- A régi cellában hétvégenként lehetett hajnali kettőig tévézni, itt meg tizenegykor mindennap lekapcsoltatják a műsort. Egy normális filmet nem tud végignézni az ember, mert a végéről lemarad - panaszkodik Kalmár Gábor, a Szegedi Fegyház és Börtön legújabb szárnyának egyik lakója. A férfit harminc év fegyházbüntetésre ítélték, amiért 2002 tavaszán bérgyilkosként egy hangtompítós fegyverrel közvetlen közelről kivégzett egy férfit annak gyermeke és felesége jelenlétében. A rablás miatt már börtönviselt Kalmárt más erőszakos bűncselekményekben is bűnösnek találták, ezért viszszaesőként indokoltnak látták a harmincéves szabadságvesztést. A büntetéséből három év telt el, a férfi a mai állapot szerint 2032-ben szabadul.

Kalmár Gábort kilenc társával költöztették abba a körletbe, amelyet a több évtizedes szabadságvesztésre ítélt rabok számára alakítottak ki. Itt őrzik az oktogoni lövöldözőként elhíresült férfit, aki fővárosi ámokfutása során két embert agyonlőtt, kettőt pedig életveszélyesen megsebesített, s itt a balástyai rémként emlegetett sorozatgyilkost.

A Csillag legfelső, harmadik emeletének egy részét tíz hónap alatt 50 millió forintból építették át, területén tíz zárkát különítettek el. A tizenhat négyzetméteres helyiségek egy- és kétágyasak, egy dolgozó- és egy hálórészből állnak, mindegyikben van tévé, igaz, távirányító nélkül. Ezt a rabok már többször szóvá is tették. A zárkák közötti széles folyosórészben pingpongasztal, csocsó és számítógép van, a közösségi helyiség sarkában konyhát, a másikban tornasarkot alakítottak ki.

Éppen a kényelmi szolgáltatások miatt emeltek szót sokan a börtön falain kívülről. Az internetes fórumokon bejegyzések sokasága tanúskodik a felháborodásról, amelyet a speciális körlet váltott ki.

- Ha az én családomat lemészárolták volna, én is vérlázítónak tartanám, hogy éppen a legsúlyosabb bűnözőkkel bánnak kiváltságos módon - mondja Csapó József börtönparancsnok. - Csakhogy nekünk a ránk bízottakat emberhez méltó körülmények között kell fogva tartanunk. Akkor is, ha ők nem cselekedtek emberhez méltó módon. A speciális körlet lakói jórészt brutálisan végezték ki áldozataikat, szervezett bűnbandák tagjai voltak, vagy visszaesők. A külföldi tapasztalatok szerint a hosszú időtartamú büntetésüket töltők nagyobb eséllyel követnek el a rácsok mögött újabb bűncselekményt. Védeni kell a személyzetet az elítéltektől, az elítélteket pedig egymástól - indokolja a parancsnok, miért a legsúlyosabb bűnözőket emelték ki a többiek közül, s nem azokat, akiknek még van esélyük a börtönből szabadulva visszailleszkedni a hétköznapi életbe.

- A kiválogatottak egy része kifejezetten büntetésként éli meg azt, hogy kiemeltük a társai közül. A börtön többi részén élők részt vehetnek különféle előadásokon, koncerteken, dolgozhatnak a bútorgyárban. Hihetetlenül fontos számukra, hogy az udvari sétákon híreket hallhatnak a falubelijüktől. Több lehetőségük van a tanulásra, elkerülhetnek másik fegyintézetbe. A tényleges életfogytosoknak azzal kell szembesülniük: halálukig ott fognak élni, ahová most kerültek. Ezt pedig nem kompenzálja a pingpongasztal - érvel Csapó József.

Az új körletben leghosszabb ideig valószínűleg Csepregi Péter él majd: ő a legfiatalabb elítélt itt, akit a bíróság tényleges életfogytiglanra ítélt. A férfi 2000-ben a Tolna megyei Magyarkeszin meglopott, majd megölt egy 67 éves asszonyt, később a ház albérlőjével, egy 22 éves tanítónővel is végzett.

Csepregi Péter körlettársához hasonlóan ártatlanságát bizonygatja, arra vár, hogy emberjogi szervezetek felfigyeljenek rá, s lépéseket tegyenek szabadulásáért. Azt mondja: nem érdemli meg, hogy itt pusztuljon el.

A körletrészen elhelyezettekkel külön személyzet foglalkozik, őket máshová nem osztják be. Nemigen keresnek többet társaiknál: kapnak ugyan veszélyességi pótlékot, ám nem túlórázhatnak. Sajben Tamás zászlós, a körlet vezetője azt mondja: munkatársait a jelentkezésben leginkább az a szakmai kihívás motiválta, amit a kiemelt részlegen teljesített szolgálat jelent.

- Nem fenyítő, s még csak nem is kiemelt biztonságú körletet alakítottunk ki. A célunk az, hogy ezen a részen ne a bilincsek tartsák vissza az elítélteket az újabb bűnelkövetéstől, hanem az együttműködési készségük.

Horváth János egy Ausztriában elkövetett emberölés miatt, visszaesőként került a Csillagba. Állítása szerint az osztrák törvényhozás alapján már szabadult volna, itt viszont még évtizedeket kell letöltenie.

- Mindegy, hogy valaki tényleges életfogytiglant kapott vagy harminc évet, az ugyanaz. De ez a körlet legalább tiszta hely, ahol emberként bánnak velünk. Egészen más ez, mint amikor egy szűkös helyre voltunk bezsúfolva. Hogy a kintiek sajnálják tőlünk az ellátást meg a csocsót? Mit lehet erre mondani? Nem jutalomból vagyunk itt.

A körlet első napjai teljes letargiában teltek. Bár az elítélteket bevonták az előkészítő munkálatokba - még a fal színéről is megkérdezték a véleményüket -, a beköltözés után mégis csaknem mindenkin gyászhangulat lett úrrá. Mindezt Éles Éva börtönpszichológus meséli.

- A legtöbben a tágasabb zárkák ellenére úgy érezték: koporsóba kerültek. Mára javult a helyzet, ám a csoport hangulata hullámzó. A többségben időről időre feltámad a remény, hogy egyszer amnesztiát kaphat vagy megváltoznak a büntetőtörvények. Nekünk arra kell törekednünk, hogy hozzásegítsük a fogvatartottakat ahhoz: értelmes célok mentén, tartalmas életet éljenek.

- A tényleges életfogytiglani büntetés végrehajtására nincs külön törvény - magyarázza Kallós Géza, a börtön biztonsági osztályvezető-helyettese. - Mindenkinek joga van az emberhez méltó élet feltételeihez, az egészséges környezethez, testi és lelki egészségének megőrzéséhez. Ez független attól, hogy ki és mit tett. Attól kezdve, hogy ezek az emberek idekerültek, számunkra okafogyott a miértekre választ keresni.

Felújított cella