Uram, ha tényleg kell magának, akkor válogasson össze a babaalkatrészekből egy figurát, de figyelmeztetem, hogy holnap már késő lesz, mert jön egy angol, aki az egészet komplettbe' elviszi! - ennyit mond az árus, és kérdően néz. Vastag szemüveglencséjén finoman gyöngyözik a pára. Mintha akváriumból pislogna kifelé; egy darabig türelmesen vár, aztán látja, hogy ebből nem lesz üzlet, legyint, és pakol tovább. A levegőből szutykos köd csöpög, zsong a Verseny utcai ócskapiac, hétvége van, karácsony előtti, ajándékkergetős hangulat. Az embermassza hullámzik, bugyog, mint a babfőzelék, a karácsonyi ajándékvadászat itt is ipari méretekben folyik.

- Ecthe Peru! - lép elénk egy enyhén kancsal fiatalember, és egy agyagból készült, romos indiánfigurát tuszkol felénk. Van még könyve (Dékán István: Partizánutakon, Szikra 1955.), hanglemeze (a Sevillai borbély román kiadásban), játékautó, fémtolltartó terminátorral díszítve (pléhboy), rozsdás habverő és egy úttörőöv is. Kicsit odébb régi tévét akar elsózni valaki.

- Hogy ennek rossz a képe? Ne tréfáljon uram, egyenesen gyógyító a sugárzása! Nézze csak meg a szemeimet! Véresek? Na ugye, hogy nem, pedig hajnalig ezt néztem...

Araszolnak a kincsvadászok, ki azért keres itt ajándékot, mert kevés a pénze, ki meg azért, mert unja a város ötlettelen és egyhangú kínálatát. Régi könyvek, porcelánfigurák, diafilmek, női kerti törpe kibukkanó keblekkel, kiváló dolgozó kitüntetés, Sokol rádió, üveghal, porcelán vécélehúzó, vastagon lakkozott szentkép, gipsz Jancsi és gipsz Juliska, egy rozsdás túlvilág dohos kincsei.

A Józsefvárosi piacon az idén az elemmel működő műanyag szatír a sztár. Ha valaki felemeli a pultról, gonosz röhögés közepette széttárja a kabátját, miközben rettenetes férfiassága az égre pillant. Ezerháromszázért tulajdonképpen olcsó, a korlátgyakorlatot bemutató, afféle örökmozgóként billegő, fröccsöntött artistacsalád pedig ötszázért egyenesen ingyen van. Kaphatók még fantáziamikulások, az egyik hullahoppkarikát pörget pocakja körül, a másik gitározik, a harmadik létrára mászik, a többit fényreklámba applikálták. A Mikulás-vonal egyszerűbb ajándéka a fényjátékkal felszerelt Mikulás-sapka, lásd még: "czapka mikolaja". A vicces kínálatban felbukkannak az autó hátuljára ragasztható matricák is, úgymint "Nyomjad csak, valahol már várnak a vesédre", valamint az "Öreg vagyok, lassú vagyok, mégis előtted vagyok" feliratú. Az idei esztendő másik sztárterméke az a szentkép, melyet a bukolikus hangulat fokozása érdekében villódzó fényjátékkal turbózott fel az élelmes tervező. Kedves ajándék továbbá a dobócsillag és a japán kard, mely egy arra sétáló határozott állítása szerint egyetlen suhintással szeli ketté a körúti villanyrendőröket, igaz mások szerint csak dísz, amellyel egy szottyadt banánt is bajos elnyisszantani. Egy biztos: az utóbbi évekhez képest a Józsefvárosi piac is egyhangúbb lett, úgy látszik a tréfás ajándéktárgyakra kevésbé fogékony a magyar, és ezt tudomásul vették a külföldi árusok is.

A Kőbányai bazár is tömény csalódás. Míg egy-két éve a vicces ajándéktárgyak mekkájának számított, mára feltűnően leszedált áruválasztékkal várja a vevőket. Két éve például roskadoztak a pultok a ravatalt idéző asztali óráktól, ciripelő műtücsköktől, valamint a multifunkcionális üvegrózsáktól, melyek nemcsak a Für Elise-t csipogták el, de mint kiderült: a mattüvegből készített virágfej erős kölnit is rejtett, amely helyi törzsi villongásokban vegyi fegyverként is bevethető volt. Most meg decens ruházati cikkek, szerszámok sorakoznak a pultokon, zoknik, pulóverek, szép rendben, csupa rendes holmi. Épp csak felbukkan itt-ott egy-egy Kiszel Tündét is felvillanyozó, ravaszul komponált bugyi vagy melltartóköltemény, egy-egy gipsz Einstein vagy fényreklámmal összeépített Szűz Máriá-s falióra. Összegzésképpen megállapítjuk: a kőbányai piac is izgalommentes terület.

A Jókai téren már nem is reménykedünk semmiben, így aztán nem is csalódunk: ásítva vonulunk az afrikai és keleti ajándéktárgyak, a sapkák, sálak, fa gyermekjátékok, bőrtárcák között, kicsit megmelegszik a szívünk, amikor utángyártott, korabeli fém reklámtáblákba botlunk, meg egy pólókollekcióba, melynek némelyikére Vágási Ferit vagy éppen Lenke nénit és Taki bácsit nyomták.

Végül feladjuk a küzdelmet, nem kergetjük tovább a tréfás, netán ízlésterroristák által előállított ajándéktárgyakat, tudomásul vesszük, hogy ez most komoly karácsony lesz. Tele áhítattal és fontos ajándékokkal. Már csak az emlékeinkben él a szextoll, a képkeretbe rejtett "utolsó cigaretta", meg az a hóviharcsináló üveggömb, amelyet néhány éve ugyancsak egy karácsonyi vásár idején vettünk, és a mai napig nem tudunk napirendre térni fölötte. Pálmafa alatt ácsorog egy zsiráf, és ha megrázzuk a gömböt, szép lassan belepi a hó.

Fröccsöntött artisták ötszázért