Spielberg filmje az 1972-es müncheni olimpián történt terrorakcióról, a 11 izraeli sportoló lemészárlásáról, és az arra adott izraeli válaszról szól. - Ez az én imám a békéért - nyilatkozta a Time magazinnak a Schindler listája Oscar-díjas rendezője. A München bírálói azonban erkölcsi egyenértékűséget vélnek felfedezni a műben a palesztin terroristák és a meggyilkolásukra küldött Moszad-ügynökök között. Spielberg főhőse, az izraeli csoportot vezető Avner a film végére megkérdőjelezi tettei helyességét és dezertál. Izraelben különösen meghökkentő lehet Spielberg nézőpontja a likvidálások elrettentő erejével kapcsolatban, már csak azért is, mert a rendező hozta létre a Shoah Alapítványt, mely a holokauszt-túlélők személyes beszámolóját gyűjti össze.

A müncheni olimpiának szabad, örömteli világeseménynek kellett volna lennie. Az NSZK ezzel akarta feledtetni az 1936-os berlini olimpia nácipropaganda-jellegét. Szeptember 5-én hajnalban a Fekete Szeptember nevű palesztin csoport nyolc tagja bejutott az izraeli sportolók lakrészébe az olimpiai faluban. A Fekete Szeptember tagjai azt követelték, hogy Izrael engedjen szabadon 234 palesztint. Izrael világossá tette: nem tárgyal terroristákkal. A német hatóságoknak kellett cselekedniük ebben a számukra különösen kényes helyzetben. A palesztinok sem túszcserét, sem pénzt nem fogadtak el. A túszdrámát a televízió élőben közvetítette, így hamvába holt az a német kezdeményezés, hogy az épületek tetejéről támadva lepjék meg a túszejtőket. A németek végül elhitették a terroristákkal, hogy szabadon távozhatnak Egyiptomba, ám a repülőtéren rajtuk ütöttek. A rosszul koordinált támadásban öt túszejtő, egy német rendőr meghalt, miközben a terroristák végeztek az izraeli sportolókkal.

Az olimpia egynapos szünet után folytatódott. A szeptember 6-i megemlékezésen Avery Brundage a NOB elnöke beszédében nem említette a meggyilkolt sportolókat, az olimpiai mozgalom erejét méltatta. Az olimpia zászlója félárbocon lobogott, több arab ország viszont nem engedte le lobogóját. Izraelben a 11 izraeli, Líbiában pedig az öt palesztin hősnek kijáró temetésben részesült. Izrael válaszul Szíriában és Libanonban PFSZ-bázisokat bombázott. Ezt az akciót elítélte az ENSZ Biztonsági Tanácsa - a müncheni túszejtést viszont nem. Október végén eltérítettek egy Lufthansa-gépet, és az elkövetők az NSZK-ban maradt három palesztin terrorista kiengedését követelték. A németek ennek eleget tettek.

Az izraeli vezetés - látván a világ tehetetlenségét - titokban engedélyezte az izraeli titkosszolgálatnak, a Moszadnak, hogy levadássza a müncheni terrorista akciót kitervelő palesztinokat. Az akció az Isten haragja nevet kapta. Izrael sosem ismerte el a titkos akciót. A müncheni túszejtés brutális módjával kezdődött a modern terrorizmus és a modern terrorelhárítás.

Spielberg két és fél órás filmje részletesen mutatja be a müncheni túszdráma eseményeit, s felhasználja a magyar-kanadai George Jonas Bosszú című könyvét (melyben a Moszad-csapat egyik tagja nyilatkozik, aki végül otthagyta a titkosszolgálatot). Épít továbbá saját, Moszad-ügynökökkel folytatott beszélgetéseire is. Jonas sok kritikát kapott könyvére alapozott a veterán filmes Eric Roth és az Angyalok Amerikában című színdarab szerzője, Tony Kushner a film forgatókönyvének írásakor.

- Az akciónak semmi köze sem volt a bosszúhoz, a lényeg az volt, hogy megakadályozzuk az ártatlan emberek ellen elkövetett terrortámadásokat - mondja most David Kimche a Reutersnak, aki hetvenes években a Moszad egyik vezető tisztviselője volt. Spielberg a hasonló vádakat elkerülendő változtatta a film címét Bosszúról Münchenre. Ezzel sem sikerült elejét vennie a bírálatoknak: a kutatások szerint a Moszad 18 palesztint ölt meg München miatt, Jonas könyvében és a filmben viszont csak 11 szerepel, ez pedig a kritikusok szerint a "szemet szemért" koncepciót erősíti. Ehud Danoch, Izrael Los Angeles-i konzulja többek között azt kifogásolja, hogy a filmben elhangzik a palesztin állam létrehozása melletti érvelés, de nincs "ellenmonológ", ami kiegyensúlyozná az érveket. A The New York Times írója David Brooks szerint Spielberg filmje pusztán tanmese, hiszen "nem hajlandó elismerni a gonosz létét, így a valóságot is rosszul látja". A film a mai "terror elleni háborúval" kapcsolatban kényelmetlen helyzetbe hozhatja amerikai nézőit.

Spielberg egyébként magát Dennis Rosst, Washington volt közel-keleti különmegbízottját kérte fel, hogy mutassa be a filmet különböző kutatóknak, diplomatáknak. Ross az amerikai Jewish Weeknek nyilatkozva azzal verte vissza az erkölcsi egyenlősítés vádját, hogy "A Münchenben az izraeli csapatot kétségek gyötrik cselekedetei miatt, míg a másik oldalra nem ez a jellemző a filmben".

Az izraeli pszichében fontos szerepet játszik a holokauszt miatt érzett szégyen. Hogy akkor - a varsói gettót leszámítva - a zsidók nem harcoltak, nem ütöttek vissza. Az izraeli felfogás szerint ez nem történhet meg még egyszer. Így a München után indított elrettentő akciókat is jogosnak érezte a lakosság. Ráadásul több mint harminc év elteltével folytatódnak a terrortámadások és a válaszul adott célzott likvidálások, a terroristák házainak lerombolása. - Támogatom Izrael határozott válaszait. Ugyanakkor egy válaszra adott újabb válasz nem feltétlenül old meg bármit is. Pusztán egy folyamatosan működő gépezetet hoz létre - mondta a rendező a Time magazinnak.

Az 59 éves Spielberget a történet "negatív energiája" vonzotta, úgy érezte, nem térhet ki előle, és tudta, hogy kockázatot vállal. Mint a Los Angeles Timesnak elmondta, nem moralizáló művet akart készíteni, hanem "kérdéseket feltenni, hiszen a kérdezés a zsidó hit elidegeníthetetlen része". Elárulta: a forgatás "brutális és katartikus volt" egyszerre, ahogy az izraeli és palesztin színészek a véres jelenetek után egymás nyakába borultak.

Jelenet Spielberg filmjébõl