"Miért látok ilyen sok boldogtalan embert?"
Dr. Csernus Imre pszichiáter volt a NOL-fórum tegnapi vendége, akit a Ki nevel a végén? című legújabb könyve kapcsán a NOL-blogon kérdeztek olvasóink.
Vitaindítók: Ott vagyunk a Pokolban. A gyerekek sodródnak, szétesett személyiséggel"
"A családban kamuzás folyik, sokszor nincs felelősségvállalás"
"Mit jelent manapság médiasztárnak lenni?"
"a sok lenyelt feszültség következtében puskaporos hordó-effektus alakul ki"
Igaz-e az, hogy a gyerek csak 6 éves kora előtt nevelhető igazán, és ha akkor elhanyagoltuk, később már nem pótolhatjuk be?
Dr. Csernus
Főnökeinkkel szembeni frusztrációnkat ne a gyereken vezessük le
Van valamilyen kimutatásarról, hogy ez a fajta leszoktatás eredményesebb mint a hagyományos? Haa hagyományos elvonókban mondjuk 1oo-ból, 5 hagyott fel a droggal,akkor Csernusnál ez a szám mennyi? És mennyi "tiszta" idő után lehet mondani, hogy valaki tényleg leszokott?
Dr. Csernus:
Nem tudom, hoyg nálam ez a szám mennyi. Azt tudom, hogy százból sok. Azis igaz, hogy ez a száz általában olyen emberek, akik tudatosanszerettek volna változtatni. Ha valakit a mentő vagy a szüleikényszerből hoznak elvonóra, annak óriási része nem fog leállni. Azerőszak az erőszakot szül. Ezért a mai napig igyekszem megszűrni,kiszűrni a kényszert, mert csak olyan emberek tudnak talpra állni,akiknél a változtatási döntés szívből jön. Nem a drog nem használatajelenti azt, hogy valaki leállt, hanem az, hogy a mindennapi életét,konfliktusait, barátait, párkapcsolatát hogyan tudja kezelni, megélni.Ha valaki ezt stabilan jól teszi, akkor mondható, hogy stabilanleszokott a narkóról.
Aki a Vásott kölykök műsorában részt vesz, azt nem tekintem mérvadónak mint pedagógiához, családhoz értő embert.
OK. Beismerem, hogy dühít dr. Csernus, mint árucikk. Meg, hogy vevő is van rá. De legjobban az dühít, hogy már csak erre képesek reagálni az emberek. Árnyaltabb, halkabb hangot már nem képesek meghallani. (...) Atársadalmi folymatokat visszafordítani nem lehet. Az alakításáhoznagyobb erők, tömegek összefogása, igénye kell/ene. Ebből következik,hogy a család atomizálódása, a sérült , szeretetet nem tanult fiatalokszáma növekedni fog. És ezen EGY "sokkterápia", EGY ember nem segít.Ezt pedig Csernus doktornak is tudnia kell. Ne hazudja Önmagának azt,hogy hatásos lehet néhány szó, néhány könyv, cikk (amit úgyis azokolvasnak el, akiket vagy nem érint, vagy már maguk is tisztában vannakaz elmondottak igazságával)! Vállalja be, hogy a társadalom, a szülőklelkiismeretének ?ébresztője? szerep ugyanolyan önmutogatás, mint amédiában vállalt szerepei!
Hagytam magam provokálni!:-)))))
Amúgy ezt szeretem "Dokiban". Iszonyatosat tudnék vele ordítozni!:-)))
Dr. Csernus
Az utóbbi időben alig ordibálok, de ha kedves Hiúz szeretne velem,akkor adja meg a számát, felhívom. A kommentárjára visszatérve az, hogyordibálásra reagálnak az emberek, az a mai kor vívmánya, mivel azárnyalt hangot, reklámot, meg sem hallják, megsem látják. Ezért areklámok is az utóbbi időben egyre erőszakosabbak, agresszívebbek,mivel az emberek csak erre kapják fel a fejüket. Társadalmifolyamatokat visszafordítani lehet, mivel hálistennek nem egyedülvagyok, nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik már nem a klasszikussablon módszerekkel szeretnék nevelni a gyerekeiket, hanem egyrefontosabb a nevelésben és az önmaguk életének a megélésében is azérzelmeik, érzéseik kinyilvánítása, megmutatása is. Ennek következtébenezeket az elszúrt társadalmi folyamatokat már sok-sok ember sajátéletében másként csinálja. A tanácsadás és az erőszakos hittérítésközött az a különbség, hogy a tanácsadásnál az illetőt megkeresik, akikülönböző alternatívákat ajánl fel. Ezt csinálom én. A könyvet nemkötelező megvenni. Csak egy ajánlat.
