A földi halandó gyakorta nehezen igazodik el a saját országa gazdaságáról rázúduló számok között. Egy csokorra való ismeretanyag az Európai Unió egyik alapítójáról, a Magyarországon kevéssé ismert - nem egészen fél millió lakosú - Luxemburgról azonban valószínűleg érdeklődésre tart számot.

A Ferihegy környékén élők joggal panaszkodnak a magas zajszintre, az éjszakai fel- és leszállásokra. Luxemburg nemzetközi repülőterén - amely a világ legnagyobb csak-cargo légitársaságának, a Cargoluxnak a bázisa - az idei esztendő első 5 hónapjában 23 százalékkal növekedtek a 23 óra és reggel 6 óra közötti landolások és indulások. A személyszállító gépek ezen időszakban ugyan csökkentették érkezésüket és indulásukat, ezzel szemben a légi teherszállítás hasonló adatai 58 százalékkal emelkedtek (a fel- és leszállások teljes száma 24 ezer körül alakult). Mivel a kormánynak presztízskérdés a társaság központjának Luxemburgban tartása, ezért jelentős intézkedéseket tesz a zajszint csökkentésére. Ezen intézkedések része többek között a környéken lakók anyagi támogatása abban az esetben, ha házaik nyílászáróit kétrétegűre cserélik.

A repülőtérről irány a vasútállomás, természetesen vonattal. Ez Luxemburgban is csak álom még, bár választási kampányában politikusok hada tett ígéretet arra, hogy a projekt megvalósul. Lassan már egy évtizede. Ismerős, ugye? Az azonban elvitathatatlan, hogy az EU legpontosabb vonatai a nagyhercegségben közlekednek. A járatoknak csak összesen 5 százaléka ér késve a célállomásra. A legtöbb utas a 80 ezer lakosú főváros pályaudvarán fordul meg, naponta mintegy 15500 ember.

Mint a világ sok országában, a pályaudvarok környéke Luxemburgban sem számít a legelegánsabb környéknek. Bár a bűntények elkövetésében nem feltétlenül foglal el vezető helyet a szomszédos néhány utca (itt minden méret igen kicsi), az ország egyetlen büntetésvégrehajtó intézete szűknek bizonyult. 613 rabot tartanak ott fogva, és az 2 százalékkal meghaladjat a fegyintézet kapacitását. Megdöbbentőbb adat, hogy az ezredforduló óta az elítéltek száma 60 százalékkal növekedett, és a cellalakók háromnegyede külföldi.

Maradjunk továbbra is a külföldieknél, azonban nem a bűnözőknél, hanem azoknál, akik ellen - legalábbis jelentős részük ellen - hazájukban mások követtek el bűnt. A koszovói háború óta Luxemburgban 8975 menekült-kérelmet regisztráltak, amelyből 383-an kapták meg az itt maradáshoz szüséges menekült státuszt, 866-an kaptak hosszútávú tartózkodási lehetőséget, míg 380-an ideiglenesen maradhatnak. Az elmúlt időszakban 1768-an önként hazatértek, 354 embert kitoloncoltak és mintegy 1000-en tartózkodnak illegálisan az országban. Közülük 750-en kaptak a kormánytól felszólítást a távozásra.

Természetesen nem minden külföldi "persona non grata" Luxemburgban. Miközben az elmúlt 20 évben a munkaerőpiac 161 ezerről 300 ezerre növekedett, ugyanezen időszakban a szomszédos országokból (Németország, Belgium, valamint Franciaország) naponta ingázó dolgozók száma 20 ezerről 115 ezerre nőtt. Ez a közel hatszoros növekedés főleg a környező régiók emelkedő munkanélküliségi rátájának következménye. A Statec, azaz a helyi statisztikai hivatal számításai szerint amennyiben a bevándorlás lett volna a munkaerőpiac egyetlen forrása, úgy az ország lakossága ma 700.000 lenne, azaz 250 ezerrel több, mint ahányan jelenleg itt élnek. Szükség is van a nagyszámú "luxemburgira", ugyanis a kormány hosszú távon jelenleg bennük látja az elöregedő lakosság szociális juttatásainak fedezését.

