Béreljen dísznégert!
Damali Ayo Portlandban, a főleg fehérek lakta északkeleti amerikai városban él. Gyerekkorában rendszerint hozzá fordultak osztálytársai, ha valamit meg akartak tudni a feketék történelméről, kultúrájáról. Tőle kértek segítséget, ha nem ment a tánc, mert hogy az afroamerikai lánynak biztosan jobb a ritmusérzéke.
Felcseperedve is hasonló dolgokat tapasztalt. Képzőművész lett, és észrevette, hogy „fekete művészetnek” tekintik a munkáit, és ennek fényében is ítélik meg.
„A fehérek akarva-akaratlan bérbe veszik a feketéket – idézi Ayót az AlterNet. – Hallgatólagosan elvárják a színes bőrűektől, hogy segítsenek nekik a fekete kultúra megismerésében, és egyben a sokszínűséget szimbolizálják.”
Végül az afroamerikai művész megelégelte, hogy ingyen várnak tőle segítséget fehér ismerősei. Gondolt egy nagyot, és a kapitalizmus szelleméhez igazította a szolgáltatást. Internetes oldalt indított, s közhírré tette, hogy szerény díjazás ellenében bárki felfogadhatja pár órára dísznégernek. A honlapot a legendás fekete komikus, Godfrey Cambridge egyik humoreszkje után Rent-A-Negro névre keresztelte.
„Mint tudjuk, a rabszolga-kereskedelmet már régen eltörölték – olvassuk a szolgáltatás ismertetőjében. – De a feketékre továbbra is szükség van. Jelenlétük elősegíti az üzleti és társadalmi elismertség kialakítását. A politikai és társadalmi trendek követői számára nélkülözhetetlen, hogy legyen fekete barátjuk vagy munkatársuk.”
„Napjainkban egyre fontosabb a multikulturalizmus. De mit tegyen az, aki szeretne progresszívnak látszani, viszont egyetlen feketét sem ismer? A rent-a-negro.com segítségével kapcsolatba kerülhet egy kreatív, értelmes, barátságos, csinos és kedves afroamerikai lánnyal. A szolgáltatás nem kötelezi arra, hogy megismerkedjen a rasszizmus mibenlétével vagy megkérdőjelezze fehér előjogait.”
Nem olcsó dolog haladónak látszani. Ayo céges rendezvényeken 350 dollárt (75 000 forint) kér óránként, de házibulikon már 200 dollárért megjelenik. Ha a meghívottak között rasszista előítéletű személy is van, akkor felárat számít. Szolid 100 dollár ellenében váratlanul betoppan, és 1 500 dollárért társalgás közben biztosítja a vendégeket, hogy házigazdájuk egyáltalán nem rasszista.
„Az oldal elindításakor egy kicsit magam is komolyan vettem a dolgot” – olvassuk az AlterNet beszámolójában. Nem csoda hát, ha mások is bedőltek a paródiának. Több komolynak látszó felkérés érkezett. Egy cégvezető színes bőrű szóvivőnek akarta felvenni, hogy „könnyebben szót értsen fekete alkalmazottaival”. Egy idősebb hölgy azért szerette volna igénybe venni a szolgáltatást, hogy bizonyítsa barátnőinek, mennyire szereti a feketéket, akik „majdnem olyan rendes emberek, mint a fehérek”.
Ha meg is fordult Ayo fejében, hogy a hecc kedvéért komolyan vesz néhány felkérést, a sok fenyegető, durva és obszcén ajánlat elvette kedvét a személyes találkozóktól. Olyan e-mailt is kapott, amelyben egyenesen rasszistának bélyegezték a kezdeményezést.
Tapasztalatait kötetben is kiadta – nyáron jelent meg Hogyan béreljünk négert? című könyve. „Nincs szatíra valóságalap nélkül – véli Ayo. – Csak a valóság elég abszurd ahhoz, hogy szatírát írjanak róla.”
Ezt az olvasók reakciói is igazolják. „37 éves fekete nő vagyok, és a könyvben olvasottak egybevágnak saját tapasztalataimmal – írja az egyik. – Velem is sokszor előfordult, hogy fehérek a hajamról és bőrömről kérdeztek, vagy arról érdeklődtek, hogy milyen egy fekete pasival az ágyban. És persze sokszor mondta nekem is csodálkozva fehér bőrű ember, hogy milyen udvarias, csinos, értelmes és világlátott fekete vagyok.”
„Rá kellett döbbennem, hogy én is bérbevettem embereket – ismeri el egy fehér olvasó. – Jó dolog kinevetni magunkat, és közben tanulni a hibánkból. A könyv felért egy egészséges pofonnal, amely kirepített a magas liberális ló nyergéből.”
