Októberi adatok szerint 22 673 fő kapott Magyarországon nyugdíjat a még a hatvanas években megkötött román- magyar egyezmény alapján, amely a nyugdíj folyósítását az állandó lakhelyhez kötötte. Így azok, akik Romániában érték el a nyugdíjkorhatárt, de Magyarországra áttelepülve magyar állampolgárként végül itt mentek nyugdíjba, már forintban és nem lejben vehették fel a járandóságukat. A fenti szám ugyanakkor nem csupán a nyugdíjaskorú áttelepülteket tartalmazza, hanem azokat is, akik szolgálati idejük egy részét már itt töltötték le: vagyis az ottani éveiket itteni munkaévekkel egészítették ki. - Az átszámítási elv roppant egyszerű volt. Egyrészt figyelembe vette az áttelepülni vágyó foglalkozását, vagyis azt, hogy Magyarországon ezzel a foglalatossággal mennyit keresett volna, illetve a szolgálati évek számát. Így jött ki a végső szám - magyarázza Jurth Gabriella, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság főosztályvezető-helyettese.

Leginkább viszont azok jártak jól - ezek számát megbecsülni sem lehet -, akik ugyan papíron áttelepültek Erdélyből, ám nyugdíjukat mégis ott költik el. Egy példa talán jobban megvilágítja mindezt. Egy Székelyföldön élő óvónő a letöltött évek után az ottani számítások szerint mintegy 3,5-4,5 millió régi lejnek megfelelő nyugdíjat vehetett volna fel. Ez az egyezmény elvei szerint átszámítva viszont nálunk már 52-53 ezer forintnak felelt meg. Ha pedig ezt az öszszeget nem itt, hanem Erdélyben költi el, vagyis visszaváltja lejre, már 7,6 millió régi lejt ér, azaz az eredeti összeg mintegy kétszeresét. A nyereség azonban adott esetben még több is lehet. A román átlagnyugdíjnak megfelelő 3-4,5 millió lejt akár 70-80 ezer forinttá is át lehetett konvertálni, ami viszont már közel tízmillió lejt is jelenthetett. Ebből persze le kell vonni a magyar állampolgárság megszerzésével járó költségeket. Ám ezeket legtöbbször a már itt élő családtagok állták, akik így kívántak valamivel nyugodtabb megélhetést biztosítani az átköltözni nem kívánó szülőknek, nagyszülőknek.

Sokan ezt ma is az anyaországtól igényelhető segítségnyújtásnak fogják fel. Olyan apró, de még megengedhető csalásnak, amely "jó értelemben és jó célokra" használja ki a két ország átlagnyugdíjának különbségét. E nélkül a "segítség" nélkül ugyanis a legtöbben csak vegetálnának - árulták el lapunknak a nevüket nem vállaló érintettek.

Ez az út azonban most már nem járható. A parlamentben hétfőn elfogadott magyar-román szociális biztonságról szóló egyezmény ugyanis már úgy rendelkezik, hogy az az ország folyósítja a nyugdíjat, amelyikben az illető munkaviszonyban állt.