Irodalmi nevezetesség az, Krúdy Gyula tette híressé, akinek épp e párkányon üldögélő kőhüllő alatt volt bejelentett lakása az 1900-as évek elején. Több írásában megemlékezett a fej nélküli sárkányról. Merthogy a szobornak már akkor sem volt feje, amikor Krúdy ott lakott. És utána még száz évig. Épp ez érdekelte az írót, a fej nélküliség. E köré szövögetett legendákat, s így vonultatta be a gótikus szörnyet az irodalomba. Többféle mesét is kitalált arról, vajon hogyan eshetett le a sárkányfő. Egyszer úgy mesélte, hogy Déri Gyula szerkesztő eget rengető füllentéseitől. Máskor úgy, hogy a közeli templomba hajnali misére járó éjjeli hölgyek feletti csodálkozásában. Harmadszor meg úgy, hogy a rárakódott hó súlyától tört le egy téli reggelen.

A legendák mára tárgytalanná váltak. A közelmúltban felújították a ház sarkát - ráfért egyébként -, s lám: a sárkánynak feje nőtt. Száz év után kipótolták a hiányt. Kicsit sajnálom, mert ez már nem az eredeti, irodalommá lett figura. Persze, lehetne Krúdy-történet ez is: a kősárkány, aki visszaszerezte a fejét.

Fej nélkül lett része a magyar irodalomnak