Az egyik oldalon ott vannak a szakértők, akik jól érthetően, szakmai érvekre alapozva próbálják elmagyarázni az energiatermelés és -gazdálkodás aktuális kérdéseit a közvélemény számára - valóban fizetett hirdetés formájában, de válaszként egy badarságokat tartalmazó hirdetésre (Népszabadság, 2005. 11. 7.). A másik oldalon meg felsorakoznak a zöldebbnél zöldebb szervezetek, és fáradhatatlanul terjesztik a zöldségeket.

Az egészet el lehetne intézni egy legyintéssel, de a helyzet ennél sokkal súlyosabb, mert elvakult hangulatkeltés, propaganda folyik, ami bizonyos körökben lelkes támogatásra talál. A Paksnak csak alternatívája van című hirdetést ugyanis 80 közéleti személyiség írta alá; neves szociológusok, közgazdászok, jogászok, filozófusok, írók, újságírók, színészek, képzőművészek, zenészek, élsportolók. Bizony ilyen sokszínű társaság tud nálunk felelősen (?) véleményt nyilvánítani olyan alapvetően műszaki és tudományos kérdésben, mint a paksi atomerőmű működtetése. Fájó tapasztalat lehet az aktivisták számára, hogy a témához értő szakemberek elvétve jelennek meg ezeken a támogató listákon. Nyilván a lobbiérdekek miatt...

Vay írásából is teljességgel hiányzik a higgadt érvelés. Az ő logikáját követve például bárki bármikor követelhetné, hogy tiltsuk be a konyhakés vagy a fűnyíró használatát, hiszen azokkal is történhet már halálos baleset, sőt bűntényt is elkövettek már velük. Különösen hatásvadász a magát sínekhez láncoló aktivista halála. Vay nagylelkű, hiszen megengedi azt a lehetőséget, hogy nem szándékos emberölésről volt szó. De azért mégis: gyilkolt az atom! Nos, ami gyilkolt, az az emberi hülyeség! Érdemes lenne megvizsgálni azok felelősségét, akik zöldaktivistákat ilyen "öngyilkos" demonstrációkra buzdítanak. Aki pedig egy fiatal aktivista értelmetlen és felelőtlen halálát gátlástalanul felhasználja a zöldpropaganda céljaira, az igen súlyos morális válságban lehet!

Vay szerint biztonságos atomerőmű nincs. Vay úr, legyen erős! Teljesen biztonságos energiatermelés sincs, mi több, abszolút környezetkímélő se nagyon. Egyelőre! Mindent összevetve a reális (értsd: szükséges mennyiségben hozzáférhető) energiafajták közül még mindig a nukleáris energia a legtisztább. Abban persze van igazság, hogy korunk egyik legsúlyosabb problémája a terrorizmus, és mindig jöhet egy elvadult elme, aki egy atomerőművet szemel ki célpontul. No de erre nem a nukleáris energia betiltása a válasz. Sokkal inkább az erőművek biztonságának megerősítése, például azzal, hogy csak korlátozottan hozzák nyilvánosságra az érzékeny műszaki adatokat, és a környékükön nem engedélyezik a demonstrációkat. Valami azt súgja nekem, hogy akkor lenne csak igazán nagy a felháborodás.

Pakson 2003-ban volt egy baleset, aminek se méretében, se jellegében nincs köze a csernobili vagy a Three Miles Island-i balesetekhez. Még ha egyes aktivisták betonszarkofágot vizionáltak is a paksi erőmű fölé. A paksi szakemberek lokalizálták a problémát, szakértőkkel dolgoztak és dolgoznak az üzemzavar felszámolásán. A jelek szerint sikerrel. A Vay által felvázolt súlyos katasztrófahelyzetnek semmi köze a valósághoz.

Ejtsünk néhány szót az aktivisták kedvenc szlogenjeiről.

Takarékoskodjunk az energiával! Teljesen egyetértünk, csakhogy elég nehéznek tűnik az emberiség teljes történetén átívelő trend megváltoztatása. Ez pedig úgy foglalható össze, hogy az emberiség fejlődésének valószínűleg szükségszerű velejárója az egyre nagyobb mértékű energiafelhasználás. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene küzdeni az energiapazarlás ellen, de kíváncsi vagyok, hogy például így karácsony környékén mennyire lenne vevő a közvélemény az ünnepi kivilágítás kikapcsolására, akár csak egy-két órára. A másik lehetőség az energiatakarékos eszközök, módszerek kidolgozása. Ezen folyamatosan dolgoznak a tudomány emberei, és érnek is el szép sikereket. Ezzel együtt a civilizált világnak jelentős energiaforrásokra van és lesz szüksége, a probléma pusztán az ésszerű energiafelhasználással nem oldható meg.

A zöldszervezetek által gyakran hangoztatott megoldás az alternatív, megújuló, mi több, demokratikus (akármit is jelentsen ez) energiaforrások használata. A kampányjellegű mellékzöngéktől eltekintve, valóban ebben az irányban látszik a megoldás, és világszerte intenzív kutatások folynak az újfajta energiaforrások kiaknázása érdekében. Technikailag azonban még nagyon távol állunk attól, hogy realitás lehetne a fosszilis és nukleáris energiaforrások kiváltása. Az ezzel kapcsolatos gondokat dr. Aszódi Attila részletesen és hitelesen tárgyalja 2005. november 12-i írásában. Mind a szélenergia, mind pedig a napenergia igen kellemes, már-már ideális alternatív megoldásnak tűnik. De sajnos ma még nincsenek megfelelő hatékonyságú eszközök ezek gazdaságos kihasználására, és komoly probléma, hogy egyik esetben sem tervezhető a folyamatos energiatermelés. Az energia tárolása is egy további megoldandó feladat. Persze már most is vannak bizonyos lehetőségek, de erős kételyeim vannak a tekintetben, hogy a köz- és a zöldvélemény elfogadná, ha mondjuk, a Hortobágyra számtalan többemeletnyi magas akkumulátort telepítenének azért, hogy szélcsendes téli éjszakákon se álljon le az energiaellátás.

A Vay által felsorolt lehetőségek közül kiegészítő energiaforrásként a geotermikus energia hasznosításának van realitása, de ez sem problémamentes. Odáig rendben van, hogy felszínre hozzák a meleg vizet, és kitermelik belőle a hőt. De mit csináljunk a visszamaradó, tipikusan nagy sótartalmú (szenny)-vízzel. Biztató, hogy ez irányban is folynak kutatások, de messze még az idő, amikor a megújuló energiafajták 100 százalékban ki tudják elégíteni az igényeket. Felelősen gondolkozó szakember ebben a helyzetben csak azt tudja javasolni a harcos környezetvédőknek, hogy próbáljanak megismerkedni, majd megbékélni a realitásokkal. Az örökös tagadás és tiltakozás helyett pedig valóban konstruktív módon, szakmai érvekkel vegyenek részt a "diskurzusokban".

A szerző egyetemi tanár