Pontosabban: a politika hagyta sorsukra őket. Amióta tulajdonképpen megszűnt a Torgyán József vezette kisgazdapárt, a kampányokat és a megmozdulások időszakát kivéve még verbálisan sem voltak túl fontosak a hatalmi elitnek. Holott nem holmi elhanyagolható csapatról van szó: a kisgazda kötődésűek számát az óvatos becslések 200-300 ezerre teszik, a nagyralátóbb találgatások 600-800 ezerre.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ugyan az MSZP-t a teljes lakosság 29, a Fideszt pedig 28 százaléka támogatja, ám azt, hogy a két nagy párt melyike kerekedik felül, a szavazatát most még titkoló vagy hezitáló 600-700 ezer ember voksa, illetve a szavazástól való távolmaradása döntheti el - és ezek között szép számmal találhatók az egykori kisgazda-szimpatizánsok.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a "volt Torgyán-hívek" nem egy jól körülhatárolható tömbben élnek, hanem az országban szerteszét - gyakorta az úgynevezett billegő körzetekben. Azaz azokban, ahol az előző választások alkalmával többé-kevésbé fej fej mellett hasított az MSZP és a Fidesz, ám a második körben az utóbbi győzött néhány százalékkal. A tipikus billegő körzet felépítése: egy kisváros - főként mezőváros -, falvaktól körülölelve. A statisztikák szerint az urbanizáció foka és a szocialisták győzelmi esélye összefügg - minél városiasabb a település, annál jobban szerepel az MSZP. (Kivétel persze akad.) A jobboldal a községekkel, kisvárosokkal teleszórt régiókban számíthat inkább rokonszenvre, de lényeges a területek elhelyezkedése is: ha egy képzeletbeli vonalat húzunk az Északi-középhegységtől a Somogyi-dombságig, akkor felül főként a Fidesz, alul inkább az MSZP az úr. Így a szocialisták fordítottak egyet kampánylovuk fején, s miközben a városokat sem hanyagolják, a falvakat kezdik megdolgozni, leginkább persze a "kétesélyes" vidékeken. Természetesen ugyanezt teszi ellenfele is. A tuti nyerő, illetve vesztő körzetek kevesebb erőfeszítést érnek.

A traktoros demonstrációból tanulva az agrártárca fizet, mint a katonatiszt, még decemberben befutott az uniós mezőgazdasági támogatásokból esedékes 25 milliárd forint, s karácsonykor már a gazdák zömének házipénztárát gyarapította. A szocialista politikusok szerint Gráf József is jó választásnak bizonyult. Ez pedig - ha jól kommunikálják - tetszik a gazdáknak, s gyengíti a Fidesz "mi vagyunk a magyar érdekvédelem" imázsát. Mindezek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy a Magosz talál rést az aktuális agrárpolitikán, és még a választások előtt képes tiltakozó akciót szervezni valamilyen címszó alatt.

Mindettől függetlenül a szocialisták úgy vélik: a vidék népe azt mindenképpen érzékelheti, hogy a mezőgazdasági dotációk rendszere alapvetően módosult. Míg a rendszerváltás óta gyakorlatilag mindegyik kormányzat "ad hoc szociális támogatásokat" utalt ki, hogy lecsendesítse a mintegy 250 ezer, közvetlenül a mezőgazdaságból élő parasztot és családját, most valamelyest javult a helyzet. Igaz, a szféra átlagkeresete jelenleg is csupán százezer forint körül van, de évente mintegy nyolc százalékkal növekszik.

Az MSZP több programmal, no meg az egykori akadémiai elnökkel, Glatz Ferenccel próbálja elhitetni a vidékkel, hogy a vidék a nagypolitika számára is fontossá vált. Kérdés, mekkora sikerük lesz a konkrét eredményekkel még nem bíró koncepcióknak. Egy biztos: a kisgazdákat - gyakorta rossz beidegződések alapján - automatikusan a jobboldalhoz sorolják, holott értékrendjükben jócskán akad baloldali elem - például a földosztás, a nagybirtok-ellenesség. Igaz, a rendszerváltás után az antikommunizmus jelszavával lehetett mozgósítani ezt a réteget. Ha a baloldal képes élét venni a Fidesz "komcsi utódok" retorikájának, akkor megeshet, hogy a kisgazdák nem "balra ütnek", de legalábbis elbizonytalanodnak.

Persze ehhez tenni kell - mégpedig helyben. Mert ahogy azt Gyurcsány és Hiller egy aktivistáknak tartott gyűlésen világossá tette: a választókörzetek negyedében baj (értsd: túlzott lazaság) van. Vidéken pedig nyilván nem a telefonos megkeresés, illetve a szórólap, e-mail és levél hoz igazi sikert, hanem a személyes találkozás. Ahhoz pedig a megtett kilométereken túl karizma, érthető beszéd és vitakészség szükségeltetik.

A vidék voksainak megosztásához azonban hozzájárulhat a megannyi utódpárt, amely hajdani kisgazdákból alakult, vagy éppen annak zűrös múltját kívánja feledtetni. A Bánk Attila nevével fémjelzett Vidék Pártja, illetve a Szeremley Huba-féle új gazdapárt igyekszik megismertetni magát, míg a többi alakzat jobbára azzal van elfoglalva, melyik per éppen hogyan áll a bíróságon. Ugyanakkor a Fidesz azt igyekszik bizonyítani, hogy a kisgazdaszív egyedül szövetségükön belül dobog. Az érdekes az egészben az, hogy a "szív" működtetői szintén az egykori Torgyán-csapat emberei.