Gráf agrárminiszter tegnap fél kilenckor felkereste a felügyelete alatt működő uniós kifizető ügynökséget (hivatalos nevén a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt), ujját a számítógép megfelelő gombjára helyezte és megnyomta. Csodás világban élünk: ez az egyetlen mozdulat 63 ezer magyar gazdálkodó felé indított el nagyjából harmincmilliárd forintot - ők már ma bizakodva érdeklődhetnek bankszámlaegyenlegük felől. A többieknek (további száznegyvenezer agrárvállalkozáshoz) a két ünnep között érkezik meg a támogatás. Biztosan kellemesebben telik majd nekik az év vége, mint egy éve. Törlesztési részletek, alkatrész- és vetőmagrendelések és talán valóban haszon is lesz az elutalt irdatlan mennyiségű pénzből. Termelő és üzleti partnere, szállító és beszállító most talán levegőhöz juthat egy kicsit sok év keserves számolgatása után. Ki merné állítani, hogy ez a pénz rossz helyre megy?

Alighanem senki.

Ám mégis akad pár szempont, amin érdemes elgondolkodnunk. A regisztrált szántóföldi termeléshez adott támogatási rendszert azért alakította ki az európai adminisztráció, mert így, a stabil takarmánypiac hátterével tervezhetővé vált az ágazat "nehézipara", az állattenyésztés is. Agrárközgazdászok eltérően vélekednek arról, milyen is az egészséges arány a két fő szektor között. Akad, aki az egyharmad-kétharmadra, mások a szezonálisan felfuttatott, majd visszafogott állattartásra esküsznek. Nálunk azonban bármelyik szempont szerint is vizsgálódunk, gyorsan ráébredhetünk, egészségtelen az arány: miközben a stabil támogatási pénzekkel megsegített, korábban kissé lesajnált gabonaágazatban megjelenik a garantált nyereség, a sertéstartók - például - pillanatnyilag kedvező helyzetük ellenére a tartós bizonytalansággal küzdenek. És számomra ezért okoz furcsa, nehezen meghatározható rossz érzést a gabonatermelés megizmosodása - egy olyan ország, mint a miénk, egyszerűen nem állhat be a garantált áras felvásárlás hátterével csak gabonahegyeket termelni. Fizikailag nem tudunk vele mit kezdeni. Érezhető a kormányzati szándék a már emlegetett termelési egyensúly megteremtésére, de ott meg a piac könyörtelen satuja szorongat: most kevés a sertés, tehát jó ára van, ha holnap sok lesz, nehezen lehet eladni.

Mindeközben azt is tudjuk, az uniós támogatási rendszer is éveken belül átalakul, a termelés helyett a környezetgazdálkodási és az úgynevezett extenzív termelési módszereknek jut majd több. A következő évek szakkormányzatának - érkezzen bármelyik politikai oldalról is - iszonyatos felelőssége lesz abban, hogy a magyar mezőgazdaság mindig lassan forduló hajóját a meglehetős biztonsággal kitapogatható új irány felé korlátozza. Hogy a most már érkező pénzek ne kényelmesíthessenek el sem parasztot, sem bürokratát.

A karácsonyi agrárpénz valóban levegőhöz juttat kétszázezer vállalkozást. Ez a most. A jövőről azonban bőven akad még gondolkodnivaló.