Egyre több a dinki a fiatalok között
Régiónkban a fiatal párok és szülők racionálisabbak és anyagiasabbak, mint nyugat-európai kortársaik. Legfőbb céljuk az anyagilag és érzelmileg stabil család alapítása - önfeladás nélkül.
A magyar fiatalok - párok és gyermekes családok - életmódja kevésbé felszabadult, sokkal racionálisabb, anyagiasabb, mint akár nyugat-európai, akár latin- és dél-amerikai kortársaiké - állítja Detki Szilvia, a Millward Brown vezető kutatója a cég 18 országban végzett felmérésének eredményeit ismertetve. A piackutatók a 25-35 év közötti városi, gyermekes és gyermek nélküli fiatal párok életmódját vizsgálták 13 európai és öt dél-amerikai országban. A felmérés szerint a klasszikus családmodell - a városi élet és a mindinkább teret nyerő individualizmus hatására - valamennyi országban változik. A közép és kelet-európai országokban azonban történelmi és anyagi okok miatt sokkal lassabban, és más régiókhoz képest eltérő irányban.
Magyarországon ez a korosztály - ha családról van szó - továbbra is a hagyományos szülői szerepekben gondolkodik, ugyanakkor a bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások miatt nem követi, nem is követheti elődjei életstílusát. A dinkik (double income no kid), a gyermektelen fiatal párok a független, anyagilag és érzelmileg is stabil élet kialakítására törekszenek partnerükkel, s ennek anyagi feltételeit készek előteremteni. Életmódjuk azonban - eltérően nyugat-európai társaikétól - sokkal inkább a gyermekes családokéra jellemző.
Nálunk a fiatalok is a munka és az otthon köré szervezik életüket, és gyakori, hogy - akárcsak Nyugat-Európában - kitolódik a gyermekvállalás ideje. Igaz, a magyarok esetében ezt leginkább az anyagi kényszer indokolja: a volt szocialista országokban a lakásvásárlás, felújítás vagy a gyermekvállalás akkora anyagi terhet jelent a fiataloknak, hogy sok időbe telik, mire előteremtik a fedezetét, sőt a legtöbb megkérdezett szerint szülői segítség nélkül ez szinte lehetetlen. Ugyanakkor a saját lakást a felnőttség és a függetlenség egyértelmű jeleként értékelik a fiatalok.
Félelmeik és vágyaik egyaránt anyagi jellegűek: a jó és jól fizető munkahely - illetve annak elvesztése -, a kiegyensúlyozott anyagi helyzet elérése, megtartása. Fontos számukra az élet élvezete, az egészség, ugyanakkor mind a dinkiket, mind a gyermekes párokat bizonyos fokú hedonizmus jellemzi. Nem márkafüggők, és a tiniktől eltérően a márkákat nem önmaguk meghatározására használják. A megkérdezett fiatalok válaszaiból - közép-európai sajátosságként - gyakorlatilag nem tudtak a generációt jellemző egyetlen márkát sem meghatározni. A kutatók ösztönzésére a családosok leginkább a gyerekhez kötődő termékeket említettek, a dinkik pedig inkább a kényelemmel összekapcsolható márkákat.
A magyar fiatalok vásárlásait inkább a racionalitás, mintsem az érzelmek határozzák meg, a termékektől elsősorban minőséget és megbízhatóságot várnak. A tartós fogyasztási cikkekre hosszan gyűjtenek, a háztartási szerek, üdítők esetében pedig akár le is mondanak a márkás termékekről. Épp ezért ezt a réteget a tévéreklámoknak is máshogyan kell megközelíteniük: a kívánt hatás eléréséhez viccesnek, kedvesnek, érdekesnek, eredetinek, hitelesnek, igényesnek, lényegre törőnek kell lenniük, a filmekből nem hiányozhat a jó zene és a meglepetés. A direktmarketing-eszközöknek egyelőre inkább csak információszolgáltatási szerepük van, miközben Nyugat-Európában már attitűd szinten szervezik a kampányokat.
A gyermekes és gyermektelen családok étkezési szokásai is erősen különböznek: míg a fiatal szülők az egészséges ételek, biotermékek, a koleszterinszegény ételek mellett teszik le a voksot, a dinkikre életmódjuk miatt inkább a pillanatok alatt elkészíthető, félkész és mélyhűtött ételek fogyasztása és a rendszertelen étkezés a jellemző. Egészen a gyermekvállalásig. Ugyanakkor a színvonalas étkezés egy-egy jó étteremben mindinkább előretör a nem mindennapos szabadidős elfoglaltságok között.
A gyermekes párok életstílusát alapvetően a gyermek határozza meg, az ő kiszolgálása áll a középpontban, gyakran a teljes önfeladásig. Ezért óriási a távolság a dinkik és közöttük, előbbiek ugyanis élvezik a szabadságot, az életet, s ha mindezen már túl vannak, akkor gondolnak a gyermekvállalásra. A dinkik életében - szintén közép-európai sajátosságként - sokszor gyerekpótlékként szerepelnek a háziállatok.
A családok mindennapi élete monotonnak és rutinszerűnek mondható, minden program közös, és sokszor a vásárlásra, családlátogatásra korlátozódik, épp ezért a kisgyerekesek gyakran eltávolodnak a barátoktól. A munka nem annyira az önmegvalósításról, mint inkább a jövedelemszerzésről szól. Tipikus, hogy míg a fiatal szülők maguknak alig vásárolnak márkás termékeket, a gyerekeknek a legjobb és a legdivatosabb árut veszik. - A gyerekek emiatt nagyon korán vásárlásra szocializálódnak, miközben arra szoktatják őket, hogy legyenek trendik. A szülők igyekeznek a gyerekeket arra ösztönözni, tanuljanak minél többet, hogy ezáltal jó álláshoz juthassanak - teszi hozzá Detki Szilvia.
