Nagyon rossz híre van Nagykanizsán a Dózsa György út 73-75. számú épületnek, vagy ahogyan itt nevezik, a Citromszigetnek. Az első világháború előtt épült egykori laktanya száz önkormányzati bérlakásában csaknem négyszázan élnek, főként romák. Azt mondják, bátor ember, aki be mer lépni a rogyadozó diadalív alatt a hatalmas kétszintes bérház focipályányi udvarára, mások szerint nem bátorság, hanem inkább botorság ilyesmit tenni. Most viszont békés a légkör: a kapualjak árnyékában meghúzódó asszonyok és férfiak - miként az omló vakolatú ház ablakain kihajoló gyerekek - kíváncsian figyelik, ahogy felsorakozik a város vezetése az egyik földszinti lakásban kialakított fürdőház átadásához.

- Nemcsak közfürdő, hanem rendes lakás is kellene a putrik helyett - jelenti ki az egyik kapualjban ácsorgó asszony, s int, nézzünk csak be, milyen körülmények között élnek.

Mocskos, összefirkált falú, bűzös a lépcsőház, golyó ütötte lyukak az ablakok még megmaradt üvegtábláin. Az emeleten, a tucatnyi lakáshoz tartozó egyetlen közös WC-ből szenynyes víz csordogál. Omladozik a plafon, a kőpadlón hatalmas foltok mutatják, hol ázik be a tető. Az egyik lakásból sikoltozás hallatszik ki, visszhangzik tőle a folyosó. Ahogy elhaladunk a lakások előtt, résnyire nyitják az ajtókat, amelyeket azután az idegenek láttán azonnal be is csapnak. Orsós Aranka viszont beenged a lakásába. Három gyerekével él a harminc-valahány négyzetméteren. A kékre festett falakon átüt a penész, dohos a levegő. A gáz és a villany luxusnak számít. Gyerekkádban fürdik a család minden tagja, hatalmas dézsa a mosogatójuk.

- Az egész tömb lepusztult, de a legnagyobb gond az, hogy a száz lakás közül nyolcvanban nincs se fürdőszoba, se WC - mondja Kámán László, a nagykanizsai önkormányzat épületeit, lakásait felügyelő ingatlankezelési intézmény vezetője, majd hozzáteszi: - A bérlők többségének nincs munkája, így nemhogy a lakás felújítására, a vizesblokk kialakítására sem futja nekik, a lakbért is csak néhányan tudják pontosan fizetni. Kámán László szerint már több felmérés is készült a tömb rehabilitációjára, de az legalább kétmilliárd forintba kerülne, ennyi pénze pedig nincs a városnak. Mint ahogyan nincs száz olyan, jobb állapotú lakása sem, ahová el lehetne költöztetni a lakókat. A város azonban, az igazgató szerint, mindenképpen segíteni akart az itt élőkön, ezért döntött úgy az önkormányzat, hogy közfürdőt hoz létre. Mint megtudjuk, huszonötmillió forintért két lakást egybenyitottak és felújítottak. Kialakítottak férfi és női zuhanyzót, van fürdőkád, valamint több mosó- és szárítógép is. Az első három hónapban ingyen lehet használni a közfürdőt, arról pedig, hogy később kell-e fizetni, csak jövőre dönt az önkormányzat.

- Szabad-e azzal büszkélkednünk a XXI. században, hogy fürdőházat építettünk? - teszi fel a kérdést visszafogott avatóbeszédében Litter Nándor, Nagykanizsa polgármestere. Nem kap választ.

Egy nappal az avatás után is csak annyi derül ki: a XXI. században is lehet telt házas egy fürdőház.

Több mosó- és szárítógépet is elhelyeztek a két lakásból kialakított létesítményben