Műholdképek segítségével korábban az erdőktől csak a lecsupaszított területeket lehetett megkülönböztetni. Az olyan térségek pusztulásának mértékéről, ahonnan csak az értékes fafajokat vágták ki, a legtöbb becslés megkérdőjelezhető jelentésekből származott.

Most azonban a stanfordi Carnegie Intézet kutatói három műhold adatainak kombinálásával pontosították az eddigi eredményeket. A NASA EO-1 holdjának szenzorai a Föld felszínén található különféle anyagokról visszaverődő fény frekvenciájában tapasztalható kis eltéréseket képesek érzékelni. Az így kapott információt a Landsat 7 műhold kezelte tovább, amelynek, bár képfelbontási képessége rosszabb, látószöge nagyobb, mint az EO-1-é, így a kutatók öt, az erdőirtás 90 százalékáért felelős brazil államból tudtak információt gyűjteni. A harmadik műhold, a Terra adatainak segítségével pedig a füst, vízgőz és egyéb légköri elemek homályosító hatását szűrték ki.

A kapott eredmények megdöbbentőek voltak: a képeken az erdő svájci sajtokhoz hasonló lyukacsos képet mutatott. 1999 és 2002 között a szelektív fakitermelés mintegy 12-20 ezer négyzetkilométernyi területet rostált meg, 120 százalékkal többet, mint amennyit az addig becsült értékekből sejteni lehetett.

A fakitermelésnek ez a módja azért káros, mert a lombkoronán keletkezett lyukak kiszárítják az esőerdőt. A kiszáradt aljnövényzet a talajt gyúlékonnyá teszi, ami sok erdőtűz kiváltó oka volt az elmúlt évben. Brazíliában az Amazonas mentén tavaly 16 várost nyilvánítottak katasztrófaövezetté, de hasonló helyzet kialakulására kell számítani Peruban és Bolíviában is.