Nem véletlen, hogy Gárdonyi szűkszavú lett a végére. Nem firtatta, hogy miként is vállalhatta el ezt Bornemissza, ha példaképe erkölcsi okokból lemondott, de igaza volt az írónak. Ennél is csúnyább dolgokkal kellett volna folytatnia ugyanis. Dobót az egri győzelem után szinte azonnal gazdasági vizsgálatnak vetették alá, majd a számára az életből még adatott húsz év alatt háromszor vetették börtönbe. Sohasem a törökök. (Mintha csak Táncsics lenne, akit szintén, ahány rendszer arra járt, mind lecsukta, kiszorította.) Mekcsey - úgy tudja a történetírás - Egerből való távozása után, útban hazafelé magyar parasztok támadásának lett áldozata.

Ahogy ehhez, a legtöbb nagy könyvhöz tartozik még egy fejezet, amit nem írtak meg. Ez a miénk, s a tegnap befejeződött képes Nagy Könyv is ilyen. Amit láttunk, szép, mint a győztes regény, Gárdonyi Egri csillagok-ja. De a valóság-fejezet csak most következik.

Tekintsünk el attól, hogy milyen irgalmatlanul sok pénzből készült a sorozat, amely kilenc hónap alatt kihordta az ismert végeredményt. Nyugodjunk meg abban, hogy ez azonos azzal, amit olvasásszociológusok évtizedszámra mérnek: tehát Egri csillagok. Ne tulajdonítsunk jelentőséget annak, hogy sem a szavazók, sem a nézők száma nem idézte fel a sikerműsorok paramétereit. Ne döntsük el, hogy vajon érzelemgazdagságunk jele-e, hogy szemben sok más nagy könyves országgal, a Harry Potter vagy a Gyűrűk Ura kiszorult a legjobbak közül, ahová csak magyar regények kerültek. Olyanok, amelyeket még kötelező olvasmányként vagy tévésorozatként ismertek meg az emberek, s csak nehezen feltételezhető, hogy friss olvasmányélmények hatására döntöttek most mellettük. (Viszont lehet, hogy sokan, akik az Abigélre szavaztak, most el is olvassák.) Reméljük, hogy csak arról van szó, hogy szeretünk magyarul olvasni, a szó minden értelmében. Úgy tudjuk, a könyvkereskedők némi csalódottsággal vették tudomásul, hogy a műsorfolyam hatására sem nőtt a forgalmuk, bár sok gyerekkönyvtárban megugrott a beiratkozottak száma. Az idők során talán olvasásban ülepszik majd le a műsorok hatása.

A végső kérdés itt is ez: a folytatás. Adott egy többé-kevésbé sikeres tévéműsor, amelynek tengelyében könyvekről szóló filmek szerepeltek. Mindennek az egyre inkább támadott betű - a végiggondolt gondolat formája - szabadságharcát kellene szolgálnia. Óvatosnak kell tehát lennünk, tudva, hogy éppen a nagy "pogány" támadó, a kép küldi a felmentő csapatokat. E helyen nyilván a betű melletti elfogultsággal figyeljük a küzdelmet. Ennek alapján - és Dobó sorsának ismeretében - mondhatjuk: a befejező rész után sem érezhetjük úgy, hogy megszólalhatnak az ügyünk győzelmét zengő harangok. Bornemissza, a várkapitány törökök által végezte.