Ennek megvizsgálására azért van szükség, mert a liberálisok jelentős része a történelmi egyházak magatartását és a társadalmi problémákhoz való viszonyát antiliberálisnak és maradinak látja, míg a liberalizmust sokan egyházellenességgel támadják.

A liberális hagyományok történetileg nem támasztják alá egyik állítást sem. A liberális politikai filozófiák megalapítói - gondoljunk például John Locke-ra - mélyen vallásos filozófusként elmélkedtek az emberi természetről és a társadalmi berendezkedésről. Nem állítható, hogy a vallásellenesség szerves részét képezné a liberalizmusnak. Az egyházak feudális előjogai ellen a liberálisok valóban felléptek a XVII. századtól, de erre nem a vallások iránti ellenszenv, sokkal inkább az egyházak túlzott hatalma ösztönözte őket. A liberálisok tették a legtöbbet a vallási türelemért, az egyházak és a hívők szabadságáért, azért, hogy az egyházak az állam tevékenységétől és befolyásától mentes hitéleti tevékenységet folytathassanak.

Az egyházak működésének alapja olyan értékek tisztelete, amelyeket a közgondolkodás valóban nem a liberalizmushoz, hanem a konzervativizmushoz köt. Ezek az értékek és hagyományok végső soron a társadalmi igazságosságot és a közjót segítik elő. Ez azonban nem volt mindig így. Ahogy fentebb már utaltam rá, a liberalizmus zászlaja alatt az előző századokban olyan hagyományokat és egyházi előjogokat sikerült megdönteni, amelyek a társadalmi igazságosság és a közjó elterjedését akadályozták. Erre hivatkozva romboló erőként feltüntetni a XXI. századi liberalizmust, tévedés lenne.

Ennek pont az ellenkezője igaz; a szabadság, a tolerancia és az empátia középpontba helyezésével a liberalizmus arra törekszik, hogy a társadalom tagjainak jólétét elősegítse. A liberálisok azt vallják, hogy az egyes emberek számára különböző utak léteznek jólétük elérésére, ezért sem törekszenek az egyházak és a vallásos emberek életének befolyásolására. Tiszteletben tartják autonómiájukat és alapvető szabadságjogaikat. Nem küzdenek sem a hagyományos családmodell, sem egyéb hagyományaik ellen. A liberalizmus csupán arra törekszik, hogy a társadalom minden egyes tagja számára a legteljesebb szabadságot biztosítsa.

Egy liberális sem kérdőjelezi meg az egyházak jogát arra, hogy tevékenységüket elláthassák. Amennyiben az egyházak állami feladatot látnak el, úgy a társadalom tagjainak kötelessége teljesítményüket anyagilag is elismerni. Az egyházak tevékenysége sokszínűvé teszi társadalmunkat, így a racionalitást és a hatékonyságot előtérbe helyező gondolkodásmód mellett is támogatandó a tevékenységük.

A liberalizmus szüntelenül megkérdőjelezi a fennálló rendet és a társadalom működését. Nem feltétlenül azért, hogy megváltoztassa, csupán azért, hogy a társadalom hatékony működését és ezáltal a jólét mind teljesebb kibontakozását elősegítse. A liberalizmustól idegen minden olyan gondolat, amely egy megkérdőjelezhetetlen igazságot hirdet. De a liberálisok a múltban sem a vallás tanításai ellen, hanem az egyházak megkérdőjelezhetetlennek tekintett előjogaival szemben léptek fel. Ha az egyházak racionálisan nem magyarázható előjogai végérvényesen megszűnnek, az egyházak és a liberálisok közötti viszony harmonikussá és kiegyensúlyozottá válik.

Az egyházak előjogaira irányuló kérdések, amelyeket manapság a liberálisok feszegetnek, szerintem jogosak, de nem előre eldöntöttek. Ha ezek az előjogok nem a társadalmi közjót segítik elő, hanem egy szűkebb csoport érdekeit szolgálják a többséggel szemben, meg kell őket szüntetni. Ha viszont észérvekkel magyarázhatóak, nem szabad hozzájuk nyúlni. Az egyházak szabad működését mindenesetre nem veszélyeztetheti semmi, azaz a társadalom tagjainak mindenképpen lehetőséget kell biztosítani, hogy megfelelő módon támogathassák az általuk választott egyházat.

A szerző a Liberális Fiatalok Egyesületének elnöke