"1990-ben ugyan nagyon nehéz helyzetben voltunk, de gazdag ország voltunk, köztulajdonban voltak a bankjaink, az erőműveink, a szolgáltatóink, akkor még megvoltak az autópályáink, volt repterünk; ezektől mind megszabadultunk" - mondta tegnap Orbán Viktor. Ebből az autópálya-tétel nyilván nyelvbotlás. A többi politikai.

Miniszterelnökként 2000-es évértékelőjében még úgy emlékezett Orbán, hogy "1990-ben a magyar gazdaság a csőd szélén állt", de "mára minden más".

Ebben az időszakban következetes volt: 1990-ben egy rozzant hajóhoz hasonlított az ország, szakadozott a vitorlája, rozsdás a szerkezete, a belsejébe szivárog a víz. Menet közben kellene javítani, a hajókassza eltűnt - mondta egy 2000-es interjúban.

Egy év múlva a Vasárnapi Újságban - még mindig miniszterelnökként - úgy fogalmazott, hogy "1990-ben, a szocializmus öröksége miatt kétségbeesésre okot adó helyzetben lévő Magyarországból a magyar emberek tízegynéhány esztendő alatt mégiscsak Közép-Európa egyik szépreményű államát építették föl."

Érthetetlen volna ez a nagy változás, amely 1990-ben ismét a régi szép időket ismeri fel, ha nem találnánk erre magyarázatot, ismét csak Orbánt idézve: "A magyar társadalom ma kevésbé hasonlít az európai társadalmakhoz, mint 1990-ben." Ekkor 1996-ot írtunk, és a Fidesz ellenzékben volt, mint most.