A szétszabdalt hazai zöld mozgalomban ez a párt komoly szakértői bázisa és – különösen a Duna menti településeken jól kiépült – helyi szervezettsége alapján elismert, mérsékelt irányzatú erő. Mögöttük áll az Európai Parlament zöld frakcióját adó Európai Zöld Párt (European Greens), a nyugat-európai zöldek ernyőszervezete. A ZDSZ konferenciáját, ahogy a 2006-os választási felkészülés más lépéseit is a European Greens mellett működő Zöld Kelet-Nyugati Párbeszéd Alap támogatta.

A „zöld cenzusról"

Droppa György, a ZDSZ szóvivője szerint az újságírók egzisztenciaféltése, amely nemcsak az erodálódó diktatúrában, hanem ma is jelentős mértékben magyarázza túlzott önkontrolljukat, rendkívül magasra emeli a zöld szervezetek számára a médiához hozzáférés küszöbét. „Zöld cenzus” érvényesül a médiában – jelentette ki Droppa. – Ha pedig az újságíró éppen korrekt tájékoztatást adna, a szerkesztők nyúlnak bele cikkeikbe – fűzte hozzá. – Arra csak tippelni lehet, hogy milyen meggondolásból sértik meg ilyen módon az objektivitás és függetlenség elvét. Rejtett politikai szándékok éppúgy mozgatják a befolyásolási kísérleteket, mint egy-egy szaktárca apparátusába beépült lobbi, vagy egy-egy nagyvállalat messzire elérő keze – vélekedett Droppa György.

A méltánytalan szerkesztői eljárást a Zöld Demokraták is tapasztalják – folytatta. – Nem lehet véletlen, ha a velük készült híradós interjú anyagából a szerkesztő csak egy önmagában értelmetlen mondatot vág be, még a névaláírást is „eltévesztve”. Nem lehet véletlen az sem, hogy a Zöld Demokratákat gyakran és következetesen nem is említik még akkor sem, ha részben tőlük származó információk alapján, vagy éppen velük kapcsolatos témákat dolgoznak fel.

A ZDSZ szóvivője abban is tendenciát lát, hogy a média „a zöldeket” gyakran egy csoportként, és egyértelműen szélsőséges csoportként ábrázolja. A szélsőséges zöldeket persze nem is lehet másképp ábrázolni – folytatta. – De a zöldek között itt Magyarországon is vannak, ahogy Nyugat-Európában, „reallok” (a reallo a mérsékelt zöldek elterjedt nemzetközi megjelölése) és „fundamentalisták” – és a média erről a különbségről szerinte nem vesz tudomást. A Zöld Demokraták egyértelműen a pragmatikus, szakszerű, alku- és tárgyalóképes zöldek közé sorolják magukat – annál nagyobb értetlenséggel fogadják ezért a média zártságát irányukban.

Hogy ne csak a hangerő érvényesüljön

A ZDSZ szakértői egy esettanulmánnyal támasztották alá Droppa György gondolatait. A közelmúltban a Margitsziget körül kialakult ütközet médiavisszhangját elemezték. A 2006-os úszó Európa-bajnokságra tervezett szigeti uszodabővítés először „fundi” tiltakozást váltott ki, de végül szakszerűen fellépő „realloként” főszerepet vívott ki magának a ZDSZ. Keresztülvitték a kivágásra kijelölt fák jelentős részének megmentését, a beépített zöldfelület többszörös pótlását a környéken, és olyan alkupozícióba kerültek, hogy akár kétmilliárd forintos beruházásra is van esély a leromlott állapotú Margitsziget felélesztése céljából.

A Margitszigeten elért eredményeket a párt szakértői a ZDSZ és partnerszervezetei (Duna Kör, Duna Településszövetség, Környezetvédelmi Unió) sikerének tekintik. A médiavisszhang azonban saját értékelésük szerint sem tükrözte ezt a sikert. Akcióiktól és sajtómunkájuktól nagyobb hatékonyságot vártak. A jelek azt mutatják, hogy a befolyásos országos politikai erőknek nem érdekük egy felelős gondolkodású zöld politikai párt bemutatása, erősítése – szögezték le.

