Mindenki visszatért a munkába
A gyermek Jézust ábrázoló szobrokat a Navona téren vásárolták, vagyis Domitianus császár egykori stadionjában, amelyet vízzel töltöttek meg hajócsaták rendezésére. A navis - hajó szóból kapta a nevét az ellipszis alakját a mai napig megőrző tér, ahol máglyára tették (Kr. u. 305. január 21-én) a 12 évesen már keresztény hitet valló Szent Ágnest. A lángok azonban kikerülték őt, és a haja is hirtelen a földig nőtt, eltakarva meztelenségét. Mindebből egy barokk templom, a járdaszint alatt három méterrel a stadion óriás kövei, és a tér épületeinek pincéjében az ókori vízvezeték maradt meg. Karácsonykor azonban főleg a vásárosbódék érdeklik a rómaiakat, ahol a betlehem figuráit lehet beszerezni.
Az egykori Marcusok és Maximusok utódjai azzal sem törődnek sokat, hogy a Szent Péter téren tulajdonképpen a világ egyik legpogányabb helyén állnak, hiszen lábuk alatt valamikor az őrült Caligula anyjának a villája és a véreskezű Nero cirkusza állt ("rövid e-vel, mert Nérónak a kutyákat hívják!" - mondta a latinprofesszorom, és a Remus is rövid, mert a városalapító nem keverendő öszsze Rémusz bácsival...). Nero cirkuszában feszítették keresztre fejjel lefele Péter apostolt, majd gyolcsba csavart holttestét a csatornán menekítették ki a keresztények, és temették el a közeli római temető melletti katakombákban. A római gyerekek ma az idén Ausztriából érkezett karácsonyfán ámulnak, és nem törődnek azzal, hogy mellettük áll a város második legnagyobb (25,5 méteres) obeliszkje. Az egyiptomi Alexandriából hozták éppen Kr. u. 33-ban, és a legenda szerint az obeliszk csúcsán levő bronzgömbbe rejtették Julius Caesar hamvait.
A mai rómaiak mindezt nem tudják, mivel több mint kétezer év óta ebben élnek, és az Örök Város tulajdonosaiként számukra a Colosseum vagy az Angyalvár (Hadrianus mauzóleuma) olyan, mint a budapestieknek a Gellért-hegy. Ott van és kész. Csak a magyar turisták büszkék arra, hogy gyerekeik már hatévesen járnak a Forum Romanumon; a rómaiak nem sietnek, hiszen egész életükben akármikor elmehetnek, vagy ha nem fér bele, az sem baj. (A mai rómaiak tehát megerősítik azt, ami Spiró György regényében, A fogságban olvasható, miszerint Uri családja majdnem úgy élte le életét, hogy sohasem járt a Forumon.)
De mi volt az Urbsban 2005 évvel ezelőtt ugyanezekben a napokban? Mi történt, hogyan éltek a rómaiak, mit hallottak a "nulladik év" december 24. (die quatuor viginti decembris) éjszakáján, másnap vagy harmadnap a Gyermek Király megszületéséről, Máriáról és Józsefről, az istállóról, az üstökösről, a három királyról?
Semmit. Rendes munkanap volt Rómában. Azt sajnos nem tudjuk, hogy a hét melyik napjára esett december 24., de már véget értek a Saturnalia ünnepei. A téli napéjegyenlőséget, az ősi Saturnus isten idejére visszavezetett aranykort december 17-től három napig ünnepelte Róma apraja-nagyja. Ez volt az ókori karácsony, újév és karnevál, amikor a családtagok ajándékokkal lepték meg egymást, és feje tetejére állhatott a világ: megszűntek a társadalmi különbségek, a rabszolgákat gazdáik szolgálták ki, a férfiak nőnek öltöztek és fordítva, cirkuszversenyek, gladiátorjátékok, felvonulások követték egymást. Kockával kisorsolták a Saturnáliák királyát is. Korábban egy hétig tartott az ünneplés, de a szigorú erkölcsi és vallási rendet teremtő Augustus három napra korlátozta a tömegszórakozást.
