Attila a karácsonyt már régi-új családjában töltötte: ugyanis a kerületi gyámhivatal úgy határozott, nincs ok arra, hogy az orvosok szerint korábban többször is bántalmazott kisfiút ne kaphassák viszsza vér szerinti szülei. A gyermeket nem véletlenül féltették a szakemberek: nevelőszülőkhöz is azért került, mert testén bántalmazás okozta sérüléseket találtak az orvosok. Az is kiderült, hogy korábban a családban egy baba már meghalt. Attila testvére - a hivatalos verzió szerint - tisztázatlan körülmények között vesztette életét. A nagymama eszméletlen állapotban talált rá, elvitte a Madarász utcai klinikára, ahol a nyakán, a fején és az arcán bevérzéseket diagnosztizáltak, s egy korábbi, már gyógyulófélben lévő kartörést is kimutattak. Szinte biztosra vették, hogy a gyereket megverték. A szakemberek azonnal feljelentést tettek, az édesanyát őrizetbe vették, vizsgálat indult. A nyomozó és az ügyész is úgy vélte: az anyának veszélyeztetés miatt felelnie kell. Nem így történt.

- Az öt hónapos baba esetében a halál pontos okát nem tudták megállapítani - mondja Szigeti József, a BRFK bűnügyi alosztályvezetője. Miután az igazságügyi orvosszakértő leírta, hogy a hirtelen csecsemőhalál sem kizárható, így nem maradt alapja a vádnak, hogy bántalmazás okozta a gyermek halálát. Hiába voltak kék foltok, véraláfutások a baba arcán, nyakán, azok keletkezésének körülményeit nem lehetett megállapítani. Attila esetében egyértelmű volt ugyan, hogy a sérülés erőszak következménye, ott viszont bizonyítékok hiányában ejteni kellett a vádat - emlékszik vissza a nyomozó, aki szerint már az is furcsa volt, hogy az anyát nem is érdekelte, ki bánthatta a gyermekét.

- Csecsemőknél szinte lehetetlen bizonyítani a bántalmazást, a legritkább esetben vannak ugyanis tanúk. Becsülni sem lehet, hány és hány bántalmazás úgy ér kicsiket, hogy ezek sosem derülnek ki. Ebben az ügyben is egyetlen vallomásunk volt, egy barátnő, aki látta, hogy a mama megrázta a babát. Ez volt azonban minden, ami bizonyíthatóan a szülő vétsége lehet. Sőt, az, hogy anyuka és a nagymama a kisebbik fiú halálán okulva maguk vitték kórházba Attilát, csak újabb kétségeket keltett: lehet-e bűnös egy ilyen szülő - teszi hozzá a rendőr, aki szerint még csak véleményezési joguk sincs, hogy a baba jó helyen van-e, a szülők pedig alkalmasak-e arra, hogy gyereket neveljenek.

Czinner Antal, a Heim Pál Gyermekkórház belgyógyászati osztályának vezetője tisztán emlékszik a kisfiúra. Tapasztalatai, illetve papírokban felsorolt tünetek alapján valószínűsíti, hogy mindkét gyermeket bántalmazták.

- Attila testén több régebbi törést találtunk, amelyeket csakis verések okozhattak. Hogy ki verte meg, az nyilván nem bizonyítható, de az, hogy a szülők miként vigyáztak rá, nem is vitatható - mondja. A gyermekorvos szerint a meghalt kisbaba kapcsán sem igen lehettek volna kérdőjelek. - Nem hallottam még soha olyan csecsemőhalálról, amelyet előzetesen véraláfutások, fojtogatásra utaló sérülések jellemeztek. Több évtizedes praxisomban viszont bántalmazott gyerekek tucatjaival találkoztam, akiknek a sérüléseik ugyanilyenek voltak, mint amilyeneket ezeken a gyerekeken találtunk. - Az, hogy az anyuka maga vitte vizsgálatra a gyereket, semmit sem igazol, legfeljebb azt a gyanút erősíti meg, hogy súlyos pszichés zavara lehet. Nem kizárt, hogy ő maga is orvosi kezelésre szorul - teszi hozzá a professzor.

Az ügyben eljáró egyik pszichológus is elsősorban abból indul ki: szakmailag elfogadhatatlan, hogy olyan anyukának adják vissza Attilát, aki korábban gyaníthatóan nem tudott megfelelően vigyázni a gyermekére. Ennek ellenére a XIII. kerületi gyámhivatal - igaz, hoszszú mérlegelés után - mégis úgy döntött, nincs ok a kisfiút távol tartani vér szerinti családjától, eszköze sem maradt ahhoz, hogy ne adja vissza a gyereket. Felföldi István szakemberek sorával konzultált, s a szakvélemények alapján döntött úgy, hogy visszaadja Attilát.

- Abból kell kiindulnunk, hogy az édesanya ártatlan, hiszen semmilyen megalapozott gyanú nincs az ellenkezőjére. Így a család védelembe vétele mellett engedtük vissza a kisfiút, azaz a szülőknek folyamatosan kapcsolatban kell maradniuk a védőnővel, a családsegítővel és a gyerekorvossal - mondja a hivatalvezető. A védelembe vétellel legfeljebb feladatokat írhatnak elő a szülőknek, de terápiára, pszichológiai kezelésre nem kötelezhetik egyiküket sem. (Úgy tudjuk, ez a kapcsolattartás már az előző gyermek tragédiája után sem volt sikereses.)

A gyermekvédelmi szolgálat hivatalos álláspontja szerint a bíróság, amely két ízben is felmentette az édesanyát, minden bizonnyal alaposan körüljárta az ügyet, és ha lehetett volna, bizonyítják, hogy a szülő bűnös. A határozatok szerint viszont ártatlan. Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szolgálat vezetője szerint minden ügy egyedi, általánosságban nem lehet ítélkezni. Ha a független bíróság valakit felment, azt megalapozottan teszi. Szerinte vannak olyan különös esetek, amelyek a bántalmazás, a gondatlanság gyanúját keltik, a későbbiekben viszont semmi sem igazolódik ezekből.

Épp a gyerekek védelmében hozott törvény szól annak fontosságáról, hogy a kicsiket saját családjukban tartsák, és a szakembereknek mindent meg kell tenniük, hogy ne kerüljenek el vér szerinti szüleiktől. Csakhogy épp az ezt támogató szakemberek mondják azt: nemegyszer esnek át a döntéshozók a ló tulsó oldalára, és erőltetik mindenáron az otthon tartást. Ráadásul a szülők sem kapnak meg minden szükséges segítséget ahhoz, hogy alkalmasak legyenek gyermekeik nevelésére.

A gyermekvédelemben dolgozók érdekesnek tartják azt is, hogy ha a szenvedélybetegeket lehet elvonókúrára kötelezni, az örökbefogadóknak tüzetes vizsgálatokat előírni, pszichológiai kivizsgálást, esetleg terápiát miért nem lehet megkövetelni ott, ahol egyszer már veszélybe került egy gyermek.

Attila esetében egyébként a döntést senki sem támadta meg. A nevelőszülők, akik több mint egy éve szeretik és gondoskodnak róla, Attila és a még náluk cseperedő Alexandra védelmében inkább nem szólalnak meg az ügyben. Úgy tudjuk, ők azért nem fellebbeznek a határozat ellen, mert nem hisznek abban, hogy az segíthet. A pszichológus szerint Attila már soha többé nem fogja családjának tekinteni őket. Azt ugyanis, hogy elvitték őt tőlük, úgy éli meg, mintha az eddigi, fogadott családja cserbenhagyta volna.

A kisfiú elvesztette a kapaszkodót