Kérem, hívjon vissza, ha már megnyugodott, folytatta aztán, ugyanis én szóhoz se jutottam, csak sírtam, sírtam. Krisztina történetével november 7-i számunkban foglalkoztunk. A 33 éves vak fiatalasszony egyedül neveli három gyermekét, a középsúlyosan fogyatékos, kamasz Zsófit, valamint kisiskolás fiait. Krisztina férje brutalitása elől menekült el otthonról, eleinte anyaotthonokban húzta meg magát a gyerekekkel, aztán visszatért szülővárosába, Tatabányára. Albérleti díjat azonban nem tudott fizetni, így az a veszély fenyegette, hogy az utcára kerülnek, a gyámhivatal ezért állami gondoskodásba akarta utalni a gyerekeit.

- Szíven ütött minket a fiatal édesanya története - mondja Huba, az adományozó vállalkozó. - Még aznap este megbeszéltük a feleségemmel, hogy segítünk a családnak. A pár hárommillió forintért vásárolta meg néhány héttel ezelőtt a tatabányai házat Krisztináéknak. Huba magyarázatképpen csak annyit mondott: maga is nagyon szegény családból származik. A fiatalember felmérte az épület állapotát, rövidesen mesteremberek sürögtek-forogtak a házban, megjavították a rozzant tetőt, festettek, csempéztek, és kicserélték az évek óta lakatlan ház elhasználódott fűtési rendszerét.

- Érdeklődtem egy cégnél, hogy milyen kazánt ajánlanak nekünk, amikor kiderült, hogy nem én fizetem a költségeket, a férfi kérdezősködni kezdett - mondja Krisztina. Később viszszahívot, és azt mondta: Fogadja cégünk ajándékaként az új kazánt!

Regõ és Benjámin már birtokba vette az új otthont