Külön gyűjtve, összeöntve
Hasonló ma már talán elképzelhetetlen, de sokfelé mostanában is próbára teszik a gyűjtésbe bekapcsolódók tűrőképességét.
A Budapest melletti Pécelen (a példa konkrét, de az eset egyáltalán nem egyedi) nyitható tetejű színes konténerekbe gyűjtik a fajtánként válogatott hulladékot. Ez az edényrendszer régóta létezik, az alaptípusnál elvileg semmi nem akadályozza az "ügyfeleket" abban, hogy mindenféle hulladékaikat beledobálják. Igaz, a valóságban akadályozná egy speciális szűkítő, amely csak az adott hulladékfajta (papír, műanyag, fém, üveg) bebocsátását teszi lehetővé. A fedő azonban a lakosság egy részét zavarja a szabad szemetelés jogának gyakorlásában, így a toldalékot az első adandó alkalommal eltávolítják.
Mint megtudtuk, az 1,1 köbméteres konténereket azért választotta ki az önkormányzat erre a feladatra (egyébként nemcsak a Pest megyei településen, hanem sokfelé az országban), mert így nem kellett a már rendszerben lévő szállítóautókat lecserélni. Szintén anyagi okok magyarázzák, hogy miért nem követi a szállítás gyakorisága a hulladékképződés ütemét, aminek következtében a gyűjtősziget - egyik informátorunk megfogalmazása szerint - rendre "illegális hulladéklerakóvá" alakul. Pécelen a műanyagos és a papíros konténert hetente általában kétszer, a többit heti egy alkalommal ürítik, annak ellenére, hogy a jelek - a gyűjtőszigeten halmozódó szemétkupacok - egyértelműen a gyakoribb szállítást indokolnák. Az ürítési gyakoriságot (és a szolgáltatás többi meghatározó elemét) az önkormányzattal kötött szerződés szabályozza, vagyis a finanszírozó helyhatóság maga szabja meg, hogy milyen színvonalú szolgáltatásra tart igényt. - A szelektív gyűjtés még akkor is többe kerül, mint a hagyományos, ha a külön gyűjtött anyag 100 százalékos tisztaságú, amiről persze szó sincs - fogalmazott kérdésünkre Gorincsek Gyula, az ASA Magyarország Kft. kereskedelmi vezetője. Pécelen az önkormányzat háztartásonként és ürítésenként 18 forintot ad a többletköltségek fedezésére (ugyanez Budapesten, ahol bizonyos anyagfajtákat naponta elszállítanak, mintegy 100 forint), ami meghatározza, meddig nyújtózhat a szolgáltató. A szakember szerint a valós pluszköltségekre a rendszerben nincs fedezet, még ott sem, ahol a "hulladéktermelők" befizetéseiből élő kht.-k beszállnak a finanszírozásba: az ő hozzájárulásuk is csak jelképes a - főként szállítási - költségnövekedéshez képest.
A gond a hazai települések közel felét érinti, megoldást csak az önkormányzat teherviselő képessége, illetve a lakosság fegyelmezettsége jelent (utóbbira példa a szintén az ASA működési területéhez tartozó Felsőpakony, ahol sosincs illegális lerakás a gyűjtőszigeteken). A probléma súlyosságát jelzi, hogy az összekevert (illetve a "gyűjtők" által megdézsmált) hulladék gyakran alkalmatlanná válik a hasznosításra. Az már csak az utóválogatás során, a szállítószalagon derül ki, hogy a szelektív edényből származó anyag a valóságban vegyes szemét, nem éri meg bajlódni vele - ami persze a lelkiismeretesen szelektálók fáradozását is értelmetlenné teszi.
