"De nemcsak a delfinek bájos közelsége volt az aznapi látnivaló. A hatalmas öböl maga volt India társadalomkritikája. Az állami hatalom, a gazdasági hatalom és a pór népség egy-egy szimbóluma az öböl három oldalára biggyesztve. A legkülső sarkon emelkedő hegy tetején, sűrű növényzet mögé bújtatva a kormány épülete feküdt. A hajók nem mehettek közel, mert az építményt parti őrség védte. Egész nap motorosok cirkáltak a biztonsági sávban, és nemhogy ezt a határt megközelítettük volna, de még a hajó orrát sem merték abba az irányba fordítani. Ott lakott ugyanis az állami hatalom. Az pedig szent. Látszott azért, hogy nem egy barátságtalan irodaházról van szó, hanem egy bazinagy luxusépület magasodik a pálmák fölé. Hatalmas teraszokkal, féltetőkkel minden irányba. El tudom képzelni, kik,és hogyan pihenték ott ki a kemény hivatali munkát. A dorbézolásokról vajon mit mesélhetnének azok a falak. Az államnak viszont elégedett zombikra van szüksége, így pontosan megértettem, hogy ez nekik jár.

A hivatalnokok palotájával pontosan átellenben, az öböl másik oldalán pedig az a börtön állt, amiről Andy olyan borzongva mesélt. A rosszfajta plebs gyűjtőhelye. Állítólag a környék legnagyobb börtöne, ahol összesen hét szinten tartották fogva az elítélteket. Ezt nem lehetett úgy elsőre tudni, ugyanis mindössze két düledező épületcsoport emelkedett ki a földből. Az egyik a nőknek, a másik a férfiaknak. A többi hat szintet viszont már a föld gyomra rejtette. Elképesztő volt az egész. Oda már bátran behajthattak a csónakok, sehol még egy fegyveres őr sem volt, így mi is egészen közel mentünk az épület alatti sziklafalhoz. Az ablakokban, a rácsok között emberi kezek és arcok jelentek meg, vadul integetni kezdtek, és valamit kiabáltak is, de azt már nem értettem. Döbbenten és szótlanul ültünk mindannyian, rettenetes látvány volt.

És hogy a tőke se maradjon ki a pajkos öbölépítkezésből, a börtöntől párszáz méterre, a másik kimagasló hegytetőn állt egy indiai gyémántkereskedő villája. Vagy inkább palotája. Olyan volt, mint egy miniállam. Saját kápolnával, bálteremmel, a legkülönfélébb épületekkel, kertekkel, vízeséssel. A legfelsőbb fokon. A birtok alatt a tulajdonos gőzhajója vesztegelt, amin szorgosan tett-vett a személyzet, és ezzel lett teljes a kép. Kiderült, hogy a gyémántkereskedő csak évente egyszer jön ide, és olyankor hatalmas partit rendez, amire az egész balivudi sztárpereputty hivatalos. Akkor egyszer fut ki a hajó is, másnap viszont mindenki szépen hazamegy, a személyzet pedig gondozza tovább üresen a birtokot az év többi napján.

Ezek ott hárman mind egymásra láttak. Az állam, a tőke meg a plebs. Igaz, az elítéltek közül csak a kivételezett helyzetű, első emeletieknek volt korlátlan bámészkodási lehetősége, de egy kis diszkrimináció semmiképpen nem hiányozhatott. Ők hárman voltak az öböl lakói, közöttük pedig ott úszkáltak a fénylő testű delfinek, hogy a végtelen szabadságnak is legyen alternatívája. It’s India."

Tovább az India Gyógyszálló blogba...