Az országos elektronikus média és nyomtatott sajtó szinte kizárólag a leglátványosabb epizód, a megmentésre kijelölt fák korszerű technológiával történő átültetése keltette fel. Ennek kapcsán a ZDZS elégedetten tapasztalta „a felelősségteljesen gondolkodó, elveihez ragaszkodó zöld párt szerepéről” szóló tudósításokat. Ez a téma azonban nagyon gyorsan lekerült a napirendről, és ezúttal sem sikerült elérniük, hogy ne keverjék össze a zöld pártot a „civilekkel”. Elégedetlenek azzal is, ahogyan a zöld párt szerepét – szerintük a valóságnak nem megfelelően – súlyozták a szerkesztők. Jellemzőnek tartják, hogy mindenfajta kontroll nélkül tarthatja magát az átültetett fák kipusztulásáról szóló hír is, ellenben a ZDSZ erőfeszítése ellenére sem adott hírt a befolyásos média az átültetett fák kipusztulását cáfoló információikról.

Droppa György a ZDSZ taktikáját úgy jellemezte: a Margitsziget-vitában nem először történt meg, hogy bár nem akartak konfliktust gerjeszteni egy környezetvédelmi ügyben, mégsem tehettek úgy, mintha a „fundik” és „reallok” közötti konfliktus nem létezne. Végül is felvállalták az ütközést – néhány különben nagyra becsült civillel is -, hogy ne csak a hangerő érvényesüljön…

A konferencián kiderült: a Zöld Demokraták között vannak, akik sokallják a Margitsziget-koncepció kidolgozására fordított erőforrásokat. Ilyen mélységben kidolgozott programra nincs erejük, mondják, arra pedig végképp nincs, hogy a176 egyéni választási körzetben is hasonló programot dolgozzanak ki. Mások úgy látják: a Margitsziget ügyében elért siker megérte a fáradozást, de az valóban pazarlás, hogy ezeket az eredményeket nem mutatják be a közvéleménynek. A média érdektelenségéért nemcsak a szerkesztők, hanem a zöld párt kevéssé hatékony sajtómunkája is felelős – mondták.

A zöldek nem értenek a sajtóhoz?

Elfogadta a ZDSZ meghívását Zöldi László, a magyar média egyik legkiválóbb ismerője. Zöldi László újságíróként, korábban az Élet és Irodalom és a Népszabadság szerkesztőjeként, a vidéki sajtóra specializálódott sajtótörténészként és médiakutatóként, Budapesten és vidéken is ismert oktatóként, valamint a Kárpátia sajtóügynökség vezetőjeként is tekintélyt vívott ki magának.

A ZDSZ konferenciáján a környezetvédők és a média kapcsolatának -– valódi súlyához viszonyítva kevéssé emlegetett – oldalát vizsgálta: hogyan jelennek meg a zöld témák a megyei és városi lapokban? Az elemzők figyelme leggyakrabban a z országos lapokra korlátozódik, pedig a megyei lapok példányszám és olvasottság tekintetében az országos politikai lapokat összességében messze túlszárnyalják – hangsúlyozta Zöldi László. Részletesen megvizsgálta a Pannon Lapok és a Springer-csoport lapjait, és úgy találta: nem a zöld témák mennyiségével van probléma, hanem azzal, hogy ezeknél a lapoknál egyfelől hiányzik a zöld témákkal foglalkozó újságírók környezettudatossága, másfelől éppígy hiányzik a környezetvédő szervezetek médiatudatossága.

A vidéki lapoknál megtalálhatók a legfontosabb témákra – cigányság helyzete, szociális témák – szakosodott kiváló újságírók, nincs azonban a környezetvédelmi ügyeknek egyetlen „megszállott” specialistája sem – jelentette ki Zöldi László. A zöldek viszont nem tesznek egyebet, mint eljuttatják az információkat a szerkesztőségekbe. Ezen túl nem keresik a kapcsolatot, nem nyújtanak háttér-tájékoztatást az újságíróknak. A környezetvédőknek nincs túl sok fogalmuk a hírértékről – folytatta Zöldi László -, és mivel hírérték nélküli információik nem jelennek meg, a kudarcból származik aktivistáik folyamatos sértettsége.

