Közös dolgaink
A távirányítóval előre-hátra cikázik a néző, hogy elfogjon egy-egy poént. Nem lehet, hogy sehol sincs olyan, amit ne sajnálna elmulasztani. Nem tudom, mások hogyan voltak vele, nekem nem maradt ilyen érzésem. Jó, nyilván nem tudtam egyszerre mindenütt ott lenni. El is határoztam, hogy nem ugrálok, ha találok valamit, ami megérdemli, leragadok ott: nekem is jár egy kis szórakozás ezen az estén.
De mi tartana, mondjuk az m1-en, ahol Bazi Nagy Vita címen - ha jól értem - a Heti Hetes felturbózott változatát mutatják be nagyobb társaság közreműködésével? Bár látom, kiválóan mulatnak a résztvevők. Vagy a m2-n, ahol a Kultúrház című, jó szándékú, de valahogy örökké unalmas műsor legjobb pillanatait adják? A végén műsorvezetők itt is jól érzik magukat, kijelentik, hogy amit csinálnak, arra mindig is szükség lesz.
A műsor tehát bevált. A bevált műsorok különkiadása megy mindenütt. A Magyar ATV a közszolgálatiból nagy nehezen kituszkolt NÉVshowR-ral újít. De ez is fertőzött: a humor fő forrása, hogy a magukat kiválóan érző szereplők beszólnak egymásnak, és egyszerre beszélnek, a szöveg nagy része érthetetlen.
Tovább! A távirányítómon következő RTL Klub nálam nem jön szóba. Ki néz meg egy vagy két teljes filmet éjfél előtt az év utolsó napján?
Ha mérném, hol mennyit maradok, talán a TV 2 nyerne, bár sem Bagi-Nacsa, sem Sas József, sem az Irigy Hónaljmirigy nem más, mint máskor. És ők is nagyon jól megvannak. A zenekar tagjai tudtunkra is adják, amikor a végén bejátsszák a jeleneteket, amelyeket újra kellett venni, mert a szereplők szétröhögték. Hátha ragadós.
Klikk a Duna TV-re: élő esztrádműsor a József Attila Színházból. Tisztességes adás lett volna a konszolidáció hetvenes éveiben. Klikk-klikk. Azon veszem észre magam, hogy leginkább a Sport 2 érdekel: ismétlik a pénteki kézilabdagálát Debrecenből. Jó, hogy akkor nem láttam. Mert bár sport nincs - véletlenül minden meccs döntetlen -, legalább nagy egyéniségek villantanak valami valódit.
Ezt várnám Koltai Róberttől és Kern Andrástól is, amikor rájuk találok mint Hacsekre és Sajóra. Két remek színész, óriási lesz! De eltelik négy-öt perc, és nincs min nevetni. Szellemtelen beszólások, ráadásul eltűnik az eredeti karakterek különbsége: két egyformán cinikus alak hord össze nem is tudom, mit.
És még csak ezt követi a Csaó, Darwin. Nem, azt már nem! Vissza a kézilabdára: látni Görbiczet, Radulovicsot, de még a sérülés miatt csak kispados Pálingert is sokkal többet ér.
Éjfélig hát kibírtam, és akkor kiderült, mégis volt mire várni. A Himnusz után megszokott elnöki beszéd helyére kicsiholt magából egy ötletet a közszolgálati televízió. A József Attila-év végén a költő nagy versét, a Dunánált szavalja kétsoronként más és más. Színészek mellett többek között Csókay András, Dés László, Galambos Lajos, Gregor József, Hankiss Elemér, Karafiáth Orsolya, Ranschburg Jenő, Szakcsi Lakatos Béla. A verset értő amatőrök nagyon igyekeznek, s ha néha ügyetlenül is, de hitelesen közvetítik a történelmi összefogásra buzdító szavakat. Gyönyörűen kezdődik az év, amikor Básti Juli elmondja az utolsó sorokat: "s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés."
