Ha nem teszünk semmit, az égitest óránként ötvenezer kilométeres sebességgel csapódhat a földfelszínbe - a pontosnak még nem tekinthető prognózis szerint valahol Európa területén -, a felszabaduló tízezer atombombányi energia az egész emberi civilizációt pusztulással fenyegeti.

A kockázat egyelőre csupán elméleti: a számítások bizonytalanságát jól jellemzi, hogy az Apophis 2029-ben szintén Föld-közelben lesz ugyan, de jelenleg csupán tízezer kilométeres pontossággal, vagyis a "36 000 +/- 10 000 kilométer" formulával tudják meghatározni, milyen távolságban fog elhaladni mellettünk (szabad szemmel mindenesetre mindenképpen látható lesz). Természetesen egy esetleges becsapódás helyszínét sem lehet ennél egzaktabban megadni, de tulajdonképpen nem is kell: ha szárazföldre érkezik, akkor a kontinentális léptékű azonnali pusztításon túl - a légkörbe kerülő por és füst miatt - a hatás mindenképpen globális lesz, ha pedig tengerbe, akkor sosem látott mértékű szökőárral tehet pontot a történelem végére. Az egy emberöltő múlva aktuális veszélyt persze nem érdemes eltúlozni, a kozmikus karambol számszerűsített esélye pillanatnyilag 1:5560, és ennél biztosabbat 2029-ig a csillagászok nem is tudnak mondani. Az Apophis elnevezés a bizonytalanság ellenére is találó, ez ugyanis Apep egyiptomi kígyóisten görög elnevezése, aki megpróbálta elpusztítani az alvilágon átutazó Napot.

A mintegy 320 kilométer átmérőjű objektum eltérítésére a leghatékonyabb módszernek a korábban lapunkban is ismertetett "vontatásos" módszer tűnik, amelyben egy mesterséges űreszköz segítségével kívánnák módosítani (mindössze pár száz méterrel) az aszteroida pályáját. A manőver időigénye több mint egy év, de az előkészületek az Európai Űrügynökség (ESA) kutatási programja keretében már megkezdődtek, és 2029-től a kivitelezésre is futná az akkor már hatékonyabban prognosztizálható ütközésig hátralévő hét évből.