Tudomásul kell venni „zöld körökben”, hogy az újságíró „lusta” – fogalmazott a médiaszakértő. – Az az információ, amellyel sokat kell dolgozni, nem kerül be a lapba. A zöldeknek tehát „sajtószerűen”, „médiaszerűen” kell a számukra fontos információt tálalni, hogy az az újságíró számára is használható legyen – fejtette ki Zöldi László.

A zöldek gyöngeségének legfontosabb okait abban látta, hogy a magyar civil világ gyönge, hiszen gyönge a polgárság is. „Polgár az, aki figyel, hogy mit hagy maga után” – utalt Máraira.

Vannak azonban stratégiai okai is a zöldek harmatos teljesítményének . A zöldek legtöbbje az országos sajtót bombázza értesüléseivel, pedig ennél sokkal nagyobb az összesen egymillió példányban megjelenő megyei sajtó befolyása. A jellemzően helyi érzékenységeket érintő környezetvédelmi konfliktusoknak pedig a szinte mindenkihez elérő ingyenes helyi lapokban is meg kellene jelenniük. A zöldeknek persze a sajtó más-más térben, más elvek szerint működő típusait különböző módszerekkel kell megközelíteniük – figyelmeztetett Zöldi László. – Az országos sajtóra a politikai tömbösödés jellemző, ezek megengedhetik maguknak a nyílt politikai-ideológiai kötődést. A megyei lapok külföldi tulajdonban vannak, és monopolhelyzetet élveznek. Ennek az a következménye, hogy helyi szinten „magyaros kiegyensúlyozottság” érvényesül: a megyei lapok jóindulatú semlegességet tanúsítanak a két nagy politikai erővel szemben, a kis pártokkal viszont nem állnak szóba, ami a zöldek dolgát is megnehezíti.

Zöldi László szerint ugyanakkor a „kiéheztetés” taktikáját is alkalmazzák a megyei lapok a pártokkal szemben: az áfaváltozásokon elszenvedett sok milliárdos veszteségre a kiadók a politikai témák visszaszorításával válaszoltak. Abból indulnka ki, hogy ha a pártok közlési lehetőséget akarnak, fizessék ki a hirdetések árát.

A zöldek mozgásterét mindez nem szélesíti. Mégis nyíkólhat azonban lehetőség számukra is, hiszen „egy Ruhr-vidéki laptulajdonos számára fontosabb lehet a magyar pártpolitikánál a tulajdonába tartozó lapok olvasóit érintő zöld ügyek felvállalása – érzékeltette Zöldi László.

„Nem vagyok postaláda”

Egy zöld pártnak semmi esélye bekerülni a magyar parlamentbe – vélekedett Szabó Gábor, a Heti Világgazdaság vezető környezetvédelmi újságírója. - A rendszerváltás utáni öt választás mindegyikén rosszul szerepeltek, és megerősödésükre ezúttal sem látszik esély.

Az országos sajtó részéről normális reakció, hogy távol tartják magukat a párttá szerveződő zöld mozgalmaktól, mondván, hogy „jöjjön a fizetett hirdetés” – folytatta Szabó Gábor. – „Miért vegyek én mint szerkesztő komolyan egy pártrendezvényt? Nem vagyok postaláda.”

A civil környezetvédő szervezeteknek a zöld pártoknál sokkal több esélyük van a sajtóban a megjelenésre. Ezeknek a szerkesztők is szívesebben adnak szót, mint a zöld pártoknak. Szabó Gábor úgy vélekedett, a törvényhozás befolyásolására is inkább van módjuk a civileknek, mint a bejutással hiába próbálkozó pártoknak. A civil környezetvédők ugyanis több alkalommal is sikerrel lobbiztak parlamenti képviselőkkel együtt a szükséges törvénymódosításokért.

A HVG újságírója azt tanácsolta a zöld pártok vezetőinek, hogy ha vannak is ellentéteik a civil zöld szervezetekkel, ez ne csapjon át látens „civil-ellenességbe”. Sehová sem vezet, ha „burkolt politizálással” vádolva eltávolítanak maguktól tekintélyes zöld civil szervezeteket, amelyek sikerrel védelmeznek környezetvédelmi érdekeket.

(NOL)

Fák a Margitszigeten - még állnak