December 24-én tehát már végük volt a piros betűs munkaszüneti napoknak, mindenki visszatért a munkába. A fehér tógás szenátorok a fórumon, a Via Sacrán a kúriába siettek tanácskozni, pedig legszívesebben az utca túloldalára mentek volna, a Subura negyedébe, ahol a nép lakott Róma legjobb kocsmáival és bordélyházaival. Volt, aki bigával hajtott a tökéletesen simára csiszolt és egymáshoz illesztett nagy kockaköveken, volt, aki saruban sietett ügyeit intézni (és volt, aki a napot lopta halálra idegesítve ezzel a költő Horatiust: "Éppen a Szent úton sétáltam, holmi kis apró / dolgon mélázgatva - szokásom -, szórakozottan, / s valaki rámront (csak névről ismertem odáig)! / Megfog, meglapogat: "Hogy vagy, te csodálatos ember?" / Erre: "Momentán jól - felelek. - Hát áldjon az isten!" / S hogy nem hagy békén: - "Mit akarsz?" - kérdem. Mire így szól: / "Művészféle vagyok magam is." - "Csakugyan? Gratulálok. / Most még többre becsüllek." S próbálnék leszakadni: / hol lassítok, hol gyorsítok, a szolga fülébe / súgdosok ezt-azt, én nyomorult, de a víz kiver, érzem, / végig a talpamig." Szatírák, I. 9. Kőrizs Imre fordítása).
Azt, hogy ez a nulladik év, a kronológiai forduló Krisztus előtt és után, senki sem gondolta. A rómaik azt tudták, hogy a 63 éves Augustus uralkodik felettük, császársága, pontosabban princepsége 31. évében, és végre békében élnek. Ha megkérdeztük volna őket, hányadik évet írják, azt mondták volna, hogy Cossus Cornelius Lentulus és Lucius Calpurnius Piso konzulpáros évében járnak (Krisztus előtt 1-ben) vagy azt, hogy Gaius Caesar és Lucius Aemilius Paulus nevével hoznak törvényeket (Krisztus után 1-ben). A nulladik év nem létezett (a nullát az arab számokkal a XIII. század elején a pisai matematikus Leonardo Fibonacci terjesztette el Európában). A történetíró Livius ab urbe condita, a városalapítástól számolta az éveket (de nem Kr. e. 753-tól, mivel ezt a dátumot sokkal később az ókeresztény Dionysius Exiguus vezette be). Livius 142 könyves históriai művéből alig maradt ránk valami, pedig Augustus Kr. u. 14-ben bekövetkezett haláláig megírta Róma történetét.
Augustus (Julius Caesar fogadott fia és utódja) a Palatinus-dombon épített palotában töltötte napjait harmadik feleségével, a nála idősebb Liviával. Nagy szerelem volt, hiszen Livia terhesen vált el első férjétől Augustusért, de a történész Tacitus szerint a méregkeverő asszony csak az első házasságából született fiát, Tiberiust akarta a birodalom élén látni. A Római Birodalom első császárnője lehet, hogy nem volt a leghamvasabb és a politikailag sem volt korrekt, de finom ízlését tanúsítják villájának tökéletesen fennmaradt, gyönyörű falfreskói.
Az ókorban már bőven aggastyánnak számító Augustus családja intrikáival volt elfoglalva: saját gyermek hiányában nem volt utódja, unokáját, vejét, fogadott fiait, kedvencét, Agrippát mind túlélte, lányát Ventotene szigetére száműzte. Jézus születésekor népszámlálást rendelt el a birodalmában. Ezt Lukács evangéliumából tudjuk: ezért ment a Dávid nemzetségéből való József Máriával Betlehembe. Róma lakossága megközelítette az egymilliót. Két hivatalos nyelven beszéltek, latinul és görögül, de Róma utcáin hallani lehetett hébert, perzsát, egyiptomit is.
