A Határ úton a helyzet változatlan
Nemhogy nappal, de még éjszaka sem lehet pihenni, az ember úgy érzi, beleőrül az elviselhetetlen zajba, s megfullad a portól. Wekerle-telep egykor a csendjéről és a nyugalmáról volt híres, a Határ út felőli házakban azonban egyszerűen nem lehet élni, különösen azóta, mióta az M5-ösre tartó teherautók is erre járnak - panaszolja egy asszony az egyre dübörgő forgalom zajában, a robogó autóktól alig néhány méternyire álló háza kapujában. Arra a kérdésre, hogy mit tudnak tenni az elviselhetetlen helyzet ellen, keserűen, lemondóan legyint. Megjártak már minden fórumot az elmúlt évtizedben - mondja -, legalább tízkilónyira rúg a paksaméta súlya is, amiben a hivatalos levelezést, a panaszokat és a többnyire elutasító válaszokat tartják. Az út menti ingatlanok értéke drámaian csökkent, nincs hova költözni, maradni pedig szinte lehetetlen. Nem élet ez itt - legyint lemondóan.
Pedig most először felcsillant a remény, talán mégis komolyan vette őket, panaszaikat, de leginkább a helyzetüket valaki vagy valakik. A Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség a sok-sok zajszintmérés és a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján tavaly novemberben megállapította a környezetveszélyeztetés tényét, s meghozta döntését: az okot azonnal meg kell szüntetni a XIX. kerületi Határ úton, vagyis el kell rendelni a forgalom és a sebesség csökkentését. Ez azt jelenti, hogy az út tulajdonosának, a fővárosi önkormányzatnak már a határozat kézhezvételének másnapján intézkednie kellett volna, ám ez máig nem történt meg - tudtuk meg Pataki Károlytól, környezetvédelmi igazságügyi szakértőtől. Igaz, a helyzet egyáltalán nem egyszerű, hiszen nincs hova terelni a forgalmat, mert elkerülő út híján a korlátozások bevezetésével a kiszorított járművek azonnal megjelennének a környező kis utcákban. Az igazságügyi szakértő egyetért a környezetvédelmi felügyelőség megállapításával, s örömmel üdvözölte a precedensértékű határozatot. Úgy véli azonban, az, hogy a mostanra elviselhetetlen Határ úti helyzetet nem lehet azonnal megoldani, nem ok arra, hogy az illetékesek lesöpörjék a panaszokat, s a megoldás legkorábbi idejére 2015-öt jelöljék meg. A tervek szerint ugyanis akkor kezdődne a Körvasútsor megépítése, ahová majd átterelik a forgalmat. Azok az emberek, akik hosszú évek óta szenvednek az egyre nagyobb zajtól és az erősödő forgalomtól, nem várhatnak a megoldással még tíz évig, bár igaz, mindkét fél - az érintett önkormányzatok és a helyi lakók - részéről kompromisszumra van szükség a helyzet mielőbbi rendezéséhez. Pataki úgy véli, az önkormányzat nem húzhatja el a megoldást a Körvasútsor átadásáig, a környezetvédelmi felügyelőség határozatának birtokában igen kicsi a városvezetés mozgástere az ügyben. Meg kell egyezni a lakókkal, a végrehajtás ugyanis azonnal kötelező lenne, hiszen a környezet veszélyeztetése a büntető törvénykönyvben is szerepel. Az itt élők azonban a körülmények ismeretében nem várhatnak azonnali jobbítást, de az előkészítést már most el kell kezdeni. A kompromisszum ugyanis az lenne, ha az elkövetkező fél évben a szakértők kidolgoznák azt a hatástanulmányt, amelynek alapján legkésőbb két éven belül megkezdődne az említett körút építése. Ekkor már látszana az alagút vége, s az emberek éreznék, komolyan vették őket, orvosolják a panaszukat, javítanak a helyzetükön.
Ez a megoldás azonban egyelőre a felek közötti egyeztetésen dolgozó igazságügyi szakértő javaslata, azt még nem tudni, az önkormányzat illetékesei hajlanak-e az egyezségre. Pataki szerint azonban a Határ úti helyzetet érdemes komolyan venni, s nem azzal lesöpörni az asztalról, hogy számos hasonlóan nagy forgalmú út van a fővárosban, pénz viszont csak igen kevés a megoldásra. Ezt az útszakaszt nem lehet egy - mondjuk - belvárosihoz hasonlítani, mert az utóbbin legalább éjjel csendesül a zaj, lehet pihenni, aludni. A Határ úton azonban éjjel is 70 decibel körüli hangerővel dübörögnek a járművek - a lakások ablakaitól néhány méterre -, ez messze meghaladja a megengedett 55-öt, de még a helyszínre szabálytalanul engedélyezett 65-öt is. Pataki szerint szomorú, hogy a városháza illetékesei közül senki nem vette a fáradságot arra, hogy eltöltsön néhány órát a helyszínen, s a saját bőrén érezze a helyzet drámaiságát. De a zajmérések ideje elmúlt, cselekedni kell, méghozzá mielőbb - jelentette ki a szakértő, aki úgy véli, a felekben van hajlandóság a közös megegyezésre. Eredmény így is csak évek múlva remélhető.
