túlhatalmát - ahogy azt egyes baloldali politikusok és független szakértők is sürgették -, inkább növelte.
- A parlament évek óta folyamatosan erősíti az ügyészség helyzetét. Miközben a sajtóban rendszeresen napvilágot látnak politikai színezetű támadások az ügyészség, a legfőbb ügyész túlhatalmáról, az ügyészi szervezet "kontroll nélküliségéről", hogy állam vagyunk az államban. A parlament mégis folyamatosan újabb és még újabb feladatokat és az azok ellátásához szükséges jogosítványokat adott az ügyészi szervezetnek. Számomra ez azt mutatja, hogy a bizalomhiányról hangoztatott politikai szólamokkal ellentétben, a felelős politikai erők bíznak az ügyészi szervezetben, s döntéseikkel rendre a tizenöt éve megkezdett változások folytatása mellett teszik le a voksukat. Ami pedig a politikai nyomást illeti: hivatalba lépésem óta kapok "üzeneteket". Félreértés ne essék: egyetlen pártvezető, parlamenti vagy kormányzati tisztségviselő sem hívott fel soha, hogy ebben vagy abban az ügyben ezt vagy azt kellene dönteni. Csak üzeneteket kaptam. Ezzel együtt úgy érzem, sikerült a politikát távol tartani az ügyészségtől, és az ügyészséget is a politikától.
- A közel három éve hatályos büntetőeljárási törvény a nyomozások urává tette az ügyészséget. Az ügyészi nyomozást nem felügyeli, nem is felügyelheti senki. Ilyen játékszabályok mellett talán nem alaptalanul fogalmazódnak meg kételyek a rendszer objektivitásával, pártatlanságával kapcsolatban.
- A kihirdetésre váró módosított ügyészségi törvény reményeink szerint végérvényesen eloszlatja ezeket az aggályokat, már ha voltak egyáltalán. Az ügyészségi nyomozóhivatalok önállósulnak. Kiválnak a megyei főügyészségekből, és önálló nyomozó ügyészségekként működnek tovább, illetve létrejön a nyomozó főügyészség. A jövőben a nyomozó ügyészségek munkájával, döntéseivel kapcsolatos panaszokat a felettes ügyészségeken bírálják el.
- Ügyészség-ügyészség, mi változik? Több-kevesebb áttételen keresztül a nyomozó ügyészségi ügyésznek és a fő-ügyészségi ügyésznek is ön a felettese, akinek az utasításait - csakúgy, mint az alacsonyabb beosztású feletteseiét - az ügyész köteles végrehajtani...
- Ez egy tévhit. Nem igaz, hogy az ügyész minden utasítást köteles végrehajtani. A törvénysértő utasításokat például meg kell tagadnia. Amennyiben pedig szakmai meggyőződésével ellentétes intézkedésre szólítják fel, kérheti, hogy felettese írásba adja ki számára az utasítást, illetve kérhet mentességet az adott ügyben. Jómagam és a Legfőbb Ügyészség álláspontja az, hogy lehetőleg ne avatkozzanak bele felsőbb szintről a folyamatban lévő eljárásokba, de ha valamiért - például az egységes jogalkalmazói gyakorlat érdekében - ez mégis elkerülhetetlen, az utasítást írásban adják ki, hogy később követhető legyen, ki, mire adott utasítást.
- Az ön hivatali idejében felsőbb utasításokkal összefüggésben hány ügyész kért mentességet?
- Nem tudok róla, hogy előfordult volna...
- Néhány kivételtől eltekintve az ügyészség csak olyan bűnügyek nyomozásának áll az élére, amelyek a cselekmény jellege vagy az érintettek személye miatt politikailag pikánsak.
- A törvény bizonyos ügyek nyomozását, például, ha az elkövető képviselő vagy magas beosztású hivatalos személy, az ügyészség kizárólagos hatáskörébe utalja. Ez nem mérlegelés kérdése. A közvélemény 20-30, politikai szempontból esetleg tényleg érzékeny ügyről tud, valójában azonban évente több ezer ügy nyomozása zajlik fokozott ügyészi felügyelet mellett, s ezek száma évről évre nő. Ennek igen egyszerű oka van. Másfél ezer ügyész dolgozik az országban, miközben a hatóságok évente mintegy 400-500 ezer bűnügyben járnak el.
