Kertész Imrével beszélgetett a New York Times
A szerző, Alan Riding írásában rámutat, hogy a buchenwaldi koncentrációs táborból tizenévesen kiszabadult Kertész Imre harminc évvel később regényében újraélte a vele történteket, majd hetvenen túl megírta a film forgatókönyvét is.
"Hogyan is lehetne megindultság nélkül végignézni saját történetemet" - kérdezte. "Úgy gondolom, a film gyönyörű, de nem azonos a könyvvel. A film vizuális, a gyerek azonnali rokonszenvet kelt, a szöveg másodlagos a cselekmény és a képek után".
A "gyönyörű" holokauszt film az újságíró szerint különösnek tűnhet, akárcsak a honvágy, amelyet Kertész Imre érzett a koncentrációs táborbeli élet után, amikor 1945 júliusában visszatért Budapestre. A Sorstalanság azonban nem a holokauszt krónikája, hanem inkább a nagykorúvá válás története, az emberiség vissza-visszatérő barbarizmusának hátterével. A cikk abból az alkalomból jelent meg, hogy a Sorstalanságot pénteken bemutatják a neves New York-i Film Forum filmszínházban.
Kertész Imre a The New York Times újságírójának Berlinben nyilatkozott magyarul. Felesége, Magda asszony tolmácsolásával elmondta, hogy a filmben sokkal több az önéletrajzi elem, mint a könyvében. "Még abban sem vagyok biztos, hogy az emlékeim vagy a könyvem emlékei alapján írtam-e a forgatókönyvet" - mondta. Bárhogyan is, a film a lap szerint megőrzi álomszerűségét és ez az a minőség, ami leginkább kitünteti Kertész nagyon személyes beszámolóját arról, hogyan élte túl a holokausztot. Kertész Imre elmondta, hogy igyekeztek elkerülni a holokauszttal kapcsolatos kliséket a filmben, amely lehet emocionális, de szentimentális sosem.
A lap megemlíti azt a regényben nem található jelenetet, amelyben egy amerikai zsidó katonatiszt arra bíztatja Köves Gyurit, a mű főszereplőjét, hogy emigráljon az Egyesült Államokba, a gyerek azonban vissza akar térni Budapestre a családjához. A tiszt alakja azokból az amerikaiakból áll össze, aki erre buzdították őt. Mint Kertész elmagyarázta, mindenki számára fontos kérdés volt, hogy hazatér-e vagy más országot választ. "Aki sejtette, hogy Magyarországon szocializmus lesz, nem ment vissza. Én el se tudtam képzelni, hogy máshova menjek, mint haza. Olyan voltam mint egy kóbor kutya."
Az otthon azonban más volt, mint ahogyan Kertész Imre vagy Köves Gyuri elképzelte: apja a mauthauseni náci munkatáborban vesztette életét, mostohaanyja újra férjhez ment, a lakásukba pedig idegen család költözött be. Köves Gyuri még itt sem tudja felfogni, hogy több mint félmillió magyar zsidó pusztult el, és amikor a táborok szörnyűségeiről kérdezik, boldogságára emlékszik. Ha a "boldogság" kifejezés sokkoló, ez a szerző szándéka volt.
"A szót kivettem mindennapi jelentésének környezetéből és botrányos színben tüntettem fel. Ez lázadás volt az áldozat szerepe ellen, amelyet a társadalom rám osztott, a felelősség vállalásának, saját sorsom meghatározásának egy módja volt" - mondta.
Az újságíró megszólaltatja Koltai Lajost, a film rendezőjét, aki telefonon Budapestről nyilatkozva ugyancsak hangsúlyozza, hogy kerülni akarták a szentimentalizmust és távolságtartásra törekedtek, így eleve lemondtak archív anyagok használatáról.
A cikk megjegyzi, hogy a Sorstalanság 13 millió dollárba került, minden idők legdrágább magyar filmje, amely egyben 2005 legsikeresebb magyar filmje volt és Magyarország ezt az alkotást nevezte a legjobb külföldi filmért járó Oscar-díjért folyó versenybe. (MTI)