A lakosság hangulata nem sokban tért el a modern kor emberétől: a rómaiak világégésből kerültek ki. Négy évtizeden át folyt a háború és a gyilkolás. Először Julius Caesart szúrták le, majd a Caesar-gyilkosokkal számoltak le. Közben feketelistákkal vagyonokat foglaltak le, családokat semmiztek ki, a polgárháborúban még Cicerót is lefejezték. A rómaiak legyőzték Pompeius kalózhadát; végigélték Antonius és Cleopatra szerelmét. Antonius az actiumi tengeri csatában halt meg, Cleopatra kígyóharapástól. Eközben az itáliai parasztok is fellázadtak, agrárreformot követelve: lemészárolták őket. Ezek után a római értelmiség pesszimistán látta a jövőt, és csak nyugalomra, alkotói békére vágyott, függetlenségét félredobva még Maecenas védőszárnyait sem vetette meg. A gazdag műpártoló birtokán épített felolvasóterem még ma is áll (a Santa Maria Maggiore-bazilika közelében). Hiába diktálta Augustus a hagyományokhoz való visszatérést, Rómában keleti misztikus filozófiák terjedtek el, a judaizmus, megerősödött a Sibylla-jóslatokba vetett hit. Mindenki változásra, új, szebb korra várt. Vergilius is, aki IV. eklogájában az új aranykort elhozó gyermek születését ünnepli, de a költő Jézus születésére már húsz éve halott, ahogyan Maecenas, Horatius, Propertius is, egyedül Ovidius él, de őt hamarosan száműzik Rómából. A város azonban virul és folyamatosan építkezik: már áll Marcellus színháza, a Pantheon, Augustus békeoltára és napórája, ebből minden megmaradt, egyedül a Palatinuson épített közkönyvtár pusztult el.
Hogyhogy nem hallottak semmit az isteni gyermek megszületéséről?
Nem meglepetés, hiszen a haláláról sem hallottak rögtön. Harminc évvel később - a hatvanas években - Szent Pál és Szent Péter eleinte még szabadon prédikálhatott az új kultuszok iránt nyitott Rómában, ahol a kereszténységet "idegen babonának" tartották. 64-ben, Róma felgyújtása után kezdődött az üldözés.
Paulus Rómában, Pompeius színháza közelében lakott házi őrizetben. A birodalom fővárosába tartva a Nápoly-közeli "Solfatara kénes barlangjaiban megfürdött aztán sétált fel és alá a parton a nép között... lehet, hogy elment egy délután cirkuszba. Végül is, római polgár volt... Néró többször is fellépett ebben a cirkuszban, kocsit hajtott és a vízi versenyeken is részt vett. Lehet, hogy Szent Pál valamelyik délután, fürdőzés közben, megnézett itt egy kocsiversenyt, vagy valamilyen gladiátori viadalt.... ült a cirkusz kakasülésén. Horácius már halott volt és Vergilius is halott volt. Szent Pál ült Puteoliban a cirkusz kakasülőjén és nézte, amint két vidéki másodrendű gladiátor megöli egymást. És tudta, hogy körülötte halott egy műveltség, s minden, ami ehhez a műveltséghez tartozik, a katonai hatalom és a jogrendszer is. Aztán, az előadás végén, felkelt a kőpadról, s ezen az úton, ahol most megyünk, elindult Rómába, hogy ott aztán börtönbe vessék, megöljék és megváltsa a világot" (Márai Sándor: San Gennaro vére). Szent Pált római polgárként lefejezték.
Petrus a Viminalis-dombon, a mai belügyminisztérium közelében szállt meg, Praxedes és Pudentia szenátorlányok házában; az Adriai-tengerről sót szállító Salaria úton keresztelte a híveket; a Forumon leleplezte Simon mágust; az Appián próbált meg kimenekülni Rómából, de visszafordult. A Forum mellett volt ma is látható börtöne. Innen vitték mártírhalálra Nero cirkuszába. Mivel nem volt római polgár, keresztre feszítették.
Amikor azonban megszületett Jézus, észre sem vették. De hát Rómában 2005-ben is ez van: a Szent Péter téren a pápa adja áldását, a bazilikával majdnem szemben a zsinagóga, ahol az idén pont most ünneplik a hanukát, az utcákon leterített szőnyegeken muzulmánok térdepelnek, a kínaiak a sárkányos újévükre készülnek, és ott, ahol a Fülöp-szigetiek imádkoznak, ezt a feliratot találtuk:
D M
M·ULPIUS·IANNUARIUS
SESQEQSINGAUG
TURMA VALERI BASSI
DOMI PANNONIUS
VIX ANN XXXXV
MILITAVIT ANN XXIII
MULPIUS PRIMUS TUR
EADEM HERES AMICO
BENEMERENTI PONENDUM CURAVIT
E feliratból sok más mellett megtudhatjuk, hogy a pannóniai Marcus Ulpius Iannuarius 45 évesen, 23 év katonai szolgálat után hunyt el, és az alvilági isteneknek oltalmába ajánlott sírkövét most egy keresztény templom őrzi.