- Az egyik nagy nyilvánosságot kapott ügy a brókerbotrány, melynek egyes szálai máig elvarratlanok. Éppen azok, amelyekben politikusok érintettsége is felmerülhet. A választásokig lezárják ezeket, vagy hagyják, hogy kampánytémává váljanak?
- Nem hiszem, hogy az ügyészségnek befolyása lenne arra, hogy mi válik kampánytémává és mi nem. A bróker-ügy elkülönített nyomozásainak - bizton állíthatom - ugyanaz lesz a sorsuk, mint minden más büntetőügynek: ha elegendő adat merül fel a vádemeléshez, vádat emelünk azokkal szemben, akiknek a vonatkozásában a törvényi feltételek fennállnak, egyebekben megszüntetjük az eljárást. S mindez akkor történik majd meg, amikor az eljárás eljut abba a fázisba, hogy az arra jogosult ügyészek felelős döntést tudnak hozni. Ennek időpontját a választások vagy más politikai, közéleti esemény időpontja nem fogja befolyásolni.
- A brókerüggyel összefüggésben nap-világot látott elemzések szerint az ügyészség három különböző személy el-len benyújtott vádiratában ugyanazt a történetet három egymást kizáró módon tárta a bíróság elé.
- Mi is olvastunk erről a sajtóban, s a büntetőügyi szakágunk meg is vizsgálta az ön által hivatkozott "elemzések" megalapozottságát. Álláspontunk sze-rint a benyújtott vádiratok nem tartal-maznak olyan hibákat, amelyek az egyes ügyek tényállásbeli és jogi megítélését érdemben befolyásolnák. Az esetleges pontatlanságokat pedig az ügyész a tárgyaláson korrigálni tudja.
- Tavaly több újságíró ellen is vádat emelt az ügyészség államtitoksértésért. A titkok kiszolgáltatói ellenben elkerülték a felelősségre vonást, pedig az ő cselekedeteik jogi megítélése a súlyosabb. Az embernek az az érzése, hogy az ügyészség a sajtót akarja megzabolázni...
- Ez tévedés. Éppen a tavalyi állam-titoksértési ügyek kapcsán vetettem elő az egykori postabankos VIP-listákkal összefüggésben lefolytatott eljárás anyagát. Miután arra a következtetésre jutottunk, hogy annak idején nem volt jogilag megalapozott az újságírók elmarasztalása, intézkedtem a "büntetésként" alkalmazott ügyészi megrovások hatályon kívül helyezésére. Ezzel együtt azt kell hogy mondjam: az ügyészség a törvény alapján jár el. Amíg a jogalkotó az államtitok kiszolgáltatóját és nyilvánosságra hozóját egyaránt büntetni rendeli, az ügyészségnek ten-nie kell a dolgát. Sajnálatos módon az újságírókat könnyebb eljárás alá vonni - hiszen a nevüket adják a cikkeikhez -, mint azokat, akik az államtitkokat ille-téktelenek kezébe adják. Ez a tény azonban nem ad okot és lehetőséget sem arra, hogy mellőzzük az újságírók büntetőjogi felelősségre vonását. Még akkor sem, ha tudjuk, az államtitok kérdésében számos paradoxon található. Például sok esetben már a titkosítás ténye is államtitok, így a hatóság már akkor is államtitkot sért, ha közli az új-ságíróval, hogy erről vagy arról a kérdésről azért nem nyilatkozik, mert az államtitok. Továbbmegyek: ha a hatóság illetékese ezt az információt továbbadja, azzal akaratlanul is államtitoksértési ügybe keveri azt is, akivel ezt a tényt megosztotta. Egyetértek azokkal, akik szerint az államtitok büntetőjogi védelmével kapcsolatos szabályokat újra kellene gondolni, hogy a törvény mindenki számára egyértelmű, könnyebben betartható legyen.
