"Hiszek a sorsban, hogy nemcsak szabad, hanem kell is álmodozni. Nincs eleve elrendeltség. Az életét mindenki maga alakítja, és az a legfontosabb, hogy az elágazásoknál az ember a helyes utat válassza. Láttam egy filmben, és egyetértek vele, hogy az Univerzum minden élőlény számára megmutatja, mi a jó. Onnantól csak bátorság kérdése, hogy merünk-e arra indulni. Én megpróbáltam. Számomra ilyen elágazás volt, amikor elköltöztem otthonról, amikor munkába álltam, amikor jelentkeztem a Megasztárra, amikor a betegségem ellenére folytattam a fellépéseket, amikor változtattam a privát életemen és így tovább.

Nem azért került a nevem, Molnár Ferenc mellé a Caramel, mert szükség volt rá egy hétköznapi név mellé. Ez a becenevem, régóta megvan, tehát használtam. Egyébként szerencsésebb is így.

Nem szoktam gondolkodni azon, hogy példakép vagyok-e - mint azt néhányan állítják. Maradtam, aki voltam. Megnyertem egy versenyt, de rengeteg olyan ember van, aki nálam fontosabb és értékesebb dolgot csinál. Megtisztelő, ha valaki pozitív mintának tartja azt, amit képviselek, de az ilyen visszajelzések gyűjtése nem célom. Azért zenélek, énekelek és írok dalszövegeket, mert nem tudok nem zenélni, nem énekelni, nem írni. Egész egyszerűen csinálnom kell, ez is épp elég nagy felelősség.

Ez nem azért van, mert egy romatelepen nőttem fel, éhezésben, szegénységben. Ez a téma amúgy zavar is. Azt utálom a legjobban, amikor odajön hozzám valaki, és azt mondja: "nem szeretem a romákat, de te más vagy..." Nem vagyok más. Nem kellett kitörnöm vagy elszakadnom valahonnan. Ma is tartozom valahová, a családomhoz, onnan hoztam az értékeimet, és mindent, amit tudok vagy elérhetek, szeretném visszavinni a közösségembe. Ezért, hogy a családom büszke lehessen rám, és a magam örömére csinálom ezt az egészet.