A szex, a vírus és a rákveszély
Márpedig a HPV-fertőzés igen gyakori. Ebben az évben ezért is szentelt a Német Nőgyógyász Társaság egy teljes tudományos ülést a papillomavírus problematikájának. A konferencián Thomas Iftner tübingeni nőgyógyászprofesszor beszámolt arról a felmérésről, amely szerint átlagosan öt-hat szexuális partnerváltásra esik egy HPV-fertőzés. Számos előadás foglalkozott a diagnózis nehézségeivel. Ugyanis a vírus kimutatása, pontosabban összefüggése a rákkeltő hatással sokszor nem egyszerű feladat. A HPV-fertőzés férfiaknál gyakran egyáltalán nem jár tünetekkel. Ezért aztán többnyire nem is tudják, hogy megfertőzték a partnerüket. A fertőzés kimutatására férfiakban ugyan léteznek módszerek, de ezek nem alkalmasak tömeges szűrésre. A vírus okozta felszínes hámelváltozásokat például úgy lehet felismerni, ha a hímvesző bőrére tíz percre hígított ecetsavat tesznek - már ezért sem lelkesednek a vizsgálatért a páciensek. Biztos diagnózishoz pedig csak úgy lehet(ne) jutni, ha biopsziát, azaz szövettani kimetszést is végeznének. Erre a fájdalmas beavatkozásra természetesen semelyik férfi sem hajlandó.
Marad tehát a nők szűrése. Kell(ene) is őket rendszeresen vizsgálni, mert az adatok megrázóak. Európában évente 30 ezer nő halálát okozza olyan típusú méhnyakrák, amelynek kialakulásáért a HPV tehető felelőssé. Bonyolítja az ügyet, hogy maga a HPV-fertőzés még korántsem jelent rákot. A legtöbb fertőzött nő szervezetéből egy-másfél éven belül magától, minden következmény nélkül eltűnik a vírus. Azt is figyelembe kell venni, hogy a 130 papilloma-vírustörzs közül csupán 17 karcinogén, rákkeltő hatású.
Mi hát a teendő, hogy a beteget se ijesszük halálra, de a vírus okozta méhnyakrák kockázatát is csökkentsük? A német szakemberek azt javasolják, hogy két vizsgálatot kombináljanak: a méhnyakról vett kenet sejtjeinek ún. citológiai feldolgozását, és a HPV kimutatására ma már rendelkezésünkre álló, a kórokozó tipizálására szolgáló géntesztet. Ezt a szűrést évente kellene elvégezni.
Dr. Bárány János szülész-nőgyógyász adjunktus elmondta, hogy nálunk is elsősorban a citológiai szűrést preferálják, mely önmagában is elég megbízható, 80-90 százalékos biztonsággal igazolja a HPV-fertőzést. Ilyenkor a kiadott leleteken azért szerepel a "HPV-gyanú" diagnózis, mert maga a vírus nem látszik a mikroszkóp alatt, az általa okozott sejtelváltozásokat viszont észleli a citológus. Ha vizsgálat pozitív - automatikusan és kötelezően - hat hónap múlva újabb citológiát végeznek. Amennyiben fél év múlva ismét fennáll a HPV-fertőzés gyanúja, akkor már Magyarországon is lehetőség van a vírus tipizálására, azaz annak eldöntésére, hogy a HPV vírusa karcinogén törzshöz, vagy a rák szempontjából veszélytelen csoportba tartozik. Bárány doktor megerősítette, hogy távlatilag valóban hasznos és célszerű lesz Magyarországon is a rákszűrés rutinszerű kombinálása a víruskimutatással és tipizálással. Ám a nőgyógyász (még) nem ezt tartja elsődleges, aktuális célnak. Ő megelégedne azzal, ha minél több nő jelenne meg az éves nőgyógyászati rákszűrésen. Az elmúlt hónapokban több tízezer nőnek postáztak ki rákszűrésre szóló felhívást, ám a levelet kapók kevesebb mint öt százaléka jelent meg a vizsgálaton!
Visszatérve a HPV-re, közismert, hogy a vírusfertőzések nem gyógyíthatók antibiotikummal, de a papillomavírus leküzdésére mégis sor kerülhet a közeljövőben. Nemsokára ugyanis piacra dobnak olyan oltóanyagokat, amelyekkel majd meg lehet előzni a legveszélyesebb HPV-fertőzéseket. Így aztán egy veszéllyel kevesebb lesz a szexuális életben.