Várom a telefonszámát!
Sokkol ismét a doki, ez a szűkebb szakterülete, mint ahogy a tévéműsorából megismerhettük. Sokkterápia.
Vágjunkaz arcába mindent válogatlanul a delikvensnek, mit sem törődve azzal,hogy ebből mennyit tud érzelmileg feldolgozni, vagy képes-e egyáltalána belátásnak arra szintjére jutni, amit ő szeretne elérni.
Akönyvéből az tűnik ki, hogy a hozzá kerülő halmozottam hátrányosesetekből vonja le gyakran erős, sokkoló ámde felületes és közhelyesnézeteit az egész családról. Mintha azt állítaná. Ha ilyen esetekvannak, akkor szar az egész.
Kérdésem: Miért hiszi azt, hogy sérült, bántott, elhanyagolt emberek arcába vágva sokkoló igazságait azok ettől meggyógyulnak?
Dr. Csernus
gyerekek már azelőtt érzékelik a szülőkközötti irgalmatlan feszültségeket, mielőtt ezt akár bevallanákönmaguknak is
Közhelyadott helyzetben használva a legnagyobb igazságtartalommal bíró dolog.Az általam, a könyvben szereplő pedagógus, szülő és serdülő által leírtdolgok már sok helyen megjelentek, de ezeket hajlamosak vagyunkelfelejteni. A "sokkoló igazságok" kimondása nem fogja meggyógyítani afent említett embereket, hanem esetleg hozzásegíteni ahhoz, hogy ezeketaz önátkúrásokat az illetők elkezdjék akarni megváltoztatni. Aváltoztatás mindig úgy indul, hogy először kimondom azt, ami fáj,amivel becsapom magam. Ha a kimondás nem következik be, akkor nincsváltoztatás sem. Persze lehet kiszakadt zsebbel mászkálni évekenkeresztül és pakolni bele a lóvét, de az illető ne csodálkozzon azonsem, ha soha nem lesz lóvéja, miközben ő állítja azt, hogy a zsebe aznem lyukas.
A kimondás a változtatás első lépése.
Azt hallottam,hogy legújabban lehet, sőt kell is mondani a gyereknek, hogy szép, sőt,folyamatosan erősíteni kell benne a kezdetektől ezt a tudatot, mertúgyis annyi baja lesz az életben, legalább ebben az egyben legyenbiztos. Feltéve, hogy egyéb értékeket, pl. szeretetet, önzetlenséget,stb. is beleoltanak a kicsibe, dr. Csernus ajánlja-e a külsőre irányulómegerősítést vagy sem?
Dr. Csernus
Pozitívmegerősítés is éppúgy szükséges, mint a negatív. A dícséret erről szól.Az is biztos, hogy sokan közülünk mindezt nem tudjuk megtenni.Szükséges megtalálni az egészséges egyensúlyt a dícséret és a negatívkritikák között. Ha valaki csak a rosszat hallja, akkor el fogja hinni,hogy ő csökkent értékű. Ha valakinek az ellenkezőjét mondják, akkor aztfogja hinni, hogy ő az isten. Egyik sem a valóság. A jó nincsen rossznélkül. Ezért a dícséret elengedhetetlen a kiegyensúlyozott léthez. Nema külsőre irányiló megerősítésre gondolok csak, mivel az ápoltságmegléte egy embernél fontos, de éppúgy fontos a csiszolt belőszépségének a kimondása is.
beolvaso
Szerintem Csernussajátos médiapszichiáteri helyzetéből következően jellemzőek abulvármédiából vett szemléltető példái. Furcsa, hogy azt kritizálja,amiben ő maga is fürdik, a bulvármédiában. Ugyan ő a saját keménymunkájára hivatkozik mindig, pedig újabban úgy fest, mintha ő is csak"híres akarna lenni bármi áron". Ahogy önéletrajzi könyvében írja,korábban a dílerkedéstől se riadt vissza, most meg ebben amédiposványban kényszerül dagonyázni. Szegény.
A doktortevékenysége, könyvei, meg ezek az idézetek is jól mutatják azt, amitGordon W. Allport "bulvárgondolkodásnak" nevezett. Azt a hajlamot, hogybonyolult helyzetekre egyszerű magyarázatokat keresünk.
