– Majka vagy Majoros Péter?

– Ha bemutatkozom, akkor természetesen Majoros Péter. A Majka becenevet a zenében használom. Hülyén hangzana, hogy egy rappert Majoros Péternek hívnak. A Szőke kóla kapcsán viszont kértem mindenkit, hogy inkább az igazi nevemet használja, mert ez teljesen új terület nekem. Ott van például Mark Wahlberg. Ciki lenne, ha még mindig Marky Markként nyomulna a filmvásznon.

– Korábban hangoztattad, hogy utálod a kritikát. Többen úgy gondolják, hogy te nyújtod a Szőke kólában a legjobb alakítást. Most mi lesz?

– A jó kritika, az nagyon érdekel! Azt nem szeretem, ami direkt a személyem ellen irányul és rosszindulatú, sőt nagy részük fikció. Az építő jellegű kritikát tökre elfogadom. Ha valaki például kifejtené, hogy miért nem kéne színészkednem, és inkább a zenére koncentráljak, tudomásul veszem, sőt, el is gondolkozom rajta, hogy valóban így van-e. Lehet, hogy némi pluszt is ad. Az újságíróknak meg kellene maradniuk semlegesnek.

– Nem kezel téged objektíven a média?

– Ha a Szőke kólában olyat nyújtanék, mint Robert de Niro a Szemtől szembe című thrillerben, akkor is lennének, akik azt mondanák, hogy tök tehetségtelen vagyok. Manapság divat bántani azokat, akik valóságshow-kból jöttek. Valljuk be őszintén, meg is van ennek az oka. Viszont azt is gondolom, hogy az utóbbi három és fél évben kinőttem ezt a szerepet. Bár egyáltalán nem szégyellem, mert ennek köszönhetek minden ismeretséget. Én szereztem tizenkét eléggé rangos díjat, a legnagyobb kereskedelmi tévénél dolgozom, rádióztam is, forgattam egy filmet – próbálok előre haladni.

– A mozival új rajongókat akarsz szerezni?

– Egy pillanatig sem hittem azt, hogy erre a szerepre a színészi képességeim miatt választottak ki, hanem azért, mert sok mindent el lehet adni az arcommal. Az csak ráadás, hogy többen mondták, tök jó, amit csinálok. A legnagyobb mai magyar színésznő, Eszenyi Enikő mondta nekem, hogy ahhoz képest, hogy nem vagyok színész, a játékommal nem volt gond. Én azért ebben nem vagyok annyira biztos, van önkritikám. Mindenesetre segített, hogy a szerepemmel hetven-nyolcvan százalékban azonosulni tudok.

– Biztos? Nem veszélyes ezt így kijelenteni?

– Vannak alapvető különbségek. Nem vagyok sem cigány, sem autószerelő, és nem a nyolcadik kerületben lakom. Viszont nem kellett másik ember bőrébe bújnom, olyan szlengeket és arcmimikát vártak el, ami én vagyok. Ha úgy tetszik, úgy írták meg a szerepet, hogy könnyű legyen eljátszanom. Beleznay Endre ugyan intézett nekem egy úgynevezett coaching tanfolyamot, amelyet zenészeknek találtak ki: bemagoltatják velük úgy a szöveget, hogy az a kamera előtt is vállalható legyen. De végül is megmenekültem ettől.

– A realityhősök zöme eltűnt a süllyesztőben. Mit gondolsz, neked miért sikerült befutnod?

– Nagyon akartam, és szerencsém is volt. Amikor kijöttem a villából, napi tizenhét-tizennyolc órát dolgoztam. Ez a munka végül beért: bekerültem a köztudatba. Két ember segített nekem önzetlenül nagyon sokat, Dobsi Adrienn és Ámon László. Persze volt több segítő kéz is, de csak azért, mert pénzt láttak bennem.

– Az egyik tévécsatornán lányokat vetkőztetsz.

– És ebben az az izgalmas, hogy az utca polgárai állnak a kamera elé. Szerencsére nincs könnyű dolgom, csak minden harmincadik áll kötélnek.

– Hogyan tudod feldolgozni, hogy sokan nem kedvelnek, sőt, bunkónak tartanak?

– Az összes olyan ember Magyarországon, aki a mindennapok tudatában jelen van, nem lehet semleges. Én sem vagyok egy Teréz anya, megértem azokat, akik utálnak. Ez egyrészt abból fakad, hogy sokan irigyek, másrészt manapság azokról hirdetünk könnyen értékítéletet, akiket nem is ismerünk. Ha személyesen ismernének, lehet, hogy más lenne a véleményük. Én még sosem bántottam senkit, nem vagyok törtető, igaz embernek tartom magam. Aki szeret, arra odafigyelek, viszont aki azért utál, mert nekem sikerült, és az vagyok, aki vagyok, az bekaphatja.

– Nem változtatott meg, hogy sztár lettél?

– Valóban száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem. De ennek ellenére az alapvető emberi tulajdonságaim ugyanazok. Soha senkivel nem bántam tiszteletlenül. Van persze nagyon sok rossz tulajdonságom is, csak a volt nőimet kellene kérdezni. A nagy magyar sztárlét nem is engedi, hogy nagyon elszállj. Nem vehetünk Bentleyket, nem lehet 500 millió forintos villánk. De ezt nem is szeretném… De, szeretném!

– Miért, mit enged meg a magyar sztárlét?

– Albérleten tengődök, nincs autóm sem. Nincs üzleti érzékem, a pénzt nagyon könnyen el tudom költeni. A magyar sztárlét azt jelenti, hogy nem kell, hogy megnézd, mennyibe kerül egy ruha, vagy hogy menyit költesz egy éjszaka egy szórakozóhelyen, és hogy el tudsz menni nyaralni egy évben kétszer. De ez nekem elég is. Távol vagyunk a nyugattól, ahol minden csili-vili, de ez nemcsak a sztárokra, hanem az egész országra globálisan igaz.