Frankhonból érkezik az ingázók több mint fele (52 százalék), a másik közel 50 százalékon nagyjából azonos mértékben osztozik Belgium (27 százalék), és Németország (21 százalék). A nagyszámú - egyébként saját országában élő - külföldi határon túli munkavállalását könnyen megérthetjük az alábbi számokból, amelyek egy kétgyermekes, kétkeresős gyári munkás család átlagos éves nettó bevételét mutatják.

Mint az előbbiekből látható, Luxemburgban dolgozni jó; különösen az ingázók helyzete jobb, mint saját hazájukban. Azonban kutatás-fejlesztés nélkül egy ország hosszú távon nem tudja biztosítani azt a versenyképességet, amely Luxemburg esetén például számos világcég ide településében nyilvánult meg. Ezen a területen pedig a nagyhercegségnek igencsak van mit pótolnia. Míg a 15 korábbi EU-tagország GDP-jének átlagosan 1,93 százalékát fordítja kutatásra, addig itt ez a szám csak 1,78 százalék, ami igen jelentős különbség, hiszen Luxemburgban a legmagasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Csekély vigasz, hogy a 3 százalékos lisszaboni cél bizony másoknak is igen messze van.

Kutatás-fejlesztési tevékenységben ugyan nem jeleskedik Luxemburg, de az ENSZ "Emberi Fejlődés Indexe" (Human Development Index - HDI) alapján alig marad le a dobogóról. Ez az index az emberi fejlődés három alap-kritériumát hasonlítja össze. Ezek a születéskor várható életkor, az írástudás és beiskolázottság foka, valamint a nemzeti jövedelem. Ezen hármas kielégítésében Luxemburg az előkelő 4. helyet foglalja el Norvégia, Izland és Ausztrália mögött. A születéskor várható életkor 79 év, a lakosság 99 százaléka írástudó, és az egy főre eső nemzeti jövedelem (2003-as adat) 62300 dollár. A fenti számok óriási fejlődést takarnak, ugyanis 1975-ben Luxemburg még csak a lista 20. helyén állt.

Akárcsak a HDI-ben tapasztalt előretörésben, ugyanígy a szélessávú internetezésben is hatalmasat lendültek a mini-állam polgárai. A DSL-t használók száma 2004 óta megduplázódott, és ez év végére eléri a 60000-et (a népesség száma 450 ezer). Luxemburg hosszú ideig messze lemaradva kullogott ezen a területen is, de az árak jelentős csökkenése növelte a szörfözők étvágyát.

Apropó, étvágy. Vajon tudja-e a magyar olvasó, hogy Luxemburgban található a Michelin Guide, azaz a francia cég éttermeket és szállodákat rangsoroló kiadványa által adományozott csillagok legtöbbje? Persze csak négyzetkilométerre vetítve, de az eredmény így is hízelgő. Az előző odaítélés óta eltelt időszakban ugyan 3 éttermet megfosztottak a rangos kitüntetéstől, de az ország ennek ellenére is 9, egyenként 1- illetve 2-csillagos vendéglővel várja az ínyenceket.

Mint láthattuk, Michelin csillagokból igazi hullás volt, az éttermek negyede vesztette el a kitüntető jelzést. Ennél is sűrűbb azonban a csillaghullás, ha a tönkrement vállalkozások számát vizsgáljuk. Az 1998-ban alapított cégek közül ugyanis csak 51 százalék maradt talpon 2003-ig. A redőnyüket lehúzó cégek az 5-éves perióduson belül is jelentősen növekvő tendenciát mutatnak. Egy év után még "csak" 12 százalék, három esztendő elteltével azonban már 34 százalék, hogy aztán az ötödik év végére minden második vállalkozás csődöt jelentsen. Az 1999-2002-es időszakban évente 2200 cég ment tönkre, amelyek 90 azázaléka a szolgáltatási szektorban nem tudott talpon maradni. Az érem pozitív oldala, hogy ez idő alatt évente átlagosan 2900 céget alapítottak, így a 2003-ban aktív üzleti tevékenységek száma meghaladta a 27000-et, azaz 5 ezerrel magasabb volt, mint 6 esztendővel korábban.

Földes György
Luxemburg