Kérdésem:Hogy érzi magát az olyannyira kritizált bulvármédiában? Nem fél attól,hogy profitért megcsinálták, fel- és kihasználják, aztán mehet ő islevesbe?
Dr. Csernus
A bulvármédiában azutóbbi időben alig szerepelek. Minden eszközt megragadok, hogymegszűrjem azokat a médiumokat, ahol mások szeretnék, hogy megjelennék.Ennek következtében úgy érzem, hogy a médiában történő szerepléseknekvéget vetek. Elsősorban és csakis orvos vagyok. Azt tudom, hogyprofitért megcsináltak, fel- és kihasználtak, de ugyanazt kontrábanmegcsináltam én is velük. Ezt egy pár tévés személynek elmondtam alegelején, hogy a médiát arra használom fel, hogy belső lelkifolyamatokról egyszerű szavakkal különböző üzenetekkel juttassak elakár 8 általánost végzett embernek is. Mindezeket a dolgokat,amelyekről beszélek, nagyon sokan fejlett nyelvezettel, sok helyenmegfogalmazták, megjelentették. Azokkal, akik a bonyolult szövegeketnem értik, nem sokan foglalkoznak, pedig a szakiskolát végzett szülőkis éppúgy nevelnek gyerekeket, mint magas végzettségűek.
Nem dagonyázok a médiaposványban.
Gyakran panaszkodnak családok, hogy "rossz" a gyerek, akárhogy fegyelmezik. Aztán másoknál a fegyelmezés túl sok lett, túl "jó" a gyerek. Érdekes,hogy a "rossz" gyerek gyakran soha nem hódol be, az életben pedigsikeresebb lesz az agyonnevelt gyereknél. Ostoba helyzet! Mi a gyakorlat, és hol vétenek hibát a szülők? Mi van akkor, ha a verés egy pótcselekvése a szülőknek?
Dr. Csernus
a bántást otthon komolyabb következményeknélkül megtehetjük, a másik úgyis megbocsájt
Főnökeinkkel szembeni frusztrációnkat ne a gyereken vezessük le. Mivel nem ő tehet erről, hanem a főnök.
Hi! Elolvastam a könyvet,hát egyetértek mindenben, amit a Doki írt. Belőlem is pontosan ígycsináltak zombit a szüleim 30 éven át, na meg én magamból, ahogy le vanírva a könyvben. Én nem haragszom rájuk, velük is ezt csinálta azanyjuk, meg a nagyanyjuk, meg a dédapjuk. Amikor ezt elfogadtam, attólszámítva lett jobb a viszonyom velük. Élek, sokkal jobban vagyok,köszönöm a Dokinak.
Nagyon sok szülő kényelemből (mindig lehet agyerekre hivatkozni), társadalmi elvárásból (a szomszéd Pistinek isvan), önzőségből (ne maradjak egyedül) vállal gyereket, majd sok nő agyerekre fogja, hogy a "szemét kis ****" miatt nem lehetett karrierje,mert ő "feláldozta" magát. Kérte a f***om! Hah. Egy ember megérzi, hanem szeretik őt!
Doki, tökre tetszett a könyv, de rövid volt, és még jobban tetszett volna, ha egyedül írod! :)
A marihuána vita kapcsán ebben a könyvben is felmerült a holland példa,hogy bezzeg a hollandok mentálhigénié szempontjából mennyivelfejlettebb szinten vannak (azért nem mind, ismertem párat), és hogy ottazért lehet legális. Most kérdem én, ha olyan faßa gyerek valakimentálisan, akkor annak meg minek drog v. pia a feszültséglevezetésére? Nem értettem sosem, ez szerintem egy ellentmondás.
Én amikor nagyon beteg voltam, nagyonsokat segített nekem. Most jól vagyok. Nem szedek gyógyszereket,lefogytam 15 kilót, előléptettek. Más orvosok nem tudtak segíteni.
Dr. Csernus
Havalaki jól érzi magát, akkor a drogot vagy a piát nem a feszültséglevezetésére használja, nem is azért, hogy jobban érezze magát, akkor őtudja használni a drogot, és nem a drog őt. Tehát mértéket tud tartani.A mérték az aranyközépút. Ezen az úton manapság nagyon kevesen tudnak(egyelőre) járni.
???? Van, aki erősebb a drognál? :)Aki csak "kicsit", mértékkel heroinozgat, azt baj nem érheti?
Dr. Csernus
A mértéket illetően én a füvezésre gondoltam, nem a heroinra. A heroinaz veszélyes cucc. Heroin használat során mondta az egyik kliens, hogyazok a fájdalmak is megszűnnek, amelyekről az ember nem is érzi, hogybenne vannak. Még nem láttam olyan embert, aki a heroint mértékkeltudta volna használni.
