Van-e a Tisztelt Házban ma olyan képviselőcsoport, melynek szemléletét, állásfoglalásait és javaslatait ennek három alapfeltétele: a szegénység viszszaszorítása, a természet és a környezet védelme és a fenntarthatóság követelményeihez igazodó gazdaságfejlesztés határozza meg? Most dől el, hogy a mind tekintélyesebb EU-forrásokból, nemzeti pénztárcánkból és sütnivalónkból a problémák tüneti vagy érdemi kezelésére vállalkozunk.

Tényleges reformszemlélet érvényesítésére lenne szükség - egy olyan összeforrott csapatra, amely átgondolt megoldási javaslatokat (informed solutions) tud letenni a nemzet asztalára, és joga, technikai lehetősége is van rá, hogy ezeket a legfontosabb politikai döntéseket meghozó fórum elé tegye le. A koncepció- és jogalkotás szempontjából kritikus most következő egy-másfél évben uniós fórumokon is egy "fenntartható Magyarország" érdekeit szem előtt tartva kellene részt venni a jogi és pénzügyi keretek kialakításában. Legyen szó a közös agrárpolitika változtatásáról (az ökogazdálkodás javára), a környezetvédelem hatékonyabb állami támogatásáról, a strukturális és a kohéziós pénzalapok feltöltéséről és felhasználásáról, a kutatási potenciál közös kiaknázásáról, az egészségre ártalmas számtalan vegyi anyag kezeléséről vagy a közlekedési hálózatok fenntartható működtetéséről.

Ha lenne a fenntarthatóság szempontjával "beoltott" parlamenti csapat, mint ahogy nincs, az nem hagyta volna például szó nélkül, hogy a legutóbbi "adóreform" kidolgozásából a fenntartható fejlődés szempontjait illetően meglehetősen felkészült környezetvédelmi és vízügyi tárcát egyszerűen kihagyják. Olyan is lett az eredmény. Szó sincs arányosabb teherviselésről, bár egyeseknek még ez sem elég aránytalan: mindenáron egykulcsos jövedelemadó-rendszert szeretnének (mert az "egyszerűbb"). Egy olyan csapat, amilyen nincs, azt sem fogadta volna el semmiképp, hogy a költségvetés egyszerűen "lenyúlja" a nemrég (nagy sokára) bevezetett környezetterhelési díjat és az energiaadó-bevételeket - fittyet hányva arra, hogy az ilyen ökoadókat eddig minden uniós tagállam (a 15-ökből eddig legalább 11) úgy vezette be, hogy az ebből származó bevételt teljes egészében visszaforgatta az érintett szférába. Számottevően mérsékelték a munkáltatói tb-járulékot, illetve támogatták az energiatakarékosságot és a hatékonyabb energiatermelést/felhasználást, de a lakosságot is terhelő új adóknál "nem riadtak vissza" a személyi jövedelemadó csökkentésétől sem. A százmillió forintnál kisebb környezetvédelmi célú befektetések után továbbra sem jár társaságiadókedvezmény (így aztán alig néhány cég tudja ezt igénybe venni). A bio- és a környezetbarátnak minősített termékekre az illetékesek még mindig sajnálják az alacsonyabb áfát; a tüdőrák kialakulásában bizonyítottan kb. 20 százalékban felelős (túl sok 2,5 mikronnál kisebb részecskét kibocsátó) dízelüzemanyag pedig továbbra is olcsóbb a benzinnél, miközben a bio-üzemanyagra jövedéki adót vetnek ki. Gyakorlatilag a komoly közpénzek felhasználásáról döntő közbeszerzések "zöldítésében" sincs előrelépés.

A fentiekkel és sok mással kapcsolatban az illetékes tárca évek óta hivatalosan is megteszi a javaslatait, de a (nagy?)politika ezeket lesöpri az asztalról, pártoktól függetlenül. Hát akkor, jöjjön az élőlánc.

A szerző szakközgazdász

- Eddig talán kissé kevés figyelmet fordított magukra a civilizált világ, de végül rájöttünk, hogy magukat is megilleti az egyenlõ fejlõdés joga.