A producer szerzői joga
Miskolczi Péter szerint az angolszász területről származó kifejezés, a producer lényegében ugyanazt a tevékenységet jelenti hazánkban is, mint például az Egyesült Államokban: a téma kiválasztását, a pénz megszerzését és a film keletkezésének szervezését, utóéletének nyomon követését. A tengerentúlon több és más producerfajtát is ismer a szakma. A klasszikus producer feladata a választott terv, forgatókönyv mozgóképes megvalósítása. A nagy hollywoodi stúdiók sok ilyen szakembert alkalmaznak. Van aztán számos függetlenül tevékenykedő, igaz, ők is legtöbbször szintén a már említett nagy stúdiókkal finanszíroztatják meg a filmet. Az úgynevezett associate producer a rendező vagy a sztár, aki szintén beszáll a finanszírozásba, az executive producer pedig egyfajta lebonyolító szerep - ez esetben bizonyos feladatok kivitelezése a producer dolga. Miskolczi szerint a tengerentúli rendszer és rétegződés sosem fog kialakulni Magyarországon.
A magyarországi producer nemcsak megteremti a pénzügyi feltételeket, de ő szerződik a teljes stábbal - a rendezőtől a kellékesig -, ezért ő vállalja a teljes anyagi felelősséget, de a művészi felelősség nagy részét is - teszi hozzá Kántor László. Lassan háttérbe szorul az a régi hazai szokás, hogy a rendezők keresik fel a producereket - egyre inkább a producerek kezdenek forgatókönyveket fejleszteni, amihez később rendezőket keresnek. Az alkotó folyamat minden fázisában jelen vannak, sőt bele is szólnak, azaz a produceri munka szerzői jogi tevékenység - húzza alá Kántor, aki nem is mellékesen rendező-operatőrből lett producer, és utóbbi "munkakörben" nyújtott tevékenységéért vették fel tavaly az Európai Filmakadémia soraiba. "Azaz a producer ugyanolyan jelentőségű alkotó, mint a rendező vagy a díszlettervező."
Miskolczi Péter szerint a magyarországi producerszakma ott tart, ahol a lehetőségeihez képest tarthat: kezdetben a producer egyszemélyi anyagi felelőssé vált, mostanában kezd már kialakulni az igazi produceri filmgyártás. Bár ennek az intézményi rendszer, a jogi háttér és az állami pénzek kétarcú elosztása kissé ellentmond. Ezzel egyetért Kántor László is, aki hangsúlyozza, hogy nyugati modellekkel szemben Magyarországon még mindig erős a rendezők nimbusza. Például egy sikeres együttműködés után a normatív támogatáson osztozik a rendező és a producer, míg Európa más részein ebből egyedül a producer részesül, és eldöntheti, mire is fordítja.
A kizárólag közönségsikereket jegyző Kálomista Gábor szerint sem eléggé erős hazánkban a produceri oldal, ráadásul sokkal keményebben fogalmaz társainál: úgy véli, a problémák oka a Magyar Mozgókép Közalapítvány protekcionista pénzelosztási rendszere. Hozzátéve: baj, hogy a kurátorok szubjektivitása alapján osztják ki a támogatásokat, a piaci eredmények alapján kellene. Azaz ha egy rendező esetleg a pénztáraknál megbukik valamelyik filmjével, annak viselje következményeit.
Kálomista szerint a magántőke megjelenése a filmgyártásban nagyobb szigorral jár, ezt előbb vagy utóbb állami szinten is be kell vezetni, azaz egy-egy hibás döntés után akár a kurátorok is legyenek felelősségre vonhatók. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az állam belássa, a sikeres filmek támogatása kulturális járulékok vagy a forgalmi adó formájában tetemes bevételeket is hozhat a konyhára. A magántőkének a megkérdezettek szerint jelentős haszna nincs, a film befektetésre még nem alkalmas.
A pénzek elosztásának kérdése minden bizonnyal még hosszú vitákat fog eredményezni. Ennek egyik feltétele a művek minősítése. Ami biztosnak látszik, hogy a közönségfilmeket legegyszerűbben a nézőszám alapján lehet osztályozni - Kálomista szerint ez a mozgókép funkciója. A művészfilmek is csak első pillantásra tűnnek bonyolultabbnak - teszi hozzá Kántor. Ezek is besorolhatók a nézettség alapján (500-tól akár 30 ezer eladott jegyig), de figyelembe kell venni a nemzetközi fesztiválszerepléseket, illetve hogy hány külföldi országba sikerült forgalmazásra értékesíteni a művet.
Miskolczi szerint a helyzeten az is nagyot javítana, ha a támogatási rendszer többcsatornás lenne, azaz a tévécsatornák és az ORTT nyílt pályázati rendszerben osztaná el a filmgyártásra szánt pénzeket. A tévécsatornák azonban egyelőre csak téma- és szereplőfüggő produkciókba hajlandók beszállni. A producerek mindemellett úgy vélik, hogy a jövő a koprodukciókban van. Kántor László tizenhárom filmjéből nyolcat külföldi partnerekkel forgatott. Az uniós csatlakozás nemcsak a pénzügyi lehetőségeket szélesíti, hanem az alkotóit is. Azaz ha egy külföldi stáb vagy alkotó ajánlata kedvezőbb, ott is érvényesülhetnek a piaci szabályok.