(...) Mit okoz, hogyan csökkenthető a válás előtti-utáni trauma a gyerekeknél? Veszélyes -e a tünetmentesség?
Dr. Csernus
A gyerekek már azelőtt érzékelik a szülőkközötti irgalmatlan feszültségeket, mielőtt ezt akár bevallanákönmaguknak is. Magamban mosolygok akkor is, amikor párkapcsolatikrízisben lévő szülők beszélnek arról, hogy a gyerek előtt nemvitáznak. Az lehet, hogy szavakkal nem teszik ezt, de mi van azokkal azérzésekkel, amikor a papa a szeretőjétől hazaér, tele bűntudattal, éshazugságból átnyújt egy csokor virágot a mamának? A gyerek ilyenkor nemaz illúzionisztikus boldogságot vagy békét érzi, hanem azt a feszültvibrálást, ami a szülők között zajlik. És ez sokszor éveken keresztültart. Válás előtti-utáni trauma csakis őszinte kommunikációvalcsökkenthető illetve szüntethető meg. Amikor a két szülő meg tudjabeszélni adott nyelvezettel a gyerekével azt, hogy a papa és a mamaszétment, az nem azért van, mert őt nem szereti valamelyik, hanem azértvan mindez, mivel már nem puszilkodva szeretik egymást.
A gyerekmár kiskorától kezdve nézi a tévét, látja, hogy a puszilkodás (csók) akiegyensúlyozott párkapcsolat elengedhetetlen része. Ha a puszilkodásmegszűnik, akkor gyerekfejjel össze tudja kötni azt, hogy két emberközött megszűnt a megfelelő érzelmi kötelék, és ennek nem ő az oka.Ennek következtében elfogadja azt is, hogy neki megmarad mind az apjameg az anyja, de azok nem fognak együtt élni.
(...) A kérdésem az lenne, mi a megoldás, melyekazok azt alapvető feladatok, amelyet a családnak a gyerek szempontjábólel kell látnia (természetesen nem anyagiakra gondolok), mi ebben azanya, az apa és a házastársak együttes felelőssége?
Dr. Csernus
Az egyik legfontosabb és alapvető feladat az, hogy az anyának és azapának a maga szerepét illetően hitelesnek kell lennie, mint nevelők,mint érző emberek, mint önmaguk külsejét-belsejét ápoló emberek, mintbarátok, mint ... Tehát az életünk összes szerepében jól funkcionálni.
Úgy tűnik, hogy nincsis olyan ember, aki alkalmas lenne rá, hogy gyereket vállaljon ésneveljen. :) Mindenki küzd valamivel, és ez talán nem is a korhozománya, így volt ez mindig. Ahogyan egy pszichiáternek is lehetneklelki problémái, úgy egy szülőnek is, és mégis "végzi a dolgát"mindekttő. Mit gondol erről?
Dr. Csernus
Persze,hogy mind a kettő végzi a dolgát, csak nem mindegy, hogy milyenhatékonysággal. Gondolhatjuk magunkról azt, hogy jó szülők, vagy jópszichiáterek vagyunk, ezt úgyis a környezet fogja utólag megmondani,hogy hogyan tettük a dolgunkat. Szülők esetében ezt a felnőtt gyerekkiegyensúlyozottsága fogja megmutatni, pszichiáterek esetében pedig atalpraállt ember. A talpra állás nem azt jelenti, hogy az illetőembernek soha többé nem lesznek kudarcai, negatív élményei,feszültségei vagy rossz közérzete, hanem azt, hogy mindezekből azillető milyen gyorsan mászik ki. Van aki egy adott negatívumban eltölttíz évet, majd rájön egy csomó mindenre, felismeri a pokolból vezetőlépcsőfokokat, és akkor már csak egy hetet tölt el ott.
Jó papholtig tanul alapon folyamatos öncsiszolás a megoldás, és mindennek agyakorlatba történő átvitele. Lelki problémák? Inkább megoldandómegmérettetések. Ezek adják a megfelelő önbizalmat.
No, a Doki összeütött egy könyvet, így karácsonyra, vigyék! Megvettem,mert érdekelt, nagyot csalódtam. Még nem értem a végére, a kínok kínjátélem át minden oldalon. A trágár szavakkal nincs bajom, de FOLYAMATOSAN??? Ez nem egy betegség?
Közhelyeketpuffogtat, persze, vannak benne értelmes dolgok, de azt 10 oldalbanössze lehetett volna foglalni. Ehelyett körülvette magát 4 hódolójával(ugyanazokat a szavakat, kifejezéseket használják, mint a Doki,szánalmas!!!), plusz az ördög ügyvédje, aki val.szeg a Doki másik énje�
Na és akkor így ők öten/hatan elírogatnak olyan témákról, hogy miértszülnek a nők. Erre a válasz: önzőségből, gyávaságból. Vagy miértházasodnak az emberek? Mert meg akarnak felelni. Meg hogy ha egy gyerekrendesen fel van világosítva, akkor nem zavarja, ha rányit a szüleireszeretkezés közben. Észbontó!
És az egész úgy kerül tálalásra(talán a drogos fiú anyukája kivétel, ő néha finomít), hogy aki nem úgyneveli a kölkét, ahogy azt Dr. Csernus Imre pszichiáter úr (mellesleg40 évesen még mindig gyermektelen, ami önmagában nem gáz, csak én semadok tanácsokat az állatorvosnak, ha fuldoklik a kutyám) elképzeli, azegy utolsó aljas szemét disznó, a kurva anyját! És persze aki nem értvele egyet, az tulajdonképpen a saját szánalmas kis életével nem merszembenézni. Áh�
Minden személyeskedés nélkül mondom, jót tenneneki, ha picit magába szállna, és néha-néha elgondolkodna a negatívkritikán IS. Az elején annyira szimpi volt. De most! Ezt a hibát(önéletrajzi könyvéből tudom) elkövette már egyszer. Nagy lett az arca.Most is az. Kérdés, lehet-e ennél is nagyobb? Sok sikert kívánok neki a visszaváltozáshoz, mert alapvetően nem egy értéktelen valaki, csak hát� És kellemes ünnepeket!
Dr. Csernus
Szinteminden közhelynek számít. De akkor nem értem azt, hogy ezeket azáltalánosan tudott igazságokat az emberek miért nem tudják átvinni azéletükbe. Miért látok ilyen sok boldogtalan embert. Miért van ilyen sokmegkeseredett ember a metrókon, Karácsony előtt sem mosolygó emberekközlkednek az utcákon, hanem dudáló kurvaanyázók. Számos ember,akivel beszéltem, retteg attól, hogy úristen, Szenteste milyen vitákfognak kirobbani. Remélem, hogy a kisasszony mindezt nem fogja átélni.Az egyik hozzászólónak írtam, hogy ezek ajánlások, nem kötelezőmegfogadni, nem kötelező foglalkozni vele, sem megvenni a könyvet. Nemvettem magam körül négy hódolómmal, hanem kerestem olyan embereket,akik mindezt a saját életükben átélték és ezt meg szerették volnaosztani másokkal. Azt hiszem, hogy kívülállóként objektívebb véleményttudok mondani egy folyamatról, mint azok, akik ebben benne vannak.Például én sem tudok segíteni a saját családtagjaimon, akonfliktusaikban, mivel ott szubjektív vagyok, mint ahogy ezt a mainapig is átélem. Ilyenkor az elfogadást tanulom, miközben látom, hogy aszeretteim hogyan menetelnek a kudarcaik felé úgy, hogy nem tudoksegíteni.
(...) "a gyerek sosem hibás?" (...) Az összes válaszban a szülőt hibáztatod, pedig egy "gyereknek"(14-18 év körül) azért már elég jó képe van arról, hogy mi volna ahelyes, és ha nem is tudja hogyan valósítsa meg: az egy dolog; és másaz, ha ezt nem is keresi, és utóbbi szerintem a gyereknek legalábbannyira hibája, mint a szülőnek, ha nem veszi észre hogy segítenie kéneebben a keresésben.
Dr. Csernus
De, a gyerek is hibás. Mivel neki is megvan asaját felelőssége az életét illetően, mivel nem a szülő felel atáblánál, hanem a gyerek. Nem hiszek abban, hogy 18 éves korban afelelősség egyik napról a másikra rászakad a gyerekre. A felelősségegyre inkább fokozódik. A nyolc évesnek is megvan a saját felelőssége asaját életét illetően és a 16 évesnek is, az egyiknek persze kisebb. Demi felnőttek mutatunk egy követhető, "követendő" mintát. Ezért a mifelelősségünk - úgy gondolom - sokkal nagyobb, mint a gyereké.Köszönöm a figyelmet, békés, boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! És sok aktivitást a NOL-on!
Dr. Csernus Imre
