Ki fizeti a külföldi műtét árát?
A 74 éves Yvonne Wattsnak elege lett. Az idős brit hölgy 2002 őszén tudta meg, hogy mindkét csípőjében csontízületi gyulladása van, ezért mindkét oldalon csípőprotézisre lenne szüksége. S lám, az egészségügyi ellátás Nyugat-Európában sem működik zökkenőmentesen: Watts asszonnyal közölték, hogy "rutinesetnek" számít, és egy évet kell várnia az operációra. Külföldi műtéthez kért engedélyt, ám ezt nem kapta meg, mert - mint elmagyarázták neki - az ellátás a brit NHS (Állami Egészségügyi Szolgálat) keretében is "indokolatlan késedelem nélkül" megvalósítható.
Várhatóan betegek ezrei lesznek hálásak azért, hogy Yvonne Watts nem adta fel ilyen könnyen. Bírósághoz fordult (először Nagy-Britanniában), így az orvos újra megvizsgálta őt, és megállapította, hogy az állapota romlott: három-négy hónapon belül műteni kell. Csakhogy a külföldi műtétet az egészségbiztosító ezek után sem látta indokoltnak, mondván, odahaza is minden időben megoldható.
A brit hölgynek azonban olyan erős fájdalmai voltak, hogy végül mégis elutazott Franciaországba, megoperáltatta magát, és Nagy-Britanniába visszatérve benyújtotta a 3900 fontos (1,4 millió forintos) számlát. A biztosító persze nem fizetett, de Yvonne Watts elment egészen a brit legfelső bíróságig, amely ugyanúgy viszszadobta a keresetét. Ekkor már mindenki emelte a téteket: nemcsak a kitartó páciens, hanem a brit egészségügyi miniszter is fellebbezést nyújtott be a londoni fellebbviteli bírósághoz, amely az Európai Bírósághoz fordult tanácsért.
De mi köze Mrs. Watts csontízületi gyulladásának az EU-jogszabályokhoz? (Merthogy a luxembourgi székhelyű bíróság kizárólag e joganyagot értelmezheti.) Mint kiderült, nagyon is sok: az unióban szentségnek számító négy alapszabadság - a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása - az idős hölgy esetére is vonatkozik.
S íme az indokolás, amelyért aligha lelkesednek majd az európai egészségbiztosítók. Az EU-n belül mindenki mindenütt jogosult szolgáltatásokat igénybe venni, és bizony egyes egészségügyi szolgáltatások is idetartoznak. Ha pedig valaki a saját országában indokolatlan késedelem nélkül nem jut orvosi ellátáshoz, kérheti, hogy engedélyezzék az utazást egy másik EU-tagállamba - a számlát ilyenkor a hazai betegbiztosítási pénztárnak kell állnia.
De mielőtt minden beteg útnak indulna, nézzük a konkrét esetet, amelyet az Európai Bíróság főtanácsnoka, Leendert Adrie Geelhoed véleményezett. (A főtanácsnok az adott ügy megoldására terjeszt javaslatot a bíróság elé. Végleges ítélet ezúttal még nem született, ám a bírák az esetek nyolcvan százalékában a főtanácsnok ajánlását fogadják el.) A legnagyobb gond, hogy a brit NHS-nél hiányoznak az egyértelmű szabályok a külföldi ellátás iránti kérelmek elbírálásakor, márpedig ez - szól a luxembourgi vélemény - korlátozza a betegek szabadságát. Azaz: a jelenlegi engedélyezési eljárás ellentétes az EU-joggal, mert nem veszi kellően figyelembe a betegek egyéni szükségleteit.
S mivel a várólisták valamennyi tagországban megkeserítik a betegek életét, az Európai Bíróság további érvei is tanulságosak. Ahhoz, hogy a helyi gyakorlat megfeleljen az uniós joganyagnak, a várólistákat fontos rugalmasabban kezelni és rendszeresen felülvizsgálni, maximális várakozási időt előírva. Csak azon az alapon egyetlen páciens külföldi kezelését sem lehet visszautasítani, hogy az ellátás a nemzeti rendszerben is biztosítható. A döntésnél figyelembe kell venni a beteg egyéni állapotát is, különös tekintettel a fájdalom szintjére és az illető kórtörténetére.
Hol van erre pénzük az anyagi gondokkal küszködő betegbiztosítási pénztáraknak? - kérdezik bizonyára sokan. Az uniós jog luxembourgi őrei erre is válaszoltak: a költségvetési megfontolásokat csak az igazán költséges, a rendszer pénzügyi stabilitását veszélyeztető ellátásoknál lehet elfogadni. A külföldi kezelés árát inkább azzal kell szembeállítani, mennyit költöttek volna odahaza, hoszszabb távon az orvosi ellátásra.
Yvonne Watts ügyvédje bizakodó. Ha az Európai Bíróság ítélete a főtanácsnok javaslatát követi (amire felettébb jó az esély), szerinte "a várólisták rendszere a múlté lesz". A brit egészségügyi minisztérium szóvivője sokkal óvatosabb, és csak annyit mond: "Majd meglátjuk." A betegeket senki sem kérdezte, ők megadóan várnak tovább.
