Ha erősödnek a városok, erősödik az agglomeráció és a környékbeli városok, a környékbeli városokkal izmosodnak a kistérségek. Nincs értelme ilyeneken töprengeni.

Azon már sokkal inkább, hogy jó, legyen így, legyenek fejlesztési pólusok a városok, de: miként fejlődjenek? Honnan teremthetők elő a források? Nyújtanak-e valódi lehetőséget ehhez az uniós milliárdok, amelyekért oly erővel küzdött meg ez a kormány, hogy még az ellenzék tétova, félszavas elismerését is elnyerte? Mert ha már Orbán Viktor is politikai sikerről beszél Gyurcsány Ferenc kapcsán, az legalábbis elgondolkoztató. Ugyanúgy elgondolkoztató az is, hogy gazdasági kudarcot említ a brüsszeli megállapodás kapcsán, és mint sokszor, ezúttal is jó helyen kapiskál, a gazdasági jelző helyénvaló, a kudarc viszont ebben az esetben túlontúl távlatos, legalább annyira, mint a diadalmas előrejelzések. Így is, úgy is eldőlhet minden. De: a keretek most már valóban megvannak, a lényeg azonban e ponttól kezdődően a tartalom. Tartalmi megközelítésből: becsüljük az uniót, de ne becsüljük túl. A tekintetben legalábbis semmiképp, hogy az unió kényszerítene ránk tartalmi elemeket, merthogy nem teszi. Nincs kötelezően előírt autópálya-fejlesztés, nincs kötelezően előírt iparfejlesztés, keretek vannak, ezeket a kereteket pedig belülről kell kibélelni.

Csakhogy - s álljon itt figyelmeztetőül Kuncze Gábor fájdalmas-keserű mondata, amit akár az is képletessé tehet, hogy a parlament utolsó ülésnapján hangzott el - a politikai elitnek már nincsenek közös mondatai. Közös mondatok híján pedig a tartalomban igencsak nehéz kiegyezni.

Persze vannak tartalmilag már jól alátámasztott ügyeink is, igaz, a tartalmi konszenzust ebben az esetben elősegítette, hogy ahhoz viszonylag kevés szereplő kellett: az ellenzék például nem. Így a politikai egyezség jelei körvonalazhatók a nyugdíjkorrekció, a bébikötvény, a szociális ellátások, a rászorultsági elv és a szegénység elleni föllépés terén. Ezek egy irányba mutató lépések, s bízvást ide sorolható az egyházi oktatási intézmények állami támogatása kapcsán kialakult vita is, amely egészen furcsa irányba vitte az ellenérdekelt feleket: ugyanúgy elképesztő diákokat tanulóidőben utcára vinni egy olyan témában, amiből egészen bizonyosan nem értenek semmit, mint amennyire elképesztő a látszatemelés, hogy egy (!) forinttal lesz több az egyházi iskolák gyermekenkénti támogatása.

Megvan hát a költségvetés, amelynek politikai, társadalompolitikai tartalma egyértelmű. A kérdés ebben az esetben épp ellenkező előjelű, mint az uniós források kapcsán: ott a keretek világosak, a tartalom nem, a költségvetés esetében a tartalom elég jól látszik, a keretek viszont annál homályosabban. Ha csak keretként nem fogadjuk el valamennyi szakértő szinte kivétel nélkül hangoztatott véleményét: megvan a költségvetés, jó, de a választások után drákói pénzügyi szigorral kell fellépni. És nem csak a keretek miatt. Hiszen keretek nélkül a tartalom elvész. És - visszatérve az unióra - igaz ez megfordítva is.