De kár, komolyan...
1. Lenke néni for president
... és e helyről üzenem a részeg helyett a másnapos nemzetet preferáló Sólyom Lászlónak, hogy az árok ásásánál meg a sárdobálódásnál egyetlen szánalmasabb dolog van csak: megüzenni (e helyről) a pártoknak, hogy fejezzék be, meg hogy ne legyen már olyan negatív a kampány, és programok versenyezzenek, ne pedig olyan mocskolódós izék; hát ez olyan, bakker, mintha Lenke néni mondta volna kicsit Parkinson-kóros fejmozgással a kamerába a Szomszédok vége főcíme előtt, de neki még jól is állt, mert ő volt az ország Hülye Kisnyugdíjasa, és jól megfizették azért, hogy ilyen párosujjúpatás-szerűen tekintsen a világra, és kíméletlenül szóvá tegye, ha csöpög a zacskós tej, meg ha emelik a málnás cuki árát, de egy köztársasági elnökből én többet néznék (néztem volna) ki; médiavilágunkban, mi?!, hát esküszöm, eszembe jutott, hogy ennyi még Szili Katalintól is kitelt volna; még egy ilyen beszéd, és komolyan mondom, megyek a Zengőre lokátort építeni! És akkor még ezt elemezgetik nekem mindenféle politológusok, hogy akkor mostan hogyan, merre helyezkedik a közt. elnök, meg mi hol van, erőtércentrum meg mozgástér, jézusom!
2. A Palik-Dakar-rali
... akkor inkább már arról olvasok (valahol), hogy Szalay Balázs arról álmodik, hogy egyszer majd Budapestről rajtol el a Palik-Dakar-rali, merjünk nagyot, persze, micsoda álom, én azt szeretném, arról álmodom, hogy konkrétan az ablakom alól, petárdázás helyett indulna, egyébként meg egy kis rali úgysem tűnne föl ebben a városban, ahol streetracingmatricás lámpától-lámpáig idióták és géppuskahangúra sufnituningolt kipufogójú Peugeot 206-osok rohangálnak százszámra, és éjszakánként össze-összecsapnak a lopott S8-as Audikban maffiózó maffiózókkal. (A Dakarban annyi jó azért van, hogy itt nem a Mecseket vagy a Bakonyot száguldozzák össze, hanem a négerek homokját. Párduc, oroszlán, gorilla, makákó.) Mielőtt az álom megvalósulna, a Palik-Dakar-rali szervezői helyében kezdenék aggódni, és tanulmányoznám a második világháború előtti zsidótörvényeket, elsősorban a numerus clausus méltatlanul elfeledett intézményét, a magyarok már most is a Föld összlakosságához mért számarányukat jóval meghaladó mértékben vesznek részt a versenyen ugyanis, és évről évre - aggasztó módon - egyre többen vannak, egymást juttatják pozícióba, nyilván összetartanak, sumákolnak és üzekednek is, nem lesz ennek jó vége, mondom, én a szervezők helyében nyugtalankodnék, mert az utóbbi években a magyarok csak olyan sportágakban bírnak sikeresek lenni, amelyek rajtuk kívül senkit sem érdekelnek, tehát ha tovább szaporodnak a dakaros magyarok, zicher, hogy ennek a ralinak is annyi, most még nem késő gátat vetni az alattomos kórságnak (vö.: termeszek rágják a versenyet). Komolyan.