Mostanság a nemzetközi médiában Szlovákia a mintagyerek. Néhány hete a Fitch Ratings és más neves európai intézmény az ország adósságkockázati besorolását és küladósságát az A sávba emelte, vagyis a legjobbnak minősítette a négy visegrádi ország közül. Pozsony néhány hete ezeket a partnereit megelőzve, elsőként lépett be az ERM-II rendszerbe, amelyet az euró előszobájának tartanak. Ezzel még inkább elérhetővé vált a közös pénznem szlovákiai bevezetésének céldátuma, amely 2009. január elseje.

A tavalyi gazdasági eredmények tovább erősítették a pozsonyi politikusok derűlátását. Uniós méretben is figyelemre méltó az elmúlt év végéig várható, 6,2 százalékos gazdasági növekedés. Több mint hét százalékkal növekedett a nettó átlagbér, amely jelenleg 14 571 korona (hozzávetőleg 100 ezer forintnak megfelelő összeg). Az infláció négy százalék alá, a költségvetési hiány pedig 3,4 százalékra csökkent. Az idei terv 2,9. Még a pénzügyi szakemberek számára is nagy meglepetést jelentett, hogy a tervezettnél csaknem ötven százalékkal, 17 milliárd koronával kevesebb lett (a valós bevételek 258,694, a tényleges kiadások 292,580 milliárd). Ennek az éremnek az egyik oldala fénylő: tavaly a vártnál 20 milliárd koronával több adó folyt be, amit a lakosság nagyobb bevételeivel és az általános adómorál javulásával magyaráznak a szakértők.

Az utóbbit a két éve bevezetett 19 százalékos egyenadó egyik gyümölcsének tartják. Az a bizonyos másik oldal viszont nem csillog, ugyanis az állam négymilliárddal kevesebb önrészt fizetett ki a tervezettnél, több uniós pályázat sikertelensége miatt, ami azt jelenti, hogy Szlovákia nem használta fel teljes mértékben a rendelkezésére álló uniós forrásokat.

A külföldi média és a hazai kormánypárti politikusok lelkendezéséhez képest a szlovákiai átlagpolgár elégedetlen. Kivéve Pozsonyt és környékét, ahol legmagasabb az átlagbér (több mint 20 ezer korona) és legkisebb a munkanélküliség (három-négy százalékos). Minél távolabb jutunk az egykori koronázóvárostól, annál szembetűnőbb a szegénység. Például Pozsonyban egy szakképzett informatikus legalább 50 ezret, ugyanolyan végzettségű és beosztásban dolgozó kollégája Kassán 30 ezret, a kelet-szlovákiai Sztropkón (Stropkov) pedig csak 12 ezret visz haza havonta. A magyarok lakta gömöri és bodrogközi régióban, de az észak-szlovákiai Árvában és a Szepességben is a felnőtt lakosság egyharmada, több helyen negyven százaléka munkanélküli. Rajtuk mindeddig csak a reformok árnyoldala csattant, hiszen sokuknak nincs pénzük még gyógyszerre, olykor alapvető orvosi ellátásra sem, amelyért már fizetni kell. A súlyos megélhetési gondok ezúttal is melegágyai a nacionalizmus elburjánzásának. Ismét növekvőben a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) jelenleg immár nyolc-tíz százalékos támogatottsága, amelyet ez a tömörülés a hagyományos magyarellenességen kívül a kormánypártokat - köztük a Magyar Koalíció Pártjának Ján Slota és társai szerint behódoló Mikulás Dzurindát - bíráló, sokak jogos elkeseredésével visszaélő, populista politizálásának köszönhet.

Kissé mérsékeltebben, de hasonló stílusban harsog a hosszú hónapok óta legnépszerűbb szlovák politikus, Robert Fico is, aki az ugyancsak legnagyobb preferenciákkal rendelkező Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) élén áll. Ez a párt azonban csak a nevével jelzi és nem a programjával tükrözi a korszerű baloldali értékrendet. Őket és más populistákat a szeptemberben esedékes választásokig csak akkor lehet visszaszorítani, ha ezalatt minél több szlovákiai polgár a saját pénztárcáján és életszínvonalán is érzékeli, hogy hazája valóban Bezzegország. Ez a feladat jelenti a legnagyobb kihívást a Magyar Koalíció Pártja és szlovák partnerei számára egyaránt.

Pozsony, 2006. január