A petróleumlámpától az aggregátorig
A tanyájuk mellett tíz hektár föld van, ott lenne elég hely gépnek, állatnak. Elektromos áram hiányában azonban nemcsak maguknak kénytelenek petróleumlámpával világítani a tanyán, hanem a libáknak is. Hat petróleumlámpának kell égnie az ólban, s a hosszú téli éjszakán kifogy belőlük a petróleum, amelynek literje több mint 500 forintba kerül. Nem tudnak hidrofort üzemeltetni, a benzinmotor pedig lefagy télen - a libáknak azonban nem fogyhat el a vizük, mert elpusztulnak. Megpróbáltak aggregátorral előállítani áramot, de erről azért kellett lemondaniuk, mert a libákat zavarta a benzinmotor állandó pufogása, és félelmükben összetaposták egymást. Így most télen egyáltalán nem tudnak libát nevelni.
Ilia József és felesége már nyugdíjas, de kettejük járandósága együtt nem éri el a havi 50 ezer forintot, muszáj tehát valamivel kiegészíteniük. Noha több szakmát is szerzett, egyikben sem tud elhelyezkedni Kata lányuk, aki előbb ruhaipari technikumban tanult, majd női szabó lett, de bezárt a varroda, ahol utoljára dolgozott. A gazdálkodásból viszont megélne, kedve is volna hozzá, ráadásul kiskora óta segít a szüleinek. Villany nélkül azonban nincs jövője a tanyájuknak. Valamilyen segítség kellene, hiszen ők maguk nem tudják vállalni a teljes költséget. Kata próbálkozott AVOP-pályázaton pénzt szerezni a villanybevezetésre, de ott meg azért nem járt sikerrel, mert nincs mezőgazdasági szakképzettsége. Azóta már tanulja ezt a harmadik szakmát is.
Nemcsak Iliáékon segítene, ha eljutna tanyájukba a villany. Az elnéptelenedő vidékre többen visszaköltöznének, ha lehetne tévét nézni, hűtőszekrényt használni, egyáltalán, a kor színvonalán élni. Amióta ilyen kevesen laknak ezen a területen, azóta még késő ősszel is embermagasságú gaztengert hullámoztat a szél ott, ahol nemcsak megélni lehetne a földből, hanem eredeti állapotában akár gyönyörködni